Végre eljött az én időm, és az első bejegyzésemé...
Senki
nem mondhatja rám, hogy csak egyféle témakörből válogatom az
olvasmányaimat. Nem csak vámpíros köteteket olvasok és nem csak
szerelmes regényeket. Gyakran olvasok útleírásokat, életrajzokat,
különböző témájú szakkönyveket is a teljesség igénye nélkül.
Egy komoly könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Tudom,
mostanában sokszor írtam a blogomon, hogy az épp olvasott kötet a kedvenc könyvem
lett, de erről nem tehetek. Nem az én hibám, ha annyi jó könyvvel hoz
össze a jó szerencsém.
Bátran
kijelenthetem, hogy ez a könyv is felkerült ama bizonyos kedvenc
könyvek listájára. (már csak írásba kéne foglalnom a listát, amire
sosincs elég időm...)
A Park kiadónál jelent meg ez a kötet, és ahogy hozzájutottam, pici idő
múlva még aznap ki is olvastam. Egyszerűen nem bírtam letenni, annyira
meghatott, megrázott az abban leírt történet, amely egy igaz történet.
Nem
tudom ismeritek-e a szerzőt, David Servan-Schreibert? Aki a rákkal mint
témával behatóbban foglalkozott, vagy ne adja az ég, benne is van a
küzdelemben, az előfordulhat, hogy találkozott már a nevével, ugyanis
más rákkal kapcsolatos könyve is van. Én - bár sokat olvastam a témában -
még nem találkoztam Vele, de épp itt volt az ideje, és szeretném nagyon
A rák ellen című könyvét is magaménak tudni.
A
szerző ezt a Búcsúzni többször is lehet c. kötetét annyi szeretettel,
lelkesedéssel, bizodalommal írta...saját magáról. Őszintén hitt abban,
hogy legyőzheti a rákot, hiszen mindent megtett ezért. Bár megjegyezte a
kötetben, hogy volt időszak, a betegsége kiújulása előtt, mikor ő maga
sem volt a 100%-os követője a saját maga kifejlesztett harcnak...
Tényleg
érdemes volt olvasni, ahogy a doktor a saját elmúlásáról ír. Többször
meg is könnyeztem, talán mert én magam is érintett voltam édesanyám
révén a daganatos megbetegedések saját szemmel történő megfigyelésében.
Ez a könyv újra felhozta bennem az emlékeket, de nem rossz értelemben.
Sosem feledem az édesanyámat, a szenvedéseit, és a könyvet olvasva
ráébred az ember, hogy sajnos majdnem mindenki végigcsinálja ezt, akit
csak megtámadott a kórság. Sok dolog a könyvből megerősített abban, hogy
annak idején anyával jól csináltam azt, amit csináltam,úgy viselkedtem,
ahogy kellett, és a nyáron öt év távlatából elmondhatom azt, hogy az
akkori beszélgetéseink témái is valószínűleg jót tettek a lelkének, hogy
búcsúzni tudjon.
Való
igaz, hogy Búcsúzni többször is lehet, és bizton állíthatom, hogy kell
is. Ez a kötet mindenkinek érdekes lehet, de azt gondolom, hogy
mindazoknak el kellene olvasni, akiknek rákbeteg a családtagjuk,
barátjuk, mert sokat tud segíteni.
A szerző azt írja:
"Az
INSERM (Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Intézet) egyik
bizottsága felismerte: a környezeti tényezők nagymértékben felelősek a
rák járványszerű terjedéséért. Ezek a tényezők a légkör
szennyezettségétől és a sugárzástól kezdve a kémiai molekulák végtelen
skáláján át mindenütt megtalálhatók körülöttünk. A problémát a
gyökerénél fogva kellene kiírtani: véget kell vetni a
környezetszennyezésnek, és meg kell reformálni az agrár-élelmiszeripart.
Ehelyett kutatási erőfeszítéseink 97 százalékát a gyógyítási és
elemzési módszerek kifejlesztésére fordítjuk...Én, sokakkal együtt, azt
vallom, hogy egészségünk szervesen összefügg környezetünk egészségével.
Gyógysítsuk meg bolygónkat, hogy meggyógyíthassuk magunkat!"
Forrás: www.tablespooning.com
David
Servan-Schreibernek kiújult a daganata, és 13 hónapja volt még a
búcsúra. Megtette, és megírta ezt a könyvet. Az elkészülte után 8 héttel
távozott közülünk, ahogy annyian mások is. Orvos volt, pszichiáter, egy
örök harcos, és a könyve alapján azt mondhatom, hogy nagyon jó ember.
Még sokszor fogom lapozgatni a könyvét, amit hálásan köszönök a Park
Könyvkiadónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése