Interjú Félcsivel

Egy kicsit csúszott az interjús rovat. Elnézést kérek azoktól, akik rendszeresen olvassák és várták.

Most pótolom. Félcsi az interjúalany, aki volt oly kedves és jó bőven válaszolt a kérdéseimre.

- Mesélj magadról, mint magánemberről!

Én, mint magánember? Nem tudom, mennyire kíváncsi rám magánemberként valaki, de azért mesélek, bár azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Szeptemberben leszek 33 éves, jelenleg egy Vas megyei kis faluban élek. Eredetileg is Vas megyei voltam, Kőszegen éltem, majd közel 6 évig Budapesten, illetve a környékén volt a székhelyem. Azonban vonzott a vidék, így családostól (1 férj, 1 gyerek, 1 kutya, 3 macska, 1 kakas, 1 tyúk, 3 csirke, 2 nyúl) élünk itt. A kislányom, Angyalka októberben lesz 3 éves, most kezdtük el az óvodát, én pedig július 1-én tértem vissza nyolc órában a munka világába. (Eddig is dolgoztam, de csak 4 órában, és másutt) Jelenleg egy irodában dolgozom fél 8-tól 16 óráig, jobbára emberekkel foglalkozva töltöm az időmet. Egyébként jogi és szociális területen tanultam, és szándékomban áll még tovább tanulni ezt-azt.

- Mikor kezdtél el olvasni és van olyan személy a szűk családi körben, aki szintén nagy olvasós?

Nagyon hamar kezdtem olvasni, óvodába jártam akkor még, és édesanyám, illetve nagynénim segítettek elsajátítani az olvasás alapjait. Segítettek még a rejtvények és az őrült vágy a könyvek iránt. A szüleim is sokat olvastam, de a már említett nagynénim, Szilvi volt rám még nagy hatással, s a mai napig meg szoktuk tárgyalni, ha van időnk az olvasott könyveket. Édesanyám sajnos már nem él, de ha velünk lenne, biztos vagyok abban, hogy aktív használója lenne a magánkönyvtáramnak. Egyébként érdekes, hogy férjül egy antiolvasót szereztem magamnak. Az ember okos, jóképű, tökéletes férj és apa. Csak egy baj van vele…nem olvas. Kizárólag mérnöki szakmiegymások fordulnak meg nála. Na de majd a következő generáció. A Lányom nagyon szereti a könyveket, kiskorától olvasunk neki, hozzászokott, hogy könyvmoly anyjánál mindig van egy vagy több könyv, így mikor bárhová megyünk, ő is szívesen csomagol magának olvasnivalót. Nem hiába „anyja lánya”.

- Hogy alakult a blogos életed? Mikor kezdted el és milyen megfontolásból?

Régóta írok. Listát, naplót, jegyzeteket, könyvet…blogot is írtam már sok-sok éve, csak éppen nem virtuális formában. Ja és ezt ugye nem is blognak hívják, hanem naplónak…

Mindenesetre mindig is vezettem az olvasmányaim listáját, majd rövid tartalmat is írtam a szerző-cím kombóhoz, vagy épp lemásoltam a fülszöveget. Az első netes naplómat is ilyen formában kezdtem 2009 körül, majd 2010-ben költöztem át a blogger.hu-ra, s azóta itt írok. Már közeledek az 1000. bejegyzéshez, és mivel aggaszt, hogy egyszer csak elszáll az egész, ezért a blogspoton is vezetek egy „copy-blog”-ot. Biztos, ami biztos.

- Hogy kerültél kapcsolatba a Könyvfalókkal?

A Könyvfalókkal való kapcsolatom úgy kezdődött, hogy böngésztem a neten, és rájuk bukkantam. Tetszett a „csoportos blogolás” ötlete, és kértem a csatlakozás lehetőségét. Sajnos mostanában ahogy a privát blogomat, úgy a Könyvfalókat is hanyagolom, mert borzasztóan kevés az időm. Igyekszem, igyekszem, de már nem merek ígérgetni. Na de majd most…

- Ért már negatív dolog a blogírás közben, amit még most sem tudtál megemészteni?

Hát igen, ért negatív dolog. Konkrétan két esetre emlékszem tisztán. Az egyik atrocitás a NLC-n ért. Egy „szimpatikus” olvasó az alábbi megjegyzést hagyta: „Könyvet olvassál Birka, ne szemetet!!!” Na ez a megjegyzés úgy odavágott nekem, hogy reagáltam rá. Udvariasan, de egyértelművé téve azt, hogy mit gondolok az illetőről. Mivel nem reagált, gondolom nem tért vissza, csak egyszeri látogató volt. Szerencsére.

A másik, számomra negatív komment már a Bloggeren jött. Egyik év decemberében elkezdtem írni egy sorozatnak tervezett postot Rory Gilmore könyveiről, és arról, hogy mi mindent olvastam közülük. Kettő vagy három rész készült el belőle, mikor megjött az ominózus komment, hogy ne fárasszam magam ilyesmikkel, mert ezt már valaki megtette , és különben is jelöljem meg a forrást. Nekem nem is lett volna ezzel gond, csak annyi, hogy a hivatkozott blog, aki már megtette a dolgot, tehát írt Rory könyveiről, 8 vagy 9 hónappal később írt a témáról mint én… Forrást pedig jelöltem, ahogy mindig , csak nem azt a blogot, ami a postom után sok-sok hónappal indult. Írtam a kommentelőnek egy udvarias levelet, melyben elmeséltem, hogy nem értem a problémáját. Erre ő rám támadt, kioktató és egyéb módon osztott ki. Válaszoltam még egyet, aztán hagytam az egészet. Akkor megfogadtam, hogy nem vagyok hajlandó felvenni a kesztyűt, mert ez az eset is sok energiámat szívta el. Én úgy írok, ahogy nekem tetszik, arról írok, ami nekem tetszik, és olyan stílusban, ahogy nekem jó.

- Akkor nézzük a másik oldalát. Milyen jó dolog ért blogírás közben?

Sok jó dolog ért, mióta írok. Itt van pl. a 2012-es Goldenblog verseny, ahol egész jó helyezést értem el. Persze a könyvesblogok nem rúghattak labdába, de a könyvesek között az én oldalam volt az első. Idén kicsit előbbre jutottam, 29. lettem. Aztán volt a 2012-es év könyves blogja verseny, amire szintén szívesen emlékszem. Sajnos nagyon gyér érdeklődés mellett, de nyertem, és ezért nem vagyok hajlandó szégyellni magamat.(Mert volt, aki javasolta, hogy inkább szégyenkeznem kéne, hogy ilyen kevés szavazattal lettem első…, főleg, hogy vannak nálam ismertebbek, jobbak, és különben sem érdemlem meg.)

Azt mindig nagyon szerettem, ha megszólalnak az olvasók és kedves szavakkal melengetik a lelkemet. Nincs is olyan, akinek ez ne esne jól. Egy-egy rossz periódus idején mindig arra gondolok, hogy ezek miatt a kedves olvasók miatt érdemes ezt csinálni.

- Mikor van időd a megszokott nő szerepek mellett olvasni? Mennyi könyvet olvasol egy hónap alatt nagyjából? Elégedett vagy ezzel a számmal?

Olvasni mindig van időm. Inkább nem alszom, ha választanom kellene. Persze a hagyományos női szerepek mellett, alatt, előtt, után…viccet félretéve pl. vasalni úgy szoktam, hogy TV-t nézek mellette, a minap pedig csalamádét tettem el télire olvasás közben. Le is gyalultam kissé az ujjamat… Havonta 10-30 könyvet olvasok, mikor mennyi időm van, hogy sikerül az adott hónapom, nem hiszem, hogy lehet okom panaszra. Volt, hogy kérdezték, hogy csinálom…Esküszöm, nem tudok erre válaszolni. Mindenki másban tehetséges. Én azt hiszem, nekem az olvasás megy a legjobban a világon.

- Az olvasmányaid listája igen sokszínű. Van olyan könyv, amit sosem vennél kezedbe? Van olyan műfaj, amibe még nem kóstoltál bele?

Nagyon sokfélét olvasok. Igazából kevés könyvre mondom azt, hogy abszolút nem szerettem. Egy könyv van, amiben csalódtam, de érdekes módon másnak tetszett, és még érdekesebb, hogy az egyik kedvenc kiadóm adta ki…a címét most nem említeném. Megvettem magamnak, de alig bírtam magam átrágni rajta… Egyébként a sci-fiket nem nagyon bírom, ha ilyesmivel színesíteném a blogom, akkor inkább vendégbloggert hívok.

- Írj olyan könyvet, amit milliószor elolvastál már és olyat, ami akkora csalódást okozott, hogy végig sem bírtad olvasni.

Olyan könyvre nem emlékszem, amit át sem olvastam, de olyan több is, ami milliószor volt a kezemben, de sosem unom meg.

Sorolom:

• Margaret Mitchell – Elfújta a szél
• Harriett Beecher-Stowe – Tamás bátya kunyhója
• Kertész Erzsébet – Elizabeth
• Kertész Erzsébet – Vilma doktorasszony
• Tutsek Anna Cilike sorozata
• Harry Potter könyvek
• Twilight Saga angol és magyar nyelven
• Leiner Laura – A Szent Johanna Gimi sorozata
• Tolsztoj – Háború és béke
• Wass Albert – Eliza

- Ha megvehetnél gondolkodás nélkül 10 könyvet, melyek lennének azok?

• Wass Albert – Nagy novelláskönyv
• Leiner Laura – Bábel (előrendeltem…)
• A nem létező Twilight Saga egyben kiadva több ezer oldalban (hiába, imádom a vaskos köteteket)
• Jane Austen összes magyarul (angolul már megvan, sőt van Shakespeare összesem is magyarul. Egy álom…)
• Margaret Mitchel – Elfújta a szél kötetek még hiányzó kiadásai a gyűjteményemben.

Több könyvet most nem nagyon tudok felsorolni, mert mindig van vágyálom, a lista mindig bővül.

- Mi a véleményed az e-bookokről? Könyv, vagy inkább olvasó kütyü?

Imádom a könyveket, könyvpárti vagyok, de őszintén szólva nagyon vágyom egy kütyüre. Az elején, mikor kezdtek elterjedni, kicsit még idegenkedtem tőlük, de most már én is nagyon szeretnék egyet, hiszen sokszor több könyvet is cipelek. Mennyivel könnyebb lenne a kütyütől a táskám.

- Antikvárium, könyvkölcsönzés vagy könyvtár, ha választani kell?

Imádom az antikváriumot, de felénk épp most zárt be egy, több jóval meg nem is nagyon találkoztam. Bár, ha arra járok, ahol fellelhetőek ezek a boltok, pl. Budapesten, akkor ki nem hagynám őket.

Imádom a könyvtárat is. Jelenleg két helyen vagyok tag, és mindig rengetek könyvet kölcsönzök, valamint a barátaimtól is kapok kölcsön köteteket. Ráadásul itt van a magánkönyvtáram is, úgyhogy az elkövetkezendő 6000 évben biztosan nem fogok unatkozni.

Tudom, bő lére eresztettem a mondókámat, de köszönöm az interjú lehetőségét.

- Én köszönöm, hogy válaszoltál a kimerítő kérdéseimre!