2014. január 22., szerda

# Kíváncsi Szerda

Kíváncsi Szerda 66.

Nemrégiben olvastam Az órák című Michael Cunningham-könyvet. Azt megelőzően kb. egy évvel korábban láttam a filmet, azonban annyira nem emlékeztem már a történetre, tehát a könyv tiszta lappal indult nálam. Utána ismét megnéztem a filmet, kíváncsi voltam újra rá, illetve arra, hogy mennyiben lesz így más az élmény. Mi a tapasztalatotok, ha olvasás után megnézitek a filmes adaptációt, az hozzáad a történethez, vagy inkább elvesz belőle? 
Niki: engem az adaptációknál egy dolog tud igazán zavarni: ha átírják a történetet. Attól kiborulok, és dühöngeni tudok, hogy "na de a könyvben ez nem így volt!". Amúgy pl. a Harry Potternél, számomra segítség volt a karakterek elképzelésében, hogy előbb láttam az első részt, minthogy olvastam a sorozatot. Onnantól kezdve, mindig a filmbéli szereplőket láttam magam előtt. Ugyanakkor pl. az újabb Büszkeség és balítéletnél, nagyon nem voltam kibékülve a színészekkel, és valamilyen szinten emiatt se jött be ez a feldolgozása. 
Röviden: sok múlik azon, mennyire marad hű a film a könyvhöz, illetve természetesen azon is, mennyire sikerül a megfelelő szereplőket megtalálni a karakterekhez.
 
Tomi: változó! Ha a film okosan kezeli az alapművet és hozzáad az alapanyagához, akkor lehet ugyan olyan élvezetes, mint a könyv, viszont ha csak elvesznek belőle és a rendező sem értelmezte jól az eredetit, akkor nyilván a végeredmény sem lehet pozitív. 

Ani: Nálam egyedül az Anna (Anne Of Green Gables) volt jó élmény, mint filmes adaptáció... Nagyon sok filmet megnéztem már a könyv elolvasása után, de az én fantáziám mindig eltér a filmkészítőkétől... Ez sokszor lelohaszt, sokszor nem vagyok kibékülve a szereplők kiválasztásával, néha a történetből kimaradnak fontos részek. Aztán nem győzöm sorolni a részleteket a férjemnek, aki persze csak a filmes változatot látja. Legutóbb az Anna és királyt láttam filmen, a könyv nagyon tetszett, de a filmes változat annyira kiábrándított, hogy végig se tudtam nézni. Ugyanez volt korábban A szolgálólány meséjével is Atwood-tól.

Eszter: Én alapvetően szeretem az adaptációkat, mert ha előbb a filmet látom, akkor jobban el tudom képzelni a szereplőket, viszont ha előbb a könyvet olvasom, akkor még jobban megelevenedik előttem az olvasásnál elképzelt történet. Sajnos van egy pár filmadaptáció, amik kiverték nálam a biztosítékot, vegyük például a Beastly és a Komfortos mennyország c. könyvek feldolgozását. Ezek ugyan önmagukban jó filmek lennének, de az alapul szolgáló könyvet ismerve eléggé értelmetlenek, és zavaróak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates