Nehéz írni a holokausztról bármit is. Hogyan lehetne visszaadni a sorokon keresztül, hogy miken mentek át a szenvedő alanyai? Hisz a sorok, csak sorok. ...Mindig is érdekeltek azon a könyvek, amik így-vagy úgy, de érintették a múltnak ezt a részét. Próbálom minden egyes könyvnél megérteni, mindez hogyan történhetett meg, de még mindig nem jöttem rá, és szerintem nem is fogok.
Amikor a Gondolat Kiadótól megkaptam az e-mailt, hogy választhatok a kínálatukból egy könyvet, szinte azonnal kiszúrtam a Kettős halált. Tudtam, hogy nehéz fába vágom a fejszémet, nem lesz könnyű olvasmány.
Az alcím, "Elmélkedések a holokausztirodalomról". Nem regény, hanem száraz irodalom. Olyan, mintha egy tankönyvet olvasnál, ahol leírják mi miért van, összehasonlítások, elemzések, rávilágítások, idézetek.
Az írója kitér a naplókra, a könyvekre, versekre, idézeteket lehet olvasni.
Nem egyszer bizony törölgettem a szememet, amikor olyan dolgokról olvashattam, amikről eddig máshol még nem. Anyákról, akik védték a gyermeküket, majd szemük előtt dobták őket a tűzbe. Gyerekekről, akiknek a halál olyan természetes lett, hogy a holttestek látványa meg se rémítette már őket, játszottak tovább. stb.
Kérdésekről olvashatunk, amik felvetődtek a holokausztirodalom íróiban:
Jó-e írni róla? Vissza lehet-e adni a történteket? Nem alacsonyítják le a sorokkal az ezen keresztülment áldozatok szenvedéseit, fájdalmait, ... a halálukat?
Összefoglaló mű. Több külföldi holokausztíró művére épül, és ezeken keresztül próbálja bemutatni az összefüggéseket, értelmezni a leírtakat.
Az ajánlás szerint "a kötet a mai napig az egyetlen összefoglaló jellegű munka a holokauszt irodalmáról".
Eredeti cím: A Double Dying
A könyvet köszönöm a Gondolat Kiadónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése