Nagy lendülettel vetettem magam bele Baráth Katalin új krimijébe, és nem csalódtam: hangulata, stílusa megegyezett A fekete zongoráéval (itt írtam róla): századelő, jelzőkkel tarkított körmondatok, egy rejtélyes ügy és természetesen Dávid Veronika.
A történet Budapesten kezdődik, ahol is Veronika egy női magazin szerkesztőségében dolgozik, és szemtanúja lesz egy tárca ellopásának. Andrássy út (Sugár út), Nagykörút, Nagymező utca - Baráth Katalin remekül festi le a századelős Budapest képét. (Főleg, hogy én nap mint nap ezen a környéken járok, különösen tetszett.)
Rátérve magára a krimire. Eltűnik egy árva kisfiú (Dezsőke avagy Dede), és innen indulnak az izgalmak. Természetesen Veronika megint nem tud a fenekén maradni, és nyomozni kezd Marával és Lipovszkyval, Dede nagybátyjával. Feltűnik közben a fő gonosz, Szászi Barabás is, akit még Füredre is követnek. A következő helyszín tehát Balatonfüred: Tagore sétány, gyógyszálló, Anna bál - szintén remek leírásban is hangulatban. A krimi szál is fokozódik! Veronika ebben a könyvben sokkal veszélyesebb "játékba" keveredik, mint Ókanizsán.
Sajnos, miután kiderül Dede holléte, majd Veronika Abbáziába utazik leleplezni a gonoszt, nekem már nem tetszett annyira a történet. Nem tudom megmondani, miért. Pedig a vége is tartogat ám izgalmakat!
Szóval bár itt erősebb a krimi szál, A fekete zongora picit jobban tetszett. Itt a címnek sincs semmi köze a történetnek, csupán egy vers idézet.
A lezárását (levelet) tekintve azonban lehet sejteni, hogy Veronika története nem ért véget, szerintem lesz még folytatás és újabb krimi.
A szerző első regénye, A fekete zongora átütő sikere után az olvasók ismét felejthetetlen kirándulást tehetnek a Monarchia korába a Baráth Katalintól megszokott élvezetes stílusban, fergeteges humorral és felejthetetlen szereplőkkel.- olvashatjuk pl. a Libri ajánlójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése