Ezt a vékony kis könyvecskét kolléganőmtől kaptam ajándékba. Kísérőlevelében azt írta, neki ez a kedvenc könyve. Most, hogy elolvastam, én is elmondhatom, hogy az egyik kedvenc könyvem lett.
Selyem. Mit is takar ez a szó? Egy könnyű, finom, áttetsző anyag jut róla eszünkbe, amely lágyan hull a kecses női vállra. Olyan puha és észrevétlen, akár a titkos szerelem.
"Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk." - olvashatjuk a könyv fülszövegében.
A története kiindulópontja az, hogy Hervé Joncour francia kereskedő selyemhernyó-petéket csempész be Japánból. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik nap Franciaországban van, másik nap már Japánban. Az események ugyanis 1861-ben kezdődnek, amikor is három hónapba telt keresztülutazni Európán, majd Ázsián, hogy végül az ember egy csempészhajóval Japánba jusson. Hervének otthon felesége van, ám messze a távolban egy különös arcú nő megigézi és rabul ejti, aki miatt újra és újra útra kell kelnie, még háborúban is.
A története kiindulópontja az, hogy Hervé Joncour francia kereskedő selyemhernyó-petéket csempész be Japánból. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik nap Franciaországban van, másik nap már Japánban. Az események ugyanis 1861-ben kezdődnek, amikor is három hónapba telt keresztülutazni Európán, majd Ázsián, hogy végül az ember egy csempészhajóval Japánba jusson. Hervének otthon felesége van, ám messze a távolban egy különös arcú nő megigézi és rabul ejti, aki miatt újra és újra útra kell kelnie, még háborúban is.
A könyv rövidke részekből áll, van, hogy csupán két sor alkot egy fejezetet. Ám mégsem az a fajta könyv, amit "falni" lehet, vagy pl. a metrón lehet olvasni. Olvasásához nyugalomra van szükség.
Minden egyes fejezet olyan, mintha egy kis versike volna, gyönyörű leírásokkal, gondolatokkal. Miközben elgondolkodik az ember, a csendet is meghallja.
Több helyen idézték már, de én is ezeket a sorokat emelném ki:
"– Mi ez?
– Madárház.
– Madárház?
– Igen.
– És mire jó?
(…)
– Telerakod madarakkal, amennyivel csak bírod, aztán egy szép napon, amikor valami boldogság ér, kinyitod, és nézed, amint elrepülnek."
– Madárház.
– Madárház?
– Igen.
– És mire jó?
(…)
– Telerakod madarakkal, amennyivel csak bírod, aztán egy szép napon, amikor valami boldogság ér, kinyitod, és nézed, amint elrepülnek."
Talán eme sorok is megmutatják a hangulatot, amely áthatja az egész történetet. Rám nagy hatással volt!
Akinek felkeltette az érdeklődését, itt is elolvashatja a teljes könyvet.
A szerzőről:
Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és három olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. Jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése