Eleanor Moran - Reggeli az ágyban

Mint már sokszor említettem a bejegyzéseimben, imádok olvasni, és mindenféle témában tanulmányozom mind a friss megjelenéseket, mind pedig a régebbi, s klasszikus könyveket. Szoktam böngészni a kiadói oldalakat is, s izgalommal várom, mikor újabb és újabb újdonságokat vezetnek be.

Egyszer, egy ilyen böngészés során keveredtem a Tericum kiadó oldalára, és az első könyv, amit a kínálatukból olvastam, az Frances Mayes - Napsütötte Toszkána volt. Mivel a kötet nagyon tetszett, szeretem az ilyesféle könyveket, így a kiadónak is nagyobb figyelmet szenteltem, s alig vártam, hogy hozzájuthassak egy (viszonylag még mindig) friss kötethez, Eleanor Moran Reggeli az ágyban c. könyvéhez, amiről igazból sok mindent nem tudtam, de tetszett a fülszövege. :-)

Amikor kezembe vettem a művet, kicsit meglepődtem, de persze pozitív irányban. Abszolút nem számítottam arra, hogy egy ennyire igényes kiadványt kapok. Kemény tábla, védőborító, jó vastag, tartós könyv. Aztán amikor elolvastam, akkor már a belbecsről is tudtam nyilatkozni, mégpedig röviden azt mondhattam/mondhatom róla, hogy érdemes volt elolvasni, mert pörgős, vidám, szórakoztató sztorit kaptam a külső mellé, és szívesen olvasnék Morantól több kötetet is.

Ennek a műnek a főszereplője Amber, egy fiatal lány, akinek tönkrement a házassága, s így a válás van terítéken nála. Nagy összezuhanásában rájön, hogy mindent meg kell változtatnia az életében, így fogja magát, és pályázik egy helyre egy nagyon előkelő, nagyon híres étterembe, ahol séf lesz. Nagy szerencséjére fel is veszik, belekezd a munkába Oscar mellett, aki rendszeresen Halas-lány-nak nevezi. (Engem ez borzasztóan idegesített volna Amber helyében, mert ez a kifejezés így elég degradáló...szerintem. :-))

Oscar kifejezetten hangulatember, amellett, hogy híres, gazdag, mindenki szeretne nála dolgozni. (Én nem. :-)) Egyszerűen néha úgy bánik az alkalmazottakkal, hogy megáll az eszem, ezek az emberek pedig mindezt tűrik...Ahogy Amber is. Őt Oscar valamennyire megkülönbözteti a többiektől, akik nem nézik ezt jó szemmel. Azt meg pláne nem, mikor kitudódik, hogy Amber és Oscar összejön. Hogy főszereplőnk mit eszik a sztárséfen, azt nem tudom, de mindenesetre nagyon oda van érte, és tűri, elviseli a pasi nagyképűségét, arroganciáját. (Mint már mondtam, én nem tűrném...) Aztán persze egy nap kiborul a bili...

A könyv szerelmes, főzős, humoros, könnyed, és nagyon lehet szeretni, még az arrogáns Oscar ellenére is. :-) Ami különösen meglepett, az az volt, hogy nem számítottam arra a befejezésre, amit végül kaptam. De nagyon tetszett, és végre azt éreztem, hogy Amberünk esze is megjött...

Ajánlom mindenkinek szeretettel!