Polcz Alaine: Macskaregény

Nem, ez a könyv nem macskákról szól, bár főszerepet kaptak benne (mi mást is kaphattak volna...). Igaz, azért kezdtem bele a könyvbe, mert nálam nagyobb macskabarát kevés van a földön. Macskaregényre vártam, de többet kaptam. Sokkal többet.

De hogy is várhattam volna egy egyszerű regényt, ha annak Polcz Alaine a szerzője. Több volt, mint pszichológus. Több volt, mint a Hospice-mozgalom hazai elindítója, a haldoklók, a hozzátartozók lelki támasza. Vagy mint író, akinek több tucat könyve megjelent. Polcz Alaine megfogalmazhatatlan, sőt, megkockáztatom, sokunk számára néha érthetetlen derűvel nézi az életet, még azt is, amely szenvedéssel-teli. Életszeretete, bölcsessége rengeteg szenvedőnek, betegnek, egészségesnek tudott vigaszt és reményt nyújtani, évtizedekig mint művészetterapeuta, mint a gyermekklinika pszichológusa és a Hospice Alapítvány elnöke; halála után pedig írásai, könyvei által.

Polcz Alaine szenvedélyesen szerette a macskákat, éppúgy, mint közeli barátai - Weöres Sándor, Nádas Péter, vagy Nemes Nagy Ágnes -, akikről említést is tesz a könyvben. A macskák és a hozzájuk fűződő történetek által megismerjük életének egy-egy részletét, nagy szegénységben, de boldogságban eltöltött gyerekkorát, első szerelmét. Második, gyönyörű házasságába is diszkréten bepillantást nyújt, melyet Mészöly Miklós íróval kötött. Háború, emlékek, hétköznapok... és mindenhol jelen vannak a macskák. Néhol egyedül, lakásban, néhol csapatostul, Kisorosziban. Szelídek és vadak, bújósak és hamisak.

A könyv olvastatja magát, annyira derűs, ugyanakkor tragikus is; egyszerű és elgondolkodtató egyben. Néha felszisszen az olvasó, néha mosolyog, néha a sírás kerülgeti, ahogy a négylábú társakról és az író életéről olvas. Mintha egy csésze forró tea mellett, kockás takaróval beburkolódzva ülnénk egy asztalnál, Polcz Alaine csak mesélné, mesélné a történeteit, mi pedig szájtátva hallgatnánk őt...

„A karizmatikus imacsoportban egy papírra mindenki felírta három fontos kívánságát. Én egy macskát szerettem volna, és még egyszer szerelmes lenni. (A harmadikat elfelejtettem, de miért felejtettem el?) Persze az is furcsa, ha az ember hetvenévesen szerelemre vágyik. Vagy talán ez természetes? (…) Így múlt el a nyár. Melyik nyár? Minden nyár elmúlik, és jön az ősz. Azon a macskás kisoroszi őszön én azt gondoltam, hogy mindkét kívánságom beteljesedett. Amit az egyikből lemondtam, a másikban busásan megkaptam.”

Polcz Alaine: Macskaregény
Kiadó: Kalligram / Oldalszám: 160 / Ár: 1800 Ft