Még nem
küzdöttem meg így egy könyv megírásával, mint ezzel. Most is
az a helyzet, hogy bár leültem a laptophoz, még mindig nem tudom,
milyen ajánló fog megszületni.
Elmondom azt
is, miért.
Volt egy
véleményem a könyvről. Kíváncsi voltam, másoknak hogy
tetszett, elolvastam egy-két kritikát, ajánlót. És azt
tapasztaltam, hogy mindenki másnak tetszett. Én meg hümmögtem.
Ráadásul eltelt jó pár nap, mióta befejeztem, és kezd bennem
átalakulni a könyv élménye, de annyira, hogy biztosra veszem,
elolvasom a folytatást is... Szóval elég ambivalens érzéseim
vannak, bár a könyv is ilyen volt.
Szeretet, szerelem, gyűlölet, vágy, gátlások, gyengédség,
erőszak, szabadság, rabság, volt benne minden.
Emma egy jól
tanuló, csinos, szerény és kedves tinédzser. A külvilág ennyit
lát belőle. Kicsit megközelíthetetlen, kicsit fura, magányos
lány. Legjobb barátnője, Sara az iskola egyik legszebb tanulója,
népszerű a lányok és persze a fiúk körében is.
Emma (Emily) mankói - Sara mellett - a tanulás és a sport, de ezekre szüksége is van. Az édesapa meghalt, amikor Emily még gyerek
volt, édesanyja alkalmatlan volt a felnevelésére, így a kislány
a nagybátyjához és nagynénjéhez került. S onnantól kezdve
rettegéssé vált az élete.
Carol, a
nagynéni egy velejéig gonosz, agresszív alak (számomra nem derült
ki, mi váltotta ki nála ezeket az érzelmeket); George, a nagybácsi
pedig egy erőtlen, gyáva férfi, aki inkább becsukja a szemét, és
nem akarja látni, mi történik a házukban: családon belüli
erőszak és kőkemény lelki terror. Emily úgy dönt, láthatatlan
marad, de nemcsak otthon, hanem az iskolában is, ezért belemenekül
a tanulásba, a sportba és mindkét területen eredményes lesz.
Csak egy cél lebeg a szeme előtt: bekerülni a főiskolára és
elkerülni minél messzebb a „családjától”. Ezt a
láthatatlanságot azonban nem lehet sokáig viselni, mert az
iskolába érkezik Evan, egy jóképű, ráadásul okos, jó humorú,
toleráns és nagyon makacs fiú, aki érdeklődni kezd Emily iránt.
Természetesen a bonyodalmak ekkor kezdődnek...
Furcsa ez a
könyv, mert annak ellenére magához láncolt, hogy sokszor kicsit
untam, talán, mert rég kinőttem a tinédzserkorból, talán más
miatt. Drámának is, romantikus regénynek is kevés volt, túl
hosszúak voltak benne a dialógusok, sokszor éreztem benne
felesleges történeteket, fordulatokat. Mégis, biztos vagyok abban,
amint megjelenik a folytatás, az első olvasók között leszek...
„Senki sem
próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a
hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie.
Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én
állandó világomat?”
Weslynben, a
connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a
legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös
mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de
addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához:
úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy
kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete.
Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására
Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal
fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten
takargat…Egy lány története az életet megváltoztató
szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny
reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést
aratott trilógia első kötete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése