Victor Hugo: A nyomorultak

Talán senkinek sem kell bemutatni, hogy miről szól A Nyomorultak című regény.

Számtalan filmsorozat, egész estés film, egy musical és animációs film is gondoskodik róla, hogy a lehető legszélesebb tábor megismerhesse. Ahhoz viszont, hogy a könyvet is elolvassa valaki, kell egy jó nagy adag kitartás, és kíváncsiság az író műve iránt.

Én egy filmsorozatban találkoztam először Jean Valjean történetével kb 12-13 éves koromban. Nagyon tetszett, egyszerre volt megrázó és izgalmas, felemelő és könnyfakasztó. Ám ezzel a filmsorozattal le is tudtam jó hosszú időre ezt a művet.

Legközelebb két vaskos kötet formájában találkoztam vele 33 évvel ezelőtt, Anyósom mutatta nekem könyvtára legújabb darabjaként, - Isten áldja meg a könyvgyűjtő szenvedélyét. Kinyitottam az egyik kötetet valahol a közepe tájékán és ezeket a sorokat olvastam:

"Alig tett azonban száz lépést a falu felé, megállott s megint csak vakargatni kezdte a fejét. Mert 

most eszébe jutott Thénardierné, az a hiéna-száju,  utálatos Thénardierné, dühtől lángoló 

szemével. Cosette fájdalmas tekintettel szemében, nézett hol előre, hol hátra. Mit csináljon? 

Hová legyen? Hová, merre menjen? Előtte Thénardierné kisérteties alakja; mögötte az éjszaka 

és az erdő valamennyi rémes szelleme. És ime, mégis Thénardiernétől ijedt meg jobban! Folytatta utját a forrás felé s futásnak eredt. Futva hagyta oda a falut, futva ért be az erdőbe, nem 

nézett semerre, nem hallgatott semmire. Csak amikor már elakadt a lélegzete, lassitotta meg a 

rohanását, de azért nem pihent meg. Csak ment, ment, mindig csak előre, szinte magánkivül. 

Rohanása közben sirni támadt kedve. 

Az erdő éjszakai zsongása vette őt körül egészen. Nem gondolt már semmire, nem látott már 

semmit. A mérhetetlen, végtelen éjszaka állott szemben ezzel a kis teremtéssel. Egyfelől csupa 

árny és sötétség, másfelől egy parányi lény. 

Az erdőszéltől alig hét vagy nyolc percnyi távolságra volt a forrás. Cosette már jól ismerte az 

utat, hiszen nappal sokszor járt már rajta. Különös: nem tévedt el az erdőben. Maradék ösztöne 

vezérelte homályosan. Nem tekintgetett se jobbra, se balra, mert attól félt, hogy bizony még 

valamit lát az ágak vagy a bokrok között. Így érkezett a forráshoz.˝ 

Eszembe jutott a sok évvel azelőtti filmsorozat ugyanez a jelenete és pontosan azt a borzongást éreztem és még azt is, hogy mindenképpen el kell olvasnom ezt a könyvet. Háromgyerekes anyukaként szó sem lehetett róla évekig. Nemrégiben szántam rá magam, hogy végre elolvassam, de annak ellenére, hogy kell hozzá jó sok szabadidő, nagyon örültem, hogy megismerhettem Victor Hugo igazi művét.
Előfordult már velem, hogy film után olvastam könyvet és persze a fordítottja is, de ennyire egyértelműen még nem éreztem, hogy ez a könyv egészen más mint a filmek. A történet persze ugyan az, de fontos részleteket kihagytak, bár nem ez a lényeg, hanem az egész regény felépítése. Minden szereplő előélete részletes ki van dolgozva. Nem fontosak ezek a részletek a történet szempontjából, de megismerhetjük a történelmi hátteret , a korabeli francia társadalmi életet, azt hogy hogyan jutottak el a szereplők a regény cselekménye idején való állapotukba. Hosszan lehetne sorolni, hogy mi nem fért bele a filmekbe a két vastag kötetből, csak néhány érdekes:

Megtudhatjuk, hogy milyen ember volt Myriel püspök az 1700-as évek végén, a forradalom előtt, hogy Fantine milyen boldog fiatal lányként él Párizsban, amig egy felelőtlen gazdag fiatalember magára nem hagyta a kicsi gyerekével együtt. Hogyan zajlott a waterloo-i csata utolsó napja és hogyan lett Thénardier-ből a hullarablóból, Marius Pontmercy édesapjának "megmentője".

Említettem a regény felépítését. Miközben zajlik a cselekmény, váratlanul visszakanyarodik az író több évvel azelőtti dolgokhoz, később ugyanannak a dolognak egy másik nézőpontját olvashatjuk. Végül ebből a látszólagos kavarodásból összeáll a történet, mindenki sorsa elrendeződik, tragikusan vagy örömteli módon.

Az igazat megvallva volt olyan, hogy néhány oldalt átlapoztam és van is egy olyan apró részlet, ami elvarratlan szálként maradt és nem tudom, hogy én voltam figyelmetlen vagy tényleg hiányzik valami. Most ne figyeljen az, aki tervezi a közeli jövőbe olvasni ezt a regényt.

Spoiler! A Thénardie házaspárnak két lányuk és egy fiuk után született két iker kisfiuk, de akkorra már teljes anyagi csődben voltak és a két kicsit eladták egy módosabb embernek, egy egyedül álló idősebb férfinak. Ő mindenhova vitte magával a két gyereket, szerette és gondoskodott róluk megfelelően. Ám az egyik sétájuk alkalmával rosszul lett az utcán és meghalt, a gyerekek pedig magukra maradtak a számukra ismeretlen Párizsban. Gavroche, a fiú testvérük, aki akkorra már csavargó volt, nem ismerte őket, de valamiféle ösztöntől vezérelve szárnyai alá vette a két kicsit, elvitte őket hevenyészett szálláshelyére, ételt és éjszakai pihenést biztosított nekik. Másnap, amikor elindult szétnézni a városba, rájuk parancsolt, hogy ne mozduljanak onnan, de a két gyerek elcsavargott és eltűnt Gavroche szeme elöl. 

A hiányérzetem az, hogy miközben minden helyre került a regény végére, nem derült ki, hogy mi lett a két kicsivel végül, mintha csak úgy felszívódtak volna a párizsi reggelben.

Victor Hugo regénye ember feletti teljesítmény. Az iró 17 éven keresztül írta, kiadásakor egyből népszerű lett és ez a népszerűség azóta is tart. Itt sokat meg lehet tudni róla: Wikipédia - Nyomorultak

Mindenkinek érdemes áttörnie magát rajta!