"A tested egy csatatér."
Ez van a hátoldalán. Szerintem elég is fülszövegnek. Amikor Könyvfaló lettem, akkor már tudtam, hogy ezt a könyvet be kell majd mutatnom (persze van még más is:)) Vissza is kértem, mert kölcsönben volt. Azóta is tervezem és legszívesebben bemásolnám az egészet.
Én még nem olvastam olyan könyvet, ahol minden mondattal helyre kerül egy gondolat. Mindennek ott kell lennie, ahol van. Bármelyik idézhető életbölcsességként. Nem vagyok Csernus rajongó, de a könyveit szeretem. Ez volt az első amit elolvastam. Nem mellékesek a társszerzők sem, akik barátok.
Nyolc nap a Lipóton. A Hetes osztályon, vagyis a Pszichiátrián. Különböző esetek. Mindegyik más,de van egy közös bennük, mint mindannyiunkban, hogy emberek vagyunk; vágyakkal és hibákkal. Minél távolabb állnak vágyaink a realitástól, annál nagyobb hibákat követünk el. A realitás, az önismeret adta határokkal körülölelt sík. Ha nincs kellő önismeretünk elveszik a sík. Összeütköznek a vágyak és a lehetőségek, széteshetünk.
Kedvenc részem a "szarmedence effektus". Ezt még a munkahelyemen is felolvastam több diáknak. Nem elsősorban a drogokról, inkább a káros függőségekről szól. Azokról, amik már nem szolgálják az egyén fejlődését, hanem gátolják abban, lehúzzák...
Én azt mondom olvasd el!Mert... kell az élethez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése