Adott egy tanító, Tóth János, aki feleségével és két gyerekével egy vidéki, talán kelet-magyarországi városban él és dolgozik. Valamikor az előző században járunk, tél van, Tóthék disznótorra készülnek. Az előkészületek során, vagyis amíg összeszedik a kellékeket, eszközöket, fűszereket, ami abban az időben nem volt épp egyszerű, kirajzolódik előttünk a család története. A házaspár férfitagja Tóth János, akinek a szülei szappanfőzéssel keresték a kenyerüket, a családból egyedüliként továbbtanul, és tanítói végzettséget szerez. Kedves, jóravaló ember, a tanítványok szeretik, de nem igazán társasági ember, bár vágyna rá, de a neje nem örül, ha kimozdul otthonról. Felesége született Kémery Paula, gazdag származású lány volt, akinek szülei tragikus körülmények között halnak meg az ő gyerekkorában, és akit nővérével és öccsével együtt fukar nagyanyja nevel, és akinek az évek során megkeményedik a szíve. A könyv egy-egy fejezete egy-egy szereplő nevét viseli, az ő szemszögükből olvashatjuk a régi históriát, hogy ki hogyan jutott el mostani énjéig. A történet nem lineáris felépítésű, egy-egy szereplőnél eltérő, hogy mikortól meséli a történetet az író, de a szálak ugyanoda vezetnek: János és Paula házasságáig, a mostig. Jól követhető a történet, szépen kirajzolódnak a jellemek, a vége pedig kissé megrázó, bár azt kell, hogy mondjam, egyben várt is- meg is lepődtem rajta, de számítottam is rá. Természetesen nem lövöm le a poént, de a címe azért kifejező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése