Buglyó Gergely Oni – Szürke vér

Fülszöveg:
Áron és testvérei hétköznapi tizenévesek. Vagy mégsem? Miért lesz szürke a vérük, ha napfény éri, és miféle titkot rejt apjuk állóórája? Amikor új lány érkezik az iskolába, csakhamar elszabadul a pokol, és kiderül, hogy hőseinknek még a tanárok közt is akadnak ellenségeik. Áron útja az álmos dunántúli kisvárosból egy lidérces kriptán, majd egy különös szentélyen át egyenesen Barathrum, az alvilág sötét mélységeibe vezet.

Ismét egy ifjúsági regény akadt a kezembe. De sajnos az előző ilyen jellegű olvasmányom mellett, bizony alul maradt.

Kicsit csalódott is vagyok. 

Nem volt rossz, azt nem állítanám, de sok hiányosságot, nehézkességet fedeztem fel benne, amik kifejezetten zavartak.

A fülszöveg pedig nagyon figyelemfelkeltő és érdekesnek ígérkezett.

Nehezen indult. Lassan szállingóznak az apró morzsák a világfelépítéshez. Túlságosan is lassan. Nem győztem kivárni, hogy felépüljön végre az egész. Ez nem kis mértékben zavart. Ráadásul az elosztással is bajom volt.

Míg az elején alig tudunk meg valamit, a végére olyan áradatba csap át, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja, nemhogy gyerek.

Valahogy elveszett az író a felépítésben. 

Mintha az elejét túl egyszerűnek vélte volna és csavart rajta kettőt még, hogy biztos legyen a siker...

Sajnos a végére sem értettem meg túl sokat belőle. Voltak zavaros részek, elfeledett szálak, nyakatekert dolgok.

Az utolsó oldalaknál vártam, hogy tisztul majd a kép, de még zavarosabb lett csak.

Feltételezem ez a kezdő kötet csak, kapunk majd bővebb utalásokat is a megértéshez. Mert bizony így nagyon nem jó, nem kellő egész. Túl sok a megválaszolatlan kérdés.

Az viszont felötlött bennem, hogyha én kapkodtam a fejem, egy átlagos gyerek mennyire fogja tudni követni a történetet?

Mert az elején lassan indul, de a végén apait-anyait belead az író, és felgyorsulnak az események.

A misztikus szál érdekesnek ígérkezik. De még nincs kibontva teljesen. Eddig pozitívumként tudok róla nyilatkozni. Eredeti ötletek, eredeti lények és a világ is jó azért, apró hibái ellenére. Nem a megszokott farkasos, vámpíros, varázslós.

Aminek kifejezetten örülök, hogy új dolgok kerültek a történetbe.

A szereplőkkel nem volt bajom. Talán csak annyi, hogy túl fiatalok voltak, nagyon fiatalos gondokkal az iskoláról, az ismerkedésről.

Kis kíváncsiak a  gyerekek, akiknek a vállán nyugszik a társadalom életben maradása, holott ők sem tudnak semmi lényegi információt és sötétben tapogatóznak csak.

Kis szeretnivalók, akikkel az olvasó gyerkőc nagyszerűen tud azonosulni, beleélni magát a történetbe.

Nincs kiugróan újdonság a karakterekben, de nem is alapkövetelmény. Nekem elég, ha szerethetem őket.

Rengeteg mellékszereplő van, akikről túl sokat nem tudunk meg. 

Bár a főszereplőknek a mélysége is hiányzik. De ez is megbocsájtható, szerintem jelenleg ez sem olyan fontos. Azt hiszem a korosztály, akiknek íródott nem igényli még a lelki mélységet. Ez csak nekem okoz hiányérzetet.

A csapat, aki összeverbuválódott a küldetésre, tartalmaz egy humoros, egy félős, egy hősködő, egy tudálékos és egy kíváncsi karaktert. Még nem teljesen értek össze, de jó brancs lesz.

Kedvencem Feri lett az állandó lapulásával, beszólásaival. Remélem, a továbbiakban is kap szerepet majd.

Pedig nem ő a főszereplő, mégis őt bírta a legjobban.

Áron, a főszereplőnk nekem túl steril egyenlőre.

A történetben találtam felesleges szereplőket is. Tudom, hogy a majdnem szerelem fenntartásához kellett Ká, de kifejezetten feleslegesnek érzem őt a könyvben valamiért. Ő olyan "nem tudom hova tenni" szereplő volt.

A gyerekek közötti beszélgetéseket,a humort nagyon élveztem

A könyv stílusa, nyelvezete kifogástalan. Szép mondatok, érdekes párbeszédek, grammatika is rendben volt.

Amit még megemlítenék az az, hogy  érdekes volt magyar helyszínen, magyar nevekkel fantasyt olvasni.

Azt hittem hátrányára fog válni, de nem. Kellemes meglepetés volt.

Adok még sanszot a második résznek, mert látok lehetőséget a javulására és érdekel, mit hoz ki belőle a könyv szerzője a továbbiakban. 

De ez a könyv nem az én könyvem volt igazán. Sajnos. Pedig műfajilag szoktam szeretni és a nagyon ifjúsági vonulat sem szokott zavarni.

A könyvet köszönöm az írónak és a kiadónak!

Ciceró kiadó: http://www.cicerokonyvstudio.hu/

recenzió

346 oldal