Kende Péter: Mik vagytok ti, Istenek?

Hallottam róla, többször forgattam a kezemben, de soha nem akartam elolvasni, néhány hete viszont újra  a kezembe akadt és beleolvastam. Kíváncsi voltam, hogy van e pozitív végkifejlet ezekben az ügyekben. Nem utolsó sorban pedig egy közeli hozzátartozom műhibából való elvesztése miatt.

A távolságtartásom oka az volt, hogy véleményem szerint, a mai magyar egészségügy minden problémája  a dolgozók empátia hiányából adódik. Egyszerűen nem akartam ezzel még jobban szembesülni. Az illetékesek persze erre rögtön rávágják, hogy nem lehet minden beteggel együtt érezni. Én a szociális szférában dolgozom, és mielőtt elkezdtem dolgozni tudtam, hogy szívvel-lélekkel akarom csinálni. Segíteni, gyógyítani csak így lehet. Az ész, a megszerezett tudás nagyon kevés ahhoz, hogy eredményes legyen a gyógyítás.

Kende Péter ezt erősítette meg bennem. Szószerint felbőszített egy egy hanyag megjegyzés a beteg reakcióira. A legdurvább számomra egy fogadott nőgyógyász "kifakadása" (még tegező viszonyban is volt a betegével), a császármetszés során anyuka aggódva érdeklődött, mire az orvos így szólt : "Altassátok már el, hogy befogja a pofáját." megannyi hasonló elszólás, főként orvosoktól. A számomra szőrszálhasogató "maga ehhez nem ért, bízza rám" mondatok. 

"... Robin Cook orvos-krimijei rózsaszín lányregények ahhoz képest, amit a valós élet produkál, amilyen borzalmas tragédiák e történetekben föltárulnak. Valószínűleg csak jelentős szünetek közbeiktatásával lehet végigolvasni mindet, különben minimum rosszul lesz tőlük az ember. Én a történetek többségébe kétszer-háromszor félig-meddig belehaltam, amíg bírósági tárgyalásokra, kórházakba, az érintettek lakására jártam, írtam. Olvasóimnak csak azt kívánhatom: megszenvednek érte, hát okuljanak ezekből - ha van rá módjuk."

Elmondhatom, hogy én is mindbe kicsit belehaltam, főleg a szülész-nőgyógyász esetekbe. Kende tart szüneteket, jogi háttereket kutatva, megoldásokat keresve. Ezek a száraz nyelvezetük ellenére pihentetően hatottak. 

Az olvasás során átéltektől függetlenül, úgy érzem megérte, sokkal tisztábban látom az egészségügyet, az orvosi szakmát és úgy érzem igenis ki kell tartanom az mellett, hogyha baj van elsősorban emberséges orvost keressek.

Még valamit szeretnék kiemelni, a jogi hátterek után kutatva egy jogász szájából hangoztak el ezek a szavak: "...talán bele se merünk gondolni mi történik az egészségügyben". Félünk, nem merünk kérdezni, és ami még rosszabb nem is tudjuk, hogy mit kell kérdezni. A mai kor emberének viszont már segíthet az internet, persze diagnosztizálásra nem alkalmas, de információ gyűjtéshez mindenképp.

"Csak az ismeretlen félelmetes."