2012. május 13., vasárnap

David Servan-Schreiber - Búcsúzni többször is lehet

Végre eljött az én időm, és az első bejegyzésemé...
Senki nem mondhatja rám, hogy csak egyféle témakörből válogatom az olvasmányaimat. Nem csak vámpíros köteteket olvasok és nem csak szerelmes regényeket. Gyakran olvasok útleírásokat, életrajzokat, különböző témájú szakkönyveket is a teljesség igénye nélkül.
Egy komoly könyvet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Tudom, mostanában sokszor írtam a blogomon, hogy az épp olvasott kötet a kedvenc könyvem lett, de erről nem tehetek. Nem az én hibám, ha annyi jó könyvvel hoz össze a jó szerencsém.
Bátran kijelenthetem, hogy ez a könyv is felkerült ama bizonyos kedvenc könyvek listájára. (már csak írásba kéne foglalnom a listát, amire sosincs elég időm...)
A Park kiadónál jelent meg ez a kötet, és ahogy hozzájutottam, pici idő múlva még aznap ki is olvastam. Egyszerűen nem bírtam letenni, annyira meghatott, megrázott az abban leírt történet, amely egy igaz történet. 

Nem tudom ismeritek-e a szerzőt, David Servan-Schreibert? Aki a rákkal mint témával behatóbban foglalkozott, vagy ne adja az ég, benne is van a küzdelemben, az előfordulhat, hogy találkozott már a nevével, ugyanis más rákkal kapcsolatos könyve is van. Én - bár sokat olvastam a témában - még nem találkoztam Vele, de épp itt volt az ideje, és szeretném nagyon A rák ellen című könyvét is magaménak tudni.
A szerző ezt a Búcsúzni többször is lehet c. kötetét annyi szeretettel, lelkesedéssel, bizodalommal írta...saját magáról. Őszintén hitt abban, hogy legyőzheti a rákot, hiszen mindent megtett ezért. Bár megjegyezte a kötetben, hogy volt időszak, a betegsége kiújulása előtt, mikor ő maga sem volt a 100%-os követője a saját maga kifejlesztett harcnak...
Tényleg érdemes volt olvasni, ahogy a doktor a saját elmúlásáról ír. Többször meg is könnyeztem, talán mert én magam is érintett voltam édesanyám révén a daganatos megbetegedések saját szemmel történő megfigyelésében. Ez a könyv újra felhozta bennem az emlékeket, de nem rossz értelemben. Sosem feledem az édesanyámat, a szenvedéseit, és a könyvet olvasva ráébred az ember, hogy sajnos majdnem mindenki végigcsinálja ezt, akit csak megtámadott a kórság. Sok dolog a könyvből megerősített abban, hogy annak idején anyával jól csináltam azt, amit csináltam,úgy viselkedtem, ahogy kellett, és a nyáron öt év távlatából elmondhatom azt, hogy az akkori beszélgetéseink témái is valószínűleg jót tettek a lelkének, hogy búcsúzni tudjon.
Való igaz, hogy Búcsúzni többször is lehet, és bizton állíthatom, hogy kell is. Ez a kötet mindenkinek érdekes lehet, de azt gondolom, hogy mindazoknak el kellene olvasni, akiknek rákbeteg a családtagjuk, barátjuk, mert sokat tud segíteni.
A szerző azt írja:
"Az INSERM (Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Intézet) egyik bizottsága felismerte: a környezeti tényezők nagymértékben felelősek a rák járványszerű terjedéséért. Ezek a tényezők a légkör szennyezettségétől és a sugárzástól kezdve a kémiai molekulák végtelen skáláján át mindenütt megtalálhatók körülöttünk. A problémát a gyökerénél fogva kellene kiírtani: véget kell vetni a környezetszennyezésnek, és meg kell reformálni az agrár-élelmiszeripart. Ehelyett kutatási erőfeszítéseink 97 százalékát a gyógyítási és elemzési módszerek kifejlesztésére fordítjuk...Én, sokakkal együtt, azt vallom, hogy egészségünk szervesen összefügg környezetünk egészségével. Gyógysítsuk meg bolygónkat, hogy meggyógyíthassuk magunkat!"


Forrás: www.tablespooning.com
David Servan-Schreibernek kiújult a daganata, és 13 hónapja volt még a búcsúra. Megtette, és megírta ezt a könyvet. Az elkészülte után 8 héttel távozott közülünk, ahogy annyian mások is. Orvos volt, pszichiáter, egy örök harcos, és a könyve alapján azt mondhatom, hogy nagyon jó ember. Még sokszor fogom lapozgatni a könyvét, amit hálásan köszönök a Park Könyvkiadónak.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése