2010. november 3., szerda

# szépirodalom

Neil Gaiman: A temető könyve

"Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához.
Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…"


Neil Gaiman könyveivel valahogy mindig bajban vagyok. Jó-jó, de egyszerűen nem tud magával ragadni. Nem tudok teljesen belefeledkezni, hogy megszűnjön minden körülöttem, csak a történet legyen. Egyszerűen nem tud 100%-osan lekötni, a gondolataim ide-oda csaponganak közben.
Élvezem a sorait, de valahogy mégis hiányérzetem van.

Újabb mese felnőtteknek. Egy különös világ, különös hangulat, különös történet. Egy kisfiúnak meggyilkolják a szüleit, testvérét, a kis totyogós a gyilkos elől "menekülve" egy temetőben találja magát.
A kísértetek magukhoz veszik őt, megkapja a Temető Áldását, élő létére úgy tud kelni a holtak világában, mintha halott lenne.
De ő mégis él, és eljön a nap, amikor látni szeretné a kinti világot. Közben a gyilkos csak rá vár. ...


Az elején jól haladtam vele, de aztán úgy a 110. o. körül valami megszakadt. Félretettem, pihentettem.
Míg az eddigi olvasott 2 könyvénél az utolsó 100 oldal csúszott nehezen, most inkább a közepével volt bajom, és a vége pergett nagyon gyorsan az ujjaim között.

Ami a szereplőket illeti, kedvesek, aranyosak, szerethetőek.
Silas, Senki gyámja érdekes figura, mindig Dan Brown szereplőjét juttatta eszembe.
Maga a Rend vagy Társaság fura volt. Nem nagyon állt össze a kép róluk bennem.
Vámpírok, vérfarkasok. Természetesen nem maradhattak ki. ;o)

Amikor a Köszönetnyilvánítást olvastam, akkor esett le, hogy Senki olyan, mint Maugli A dzsungel könyvéből.
Továbbá az író utal Niffenegger magyarul most megjelent könyvére, A Highgate temető ikrei-re is.

Megjelenés: 2010/2008
Eredeti cím: The Graveyard Book

Az írótól olvastam még:
Sosehol
Anansi fiúk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates