Kíváncsian vártam ezt a könyvet több okból is. Egyrészt alig ismerek valamit és valakit a mai magyar írók és műveik közül. A legfiatalabb magyar író akit az utóbbi nem tudom megmondani, hogy hány évben olvastam, szóval ő 80 évhez közelít. Éppen ideje volt, hogy a fiatalabb korosztályról megtudjak valamit és a hangzatos Összetört glóriák cím jó kezdetnek tűnt. Másrészt sok olvasó véleményét olvastam és alig volt olyan, akinek ne tetszett volna, ezért nagy várakozással vettem kézbe.
Az első csalódásom az volt, hogy nem értem miért kell egy magyar írónőnek a magyar nyelven írt könyvét idegen hangzású névvel kiadni. Persze tudom Rejtő Jenő óta, hogy miért van ez, de mégsem tetszik.
Általában nem szoktam a borítóról értekezni, de most nem tudom kihagyni, mert egyszerűen nagyon szép, ízléses , jó ránézni. Ezen kívül nem holmi vacak papírból készült, egy biztos, hogy egy egész baráti kör körbe adhatja egymásnak, akkor is a könyvespolc dísze marad.
Az írónő blogjában olvastam, hogy Sophielt, a főhősnőt ábrázolja a borítón látható lány. Én egy kb. 8 éves kislányt látok, aki koraérett az érzéki szája és kipirosodott arca miatt és a tekintete végképp nem a jó és kedves Sophiel, inkább egy magát jó kislánynak mutató rossz kislány tekintete, aki valami nem jó és nem kedves dolgon töri a fejét.
Ha kézbe veszek egy könyvet először mindig átnézem a nem a történethez tartozó dolgokat. A harmadik lapon végül is megtalálható az író nő magyar neve, ennek örülök. Az is nagyon tetszik, hogy Köszönetnyilvánítás van a könyv végén, ezt én mindig szeretem, most is többször elolvastam, nagyon kedves és őszinte.
Jó dolog, hogy a fejezeteknek címeik vannak, mert én sokszor jártam úgy, hogy elfelejtettem használni az egyébként nagyon szép, selyem fényű könyvjelzőt, de a fejezet címekből könnyen rájöttem hol jártam.
Szintén az írónőtől tudom, hogy a fantasy és romantikus jelzők illenek a könyvre, de szerintem kimaradt egy szó: horror. Vagyis én azt mondom, hogy horror, fantasy, romantikus.
Amikor film bemutatóba nézek bele és azt látom, ami ebben könyvben túlnyomó részt szerepel, akkor biztosan nem nézem meg a filmet utána. Szerencsére az általam olvasott vélemények titkolták a felhasogatott húsból ömlő vért, az félelmetes tüzes ostort, a gyerekeket és nőket rab láncon tartó élőhalottakat, a tűzben elégő emberi húst és só bálvánnyá változó mindenféle lények halál sikolyait és még sorolhatnám a majdnem minden fejezetbe előforduló ijesztő jeleneteket. Mindezektől függetlenül mégis élvezet volt olvasni a könyvet. Nem volt sem unalmas és azért annyira hátborzongató sem. Talán azért is mert folyamatosan figyelni kellett az újabb és újabb szereplőkre és arra , hogy most az illető valóságos lény , vagy angyal , vagy a kettő között, esetleg valaki, akinek a lelkét elrabolták, a teste pedig élőhalottként jön-megy.
Szerettem az egyes bekezdések között időnként felbukkanó dőlt betűvel szedett elmélkedéseket, amik néha kijelentésként néha kérdésként íródtak . Olyan gondolatok , amelyek sokunkat foglalkoztatnak a helyes és a helytelen kiválasztása közben.
A rengeteg helyszín közül nekem a fák tetején élő manók világa tetszett legjobban. Elgondolkoztam, hogy kik lehetnek azok a kicsik, akik egyszer csak "odaszületnek". Választ nem találtam a könyvben, de a saját elképzelésem nagyon megnyugtató volt.
A leghátborzongatóbb helyszín a megbélyegzéskor volt és az utána következő két bál, mindenféle lényekkel, szerencsére a kinézetük részletezését kihagyta az írónő.
A legnagyobb hiányérzetem azért volt,mert elfért volna egy kis humor a történetbe. Szerintem Joshua volt az a karakter, aki képviselhetett volna egy kis humoros vonalat.
Nagyon szép és méltó a könyv külleméhez a két illusztráció, a "köszönöm" oldal az utána következő grafikával. Számomra meglepetés volt, még sose láttam ilyet.
Nem vagyok benne biztos, hogy ismerni akarom Sophiel további kalandjait, de örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet . Nagyon jól megírt könyv, még akkor is, ha engem a téma nem vonz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése