Mindig szerettem az életrajzi könyveket, amik egy-egy művész életútját, motivációit, mindennapjait mutatják be. Azt hiszem, így még közelebb kerülnek hozzánk, olvasókhoz, zene-, film- és irodalomszeretőkhöz. Izgalmas látni a szinte törvényszerű mérföldköveket, a fordulópontokat, vágyakat, terveket, érzéseket, találkozásokat, amik meghatározzák, befolyásolják az alkotók életét, művészetét.
Az Apám azonban nem hagyományos értelemben vett életrajzi könyv, hiszen éppúgy szól az írójáról, Bartók Béla fiáról, mint a zeneszerzőről. Megjelenik szemünk előtt egy kisfiú és egy apa szoros szövetsége. Megismerjük a Bartók család mindennapjait a kisfiú emlékein keresztül, visszarepülünk a harmincas évek Budapestjére, és a negyvenes évek Amerikájába. Elsősorban az embert mutatja be a könyv, csak másodsorban a művészt, de ahogy olvastam, végig azt éreztem, fontos ismerni ezeket a történeteket, hogy még jobban értsük a zeneműveket is.
Bartók Béla több arcával találkozhatunk a könyv oldalain. A munkájának élő emberrel; az apával, aki gondoskodott fiairól, és folyamatosan nevelte, tanította őket; a kissé bogaras művésszel, aki ellenezte a lemezjátszót, bár családjának megengedte, hogy néha használja – főleg, ha a zene a hallótávolságán kívül esett. Találkozunk a közönségét tisztelő előadóművésszel, a népdalkutatóval, a férjjel, aki második feleségére, Pásztory Dittára, mint művészre is büszke volt, s akinek III. zongoraversenyét írta.
Bartók Péter egész kisgyerekkoráig visszatekint emlékeiben. Visszaemlékezik azokra a pillanatokra, amikor apja írni és olvasni tanította, Kodály Zoltánra, aki gyakran tette tiszteletét otthonukban, a svájci hegyekben tett családi kirándulásokra. Megismerhetjük, hogy tanult Bartók önszorgalomból nyelveket, hogy élt a falusi emberek közt, miközben éneküket figyelte, hogy élte meg a II. világháború borzalmait, miért döntött Amerika mellett, és milyen egészségügyi, anyagi és művészi problémákkal küszködött nap, mint nap élete utolsó éveiben.
Lenyűgöző könyv, faltam minden sorát. Bartók Péter olyan átütő tisztelettel és szeretettel beszél végig apjáról, amely sokunk számára példaértékű lehet: „Az élet elképzelhetetlen volt nélküle; nem tudtam olyan világot kitalálni, melynek ő ne lett volna része. És a sok szomorúság és gyász után, amit oly korán, alkotó ereje teljében bekövetkezett távozása okozott, rá kellett jönnöm, hogy valójában nem hagyott el bennünket. Tovább él a műveiben, s azok örökre itt maradnak. Apám volt a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem.”
És egy kis kuriózum: http://www.youtube.com/watch?v=pFLM21f6imE
Bartók Péter: Apám
Kiadó: Editio Musica Budapest / Oldalszám: 324 oldal / Fordította: Péteri Judit / Ár: 4000 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése