Fábián Janka: Emma szerelme

Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Oldalszám: 407
Ára: 3499

A Párom Jézuskája lepett meg ezzel a könyvvel és most azt kívánom, bárcsak látta volna előre, hogy ennyire odáig leszek érte és akkor meglepett volna még a másik 2 kötettel is! :o) Pedig igazából egy molyos esemény miatt tettem csak fel a karácsonyi listámra és bár rosszakat nem olvastam róla, de nem számítottam arra, hogy 5 csillagos, sőt kedvenc lesz majd.
Fábián Janka összehozta mindazt, amit nagyon szeretek. A történelmet és a romantikát, továbbá mindezt nagyon jól megfogalmazva.

A történet 1907-ben kezdődik, amikor Zoltán hazautazik Kanadából a 13 éves lányával, Emmával Balatonkörtvélyesre. Magyarországot 7 évvel ezelőtt hagyták el, amikor a felesége meghalt, de ennek körülményeiről részleteket nem olvashatunk a regény elején, csak érezzük, hogy mindez mögött egy titok lappang, amihez nagy köze van Zoltán ifjúkori szerelmének a fiának.
A férfi okkal tér haza, meg szeretné kérni ezt a bizonyos ifjúkori szerelmet Évát, hogy nevelje fel a kislányát, mivel ő halálos beteg. A férfi sajnos pár nappal később meghal, de Éva szeretettel veszi a szárnyai alá a megtört árva kislányt.
Aztán nem sokkal később váratlanul felbukkan Éva fia, akit Emma gyűlölettel fogad. A felnőtt férfit, aki Párizsban dolgozik orvosként, szinte sokkolja a kislány jelenléte, aki a titok tudója. De vajon mi lehet ez a rejtegetni való? Mi köze volt Gábornak Emma édesanyjához? És egyáltalán ki lesz a címben is utalt Emma szerelme?

Az olvasása közben többször eszembe jutott, hogy a történet akkor játszódik, amikor még a dédikém se született meg. Fura volt elképzelni, hogy milyen lehetett az élet dédikém szüleinek fiatalkorában. Próbáltam magam elé képzelni a XIX. század végi fővárosunkat, láttam magam előtt a mostani Hősök terét és olyan fura volt belegondolni, hogy Emma 3 éves volt, amikor a szobrokat felállították vagy épp akkoriban épült a Parlament, kész időutazást éltem át az olvasás közben. Olyan korról olvashattam, amiről sokat nem tudok, max. annyit, amit az iskolákban tanítanak.


Igazán nehéz megfogalmazni, hogy miért is tetszett annyira a történet. Nyilván a fentiek nagyon sokat jelentettek, a történelmi szálakat imádom, a romantikát meg pláne. Valahogy az egész olyan jól sült ki. Volt benne olyan dolog ami első körben kicsit fura volt nekem, spoiler miatt nem szeretnék kitérni erre, de ez van. :o)
Úgy ahogy van, nagyon tetszett! A korábrázolás, a karakterek, a cselekményfelépítés, minden. Az meg csak dobott rajta, hogy 44 évet ölel át. Tetszett, hogy bár igazán az Emmával történtek vannak a középpontban, de szerepet kaptak a születése előtti történtek is. Így olyan volt, mintha Emma az olvasókkal együtt, amolyan "közös" gyermek lenne, hisz "ott voltunk" már a fogantatása előtt, sőt, a fogantatásakor, a szemünk előtt cseperedett fel, lett édesanya. Szorítottam a boldogságáért, tördeltem érte a kezemet, amikor kellett.

Történelmileg 1878-tól 1922-ig kapunk bepillantást a szereplőink életére. A trilógia második része, az Emma fiai a II. vgh. idején játszódik, a befejező rész, az Emma lánya pedig a kommunista rendszertől a rendszerváltásig. Az, hogy mennyire hű történelmileg, bízzuk a történész végzettségű írónőre, én semmilyen furcsaságot nem találtam. Az pedig, hogy Emma és a vele történtek mintázva vannak-e esetleg valakiről, erről nem találtam semmilyen információt.
Nagyon várom, hogy beszerezhessem a másik 2 részt is és nekik eshessek, nektek pedig ajánlom a figyelmetekbe. :o)