A jó házból való úrilány és az írói ambíciókat dédelgető melósfiú jó eséllyel soha nem találkozott volna egymással, ha ugyanaz a váratlan tragédia nem töri szilánkokra álmaikat. Párhuzamos pályán futó életük kicsivel a végtelen előtt, egy intézetben keresztezi egymásét. Bruce és Anetté egymásba szeretnek, és mindenkivel dacolva eljegyzik egymást - a tolószékben... Szerelmükkel nem csupán felrúgnak minden társadalmi konvenciót, hanem harcot indítanak az élet teljességéhez való jogukért is. Harcuk dühödt, indulatos és elkeseredett. Nem csupán egy fiatalkori lázadás története, hanem mélységesen emberi hitvallás a másság elfogadásáért.
Amit én tudok a járványos gyermekbénulásról:
A XX. században több hullámban súlyos járványokat okozott az a virus, amely a csecsmőkortól a fiatal felnőttekig támadta meg a fejlődésben lévő szervezetet és az agyvelő szürkeállományában gyulladást okozva izombénulás, majd izomsorvadás következett be.
A bénulások általában a csípőtől lefelé alakultak ki, de sokszor a felsővégtagok vagy pl a köhögést segítő izmok is károsodtak. Súlyos esetekben a betegek életük végéig tolószékbe kényszerültek, de a legsúlyosabb az izmok elhalása után bekövetkezett halál volt, rendkívüli szenvedéseket okozva a betegeknek és hozzátartozóiknak.
Magyarországon az ötvenes években voltak súlyos járványok, amiknek következményei a szülők rémálma volt, mint az én Anyukámé is. Szerencsére a 60-as évektől nálunk védőoltást kapnak a gyerekek és a jól működő szervezett és fegyelmezett oltási rendnek köszönhetően ma már nem fordul elő ez a betegség.
Bruce és Anette az ötvenes- hatvanas évek fordulóján nem voltak szerencsések, mert súlyosan megbetegedtek a járványos gyermekbénulástól.
Bruce egy átmulatott éjszaka után esik össze otthonuk nappalijában és a hónapokig tartó döbbenet után rákényszerül, hogy elfogadjon egy helyet az egyház által fenntartott intézetben.
Annette éppen orvosi tanulmányait tervezi, amikor megbetegedik. Családja megengedhetné magának, hogy otthon ápolják, ám ő önként dönt arról, hogy intézetbe megy.
Szinte természetes is, hogy egymásba szerettek, hisz ők ketten lázadtak leginkább az intézet elvárásai ellen, hogy ők a nyomorékok ne akarjanak semmit, ami normális élet, csak vegyék tudomásul Isten akaratát és adjanak hálát azért, hogy egyáltalán ott lehetnek és gondoskodnak róluk.
Ez a kiadás a Magyar Könyvklub Szerelmes világirodalom sorozatának a része, de számomra nem a szerelem volt a legfontosabb ebben a könyvben.
Bruce életét tizenhat éves korától ismerhetjük és mivel írónak készül, természetesen a saját naplójaként megírva. Ezekból a részekből alaposan megismerhetjük a fiú családját, környezetét és saját magát is. Akasztófahumora sokszor kuncogásokra késztetett, de nem kímélte az irónia a környezetét se. Egészen addig szórakoztatott a regény, amíg pofánvágásszerűen el nem érkezett a betegség.
Annette életét a fiúéval párhuzamosan ismerhetjük meg, okos, aranyos lány, de úgy tűnik, hogy az eleve elrendelt életpálya felé tart.
Amikor találkoznak mégis Annette tűnik határozottabnak, ő tudja mit akar és tőle kap újra szárnyakat Bruce is.
Egyik hullámvölgyből a másikba estem olvasás közben: szórakoztam, elmélkedtem én is hitről, nem hitről, ledöbbentem, szivem szakadt meg, iszonyúan haragudtam a világra- pont úgy, mint Bruce- várakoztam, reménykedtem, féltem folyamatosan, hogy mi tud még következni, és onnantól, hogy eljegyzték egymást és pont zuhogó esőbe akartak gyűrűt venni, tudtam,hogy rossz vége lesz.
Nagyon felkavart ez a könyv, mégis azt mondom, hogy sok embernek kellene elolvasnia.
Kiderülhet, hogy mi a fontossági sorrend az életben, apró kis bosszúságaink, hisztériáink alig magyarázható okokkal, hogy törpülnek el Bruce és Annette sorsa mellett.
A könyvből film is készült, nem láttam, de állítólag nem tudja visszaadni a könyv döbbenetes hatását.
Peter Marshall egy másik regényében a felnőtté válásban elvesző meghasadt lélekről és elméről ír. Címe: Nincs helyed a temetőben. Nagyszerű könyv.
VálaszTörlés