Bevallom, Graham Greeen-től eddig nem igazán olvastam semmit. Így elsőre nem is mertem komolyabb (vastagabb) könyvet választani, kezdésnek pont jó volt ez a kisregény. Egy délután alatt elolvasható (pl. amíg a gyerek alszik), ugyanis kb. 100 oldal az egész.
A történet röviden:
„Bertram és Cary fényűző mézeshetüket töltenék Monte-Carlóban, ám a friss párocska boldogságát beárnyékolja, hogy - Bertram főnökének ígérete ellenére - nászútjuk költségeiről maguknak kell gondoskodniuk. A férfi, hogy elkerülje a lebukást, a pénztelenség szégyenét, kidolgozza a nyerő rulett-szisztémát, és játszani kezd... Ahogy az elbeszélő Bertram kíméletlen iróniával beszámol a kaszinózás világáról, kibontakozik Greene fanyar humora. Főhősei a jól ismert kisemberek, gyengéikkel, luxuspózaikkal mindennapjaink tükörképei. Előttünk a keserédes parafrázis a játékszerencsétől fejreálló szerelmi sikerről -a vesztes mindent visz. Kinek mi a tét? Házasság, nő vagy szisztéma? Mire pörög a rulettkerék és mire a női lélek?”
Ami nekem érdekes volt, hogy bepillantást nyerhettem a kaszinózás, ezen belül a rulettezés világába. (Én csak játék-ruletten játszottam még hajdanán, azt nagyon szerettem, és ott legalább nem volt gond, ha elvesztettem az összes zsetonom. ☺)
Ugyanakkor a történet ismételten megerősítette bennem azt, hogy a pénz bizony néha „meghülyíti” az embert, és aki szeret minket, és a szegény „énünkbe” szeretett bele, nem biztos hogy gazdagként-gátlástalanként is szeretni fog. És az is biztos, hogy ha valaki ráérez a játékszenvedély ízére, nem tudja abbahagyni.
Vagy ha mégis, akkor sem lesz semmi olyan, mint régen.
A regény 1955-ben íródott. Graham Greeen életéről, munkásságáról részletesen a Wikipedia oldalán olvashattok – klikk ide.
A történet röviden:
„Bertram és Cary fényűző mézeshetüket töltenék Monte-Carlóban, ám a friss párocska boldogságát beárnyékolja, hogy - Bertram főnökének ígérete ellenére - nászútjuk költségeiről maguknak kell gondoskodniuk. A férfi, hogy elkerülje a lebukást, a pénztelenség szégyenét, kidolgozza a nyerő rulett-szisztémát, és játszani kezd... Ahogy az elbeszélő Bertram kíméletlen iróniával beszámol a kaszinózás világáról, kibontakozik Greene fanyar humora. Főhősei a jól ismert kisemberek, gyengéikkel, luxuspózaikkal mindennapjaink tükörképei. Előttünk a keserédes parafrázis a játékszerencsétől fejreálló szerelmi sikerről -a vesztes mindent visz. Kinek mi a tét? Házasság, nő vagy szisztéma? Mire pörög a rulettkerék és mire a női lélek?”
Ami nekem érdekes volt, hogy bepillantást nyerhettem a kaszinózás, ezen belül a rulettezés világába. (Én csak játék-ruletten játszottam még hajdanán, azt nagyon szerettem, és ott legalább nem volt gond, ha elvesztettem az összes zsetonom. ☺)
Ugyanakkor a történet ismételten megerősítette bennem azt, hogy a pénz bizony néha „meghülyíti” az embert, és aki szeret minket, és a szegény „énünkbe” szeretett bele, nem biztos hogy gazdagként-gátlástalanként is szeretni fog. És az is biztos, hogy ha valaki ráérez a játékszenvedély ízére, nem tudja abbahagyni.
Vagy ha mégis, akkor sem lesz semmi olyan, mint régen.
A regény 1955-ben íródott. Graham Greeen életéről, munkásságáról részletesen a Wikipedia oldalán olvashattok – klikk ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése