Cora Carmack: Szakítópróba

Megmondom őszintén, addig nem is hallottam erről a könyvről, amíg a molyon fel nem hívták arra a figyelmemet, hogy jönni fog és ez milyen izgi. Megnéztem a borítóját, aminek az alsó felén a csaj arcáról sok minden leolvasható, a felső részén a pasiéról szintén, végigfutottam a fülszöveget, hozzátettem, hogy mostanában az erotikusabb romantikus történetek a menők, ezeket összeraktam: a Szakítópróba tuti ilyen lesz. Nem lett igazam.

A tartalomról röviden: Bliss 22 éves, fél éve van hátra a főiskolából és még szűz. Elhatározza, hogy biza elveszíti. Ennek rendje és módja szerint, bevallja az állapotát az egyik barátnőjének, aki a híren felbuzdulva elrángatja egy bárba, hogy ott bepasizhasson a lány és elveszíthesse azt a bizonyosat. Bliss bele is megy, igaz kicsit vonakodva, de amikor megpillantja a bárban félrevonultan, Shakespeare-t olvasó Garrick-et, egyből hevesebben kezd el dobogni a szíve. Naná hogy a pasinak is azonnal felkelti az érdeklődését, végül együtt térnek haza a lány lakására. Igen ám, de aztán a csaj a cél előtt meggondolja magát, otthagyja a saját lakásában a teljesen harcra kész, meztelen pasit és elmenekül a nem létező macskája után.
Aztán másnap jön ám a feketeleves. Épp belép a barátnőjével a színjátszás órára, amikor kiderül, hogy az órát új tanár fogja tanítani, aki pedig nem más, mint Garrick. ...

A véleményem: a történet két főszereplője a 22 éves, szűz Bliss és a nála pár évvel idősebb, szívdöglesztő tanára, Garrick. Sokat nem tudok írni a karakterükről, mert azon kívül, hogy a csajnak még nem volt nemi kapcsolata és jól tudja magát produkálni a színpadon, meg hogy Garricnknek szőke a haja, motorja van és szexi, más nem maradt meg belőlem róluk. Nem jelentek meg előttem. Valahogy olyan érzésem van, mintha ebben a történetben igazán semmi se lenne hangsúlyos. Mintha nem lenne kész, mintha csak egy romantikus novella lenne.
Ráadásul magamat félrevezetve, erotikus történetre számítottam. Nos tény és való, hogy vannak benne szenvedélyesebb jelenetek, de inkább csak egy szimpla aranyos, romantikus történet. NEM EROTIKUS!

Maga a fülszöveg nagyon figyelemfelkeltő és izgalmas. Már az olvasása előtt el is képzeltem, ahogy egymásnak esnek, majd a csaj otthagyja a döbbent pasit, másnap pedig rémülten ismeri fel benne a tanárát. Milyen izgalmasnak tűnik a szitu, ugye? Tovább szőttem a kis álmomat hatalmas vitákról, szenvedélyről, tányértörésről, majd a végén persze az egymásra borulásról.
Tetszett Bliss szüzessége a történetben, az üzenete, hogy nem kell akárkinek odadobni, lehet várni, megtalálni az igazit. Nem ciki, ha valaki huszonévesen még az.
Tetszett Garrick nem túlzott nyomulása, ugyanakkor többet vártam volna tőle, miután kiderült, hogy a tanára. Hol volt az igazi szenvedély? Hol volt a romantika? Hol izzott a levegő? Én semmit se éreztem. Megértem, hogy háttérbe kellett húzódnia, mert mégis csak a tanára volt, de az az izgalom nem valósult meg, amire számítottam. Vágytam arra, hogy flörtöljenek, húzzák egymás agyát, poénos beszólásokról nem is szólva, de ehelyett annyit kaptam, hogy néha elkapta a csajt és megcsókolta, aztán szevasz. Mint egy langyos lábvíz. Jóval többre számítottam Garrictől.

Egyszerűen nem kerek a történet, hiányérzetem maradt. Ráadásul több minden zavart is benne. Leginkább az, hogy Bliss nem hord olyan ruhákat, amikben az állítása szerint prostinak érzi magát, de akkor mégis hogy talált ilyen darabokat a szekrényében, mielőtt elindultak volna a pasivadászatra? Bevarázsolták magukat a szekrényébe?
Azt is furcsának találom, hogy el tudta titkolni a barátnője elől a szüzességét. Persze-persze, nem kell a nyakunkba egy táblát akasztani, hogy "Már nem vagyok szűz!", de akkor is, két barátnő nem beszéli meg egymást közt az ilyen dolgokat? Meg az is fura, hogy a történet elején felbukkan a képben a barátnő, de utána mintha igazából nem is létezne. Olyan szinten mellékszerepet kaptak a barátok, hogy néha a létezésükről is elfeledkeztem.
Meg beszerez egy macskát úgy, hogy igazából nem is akarja, de úgy érzi, hogy muszáj, mert azt mondta a pasinak, hogy van egy macskája? Hö? Mi van? Ezért beszerezni egy macskát? Mert még ha vágyna rá, akkor rendben, de nem volt biztos abban, hogy akarja. Akkor minek? Remélem a gyerekvállalásnál nem ezt fogja csinálni. :oS
Ami még nagyon zavart, az a betegséges rész a történet vége felé. Jobban mondva nem is maga a betegség -bár eléggé lehangoló volt-, hanem az, hogy Garrick ápolja amikor beteg lesz a lány, tudja, hogy elkapta ő is, ő is le fog betegedni, de nem szól senkinek, hogy nézzen már rájuk? Nem kér segítséget? Ápolja ájulásig a csajt, közben reménykedik, hogy amikor magához tér majd a lány, hátha jobban lesz és ápolja őt? És ha miközben ő ég a láztól, a csaj rosszabbul lett volna? Nekem ez valahogy nem illett bele a képbe. Ez nem gondoskodás, hanem felelőtlenség.

Egyszerűen, mintha nem lenne még kész a történet. Viszont nagyon gyorsan haladtam vele, végig fenn tudta tartotta az érdeklődésemet, mert kíváncsi voltam arra, mikor fognak végül egymás mellett kikötni. A kánikulában, felüdülés volt a történetük.
Arról nem is szólva, hogy még nem olvastam olyan történetet, amiben színésznövendékek kapták volna a főszerepet. Végigfutott bennem egy pillanatig, amikor a lány belépett a színjátszás órára, hogy kb. ez a jelenet olyan, mint amikor a YA regényekben a szerelmesek kémia vagy biológia órán futottak össze, kerültek egymás mellé a padban, csak itt már felnőtt verzió van.

Összességében: a Szakítópróba egy aranyos, romantikus olvasmány. Egyszerű, gyorsan olvastatja magát, de hiányérzetem maradt. Többre számítottam. Viszont tökéletes kikapcsolódást nyújt és kíváncsi vagyok a következő kötetekre is!

Olvass bele!

Cora Carmack - Szakítópróba (Content 2 Connect, 2013) www.szakitoproba.hu