A. J. Christian: Mit keresett Isten a hálószobában?

Nagy élményt jelentett nekem ez a könyv, mikor úgymond egy válság kellős közepén a fejemre esett. Nyaralni voltunk, és nekem a nyaralás jó régen egyet jelent az olvasmányélmények begyűjtésével is. Vagy megyünk és isszuk az új környezetet, vagy pihenünk és isszuk a könyveket. Ilyenkor regényeket olvasok inkább, mert máskor nem lehet a letehetetlenbe olyan egyszerűen belevágni, de a lelkem nem volt ráhangolva semmire.

Kinyitottam hát sok más próbálkozás után ezt a könyvet. Percek alatt aha érzésem lett. Segített érteni, megérteni. Miközben témája dacára letehetetlen is volt számomra - a legtöbb szakkönyv nem sarkall arra, hogy nekikezdjek az első oldalon és végignyomjam - ez falatta velem az oldalakat szép sorban. Egészen új volt a stílus, hogy egy baráti/tanítói beszélgetést rögzített és így kérdés-felelt módra ismertem meg egy látásmódot egy olyan hétköznapi témára, ami mindenki számára alapvetően előfordul. Eltért minden eddigi olvasmányomtól.
Egészen új (nekem új) szemléletet tett le elém, és én mindig arra gondoltam közben, így akarom érteni a világot! Nekem ez így logikus lesz, érthető lesz, én is így gondolok sok mindent..valójában.
Arra gondoltam, még ha közben tudtam is, ezt megcsinálni a nem egyszerű, egyetérteni még könnyű, de olyan nagy változásokon kell átverekedni magam (magunk). Rá voltam hangolva, érdekelt sorban minden szó, és azt vettem észre közben gondolkozom, pörget, töprengtet, és észrevétlen is csak az foglalkoztat a nap többi részében is ennek fényében mit hogy lenne jó.
Valami ilyen látásmód, elképzelés mentén megélni az életet, erre figyelni, pl. elszakadni mások félelmekre felépített világától, elvárásától, akaratától, és persze a magunkét sem erőltetni másokra.
Szabadság, az élet, a saját élet megélése.
A nyakon csíphető elfojtások, melyek a mélyben szétszednek, beteggé tesznek, eltorzítanak. Az utolérhető kompenzációk, önámítások.
A figyelem kiterjesztése, megélése. Az igazi érzelmek elfogadása, és betöltése motivációs sugárhajtású járgányunk tankjába, hogy tényleg repülhessünk.
Átnyomott a válságon.

Egy kis simogató részlet: " Nos, a Nő az Univerzum egyik legragyogóbb ékszere. Egyedülállóan csodálatos teremtmény; határtalan, odaadó lénye, a lágyságában és a befogadásban megnyilvánuló teremtő ereje végtelen. Mivel a Nő az érzelmek skáláját a lehető legszélesebben bejárja, cselekedeteiben mindig ott lüktet a kiszámíthatatlanság gyönyöre. Legparányibb érintése, pillantása is maga a misztikum, a rejtély tökéletessége."


Egy kis életigenlés:
"...az egónak bármennyire is fájt, be kellett látnia, hogy szükség van a gyeplő elengedésére: az embernek szüksége van az öntudatlanságra, a felszabadult jókedvre, az eksztázisra, a zabolátlan érzelmekre, mert csak így nyerhet energiát. A legtökéletesebb öntudatlanság, a leglényegesebb öntudatlan állapot pedig, amely a legtöbb energiát adja, a szeretet, a szerelem és a szexualitás.

S a férfi-ego azt vette észre, hogy ezt sem ő, hanem a „gyönge nő” irányítja.
Mert hát erről van szó: hiába jelentkezik a férfi nemi vágya, ha a nő nemet mond. Az ősi közhely igaz, bizony, a nők választanak. Egy férfi akarhat bármit, ha a nő nem tárja ki a kaput."

Ami nekem azt is jelentette bárki akarhat bármit, ha a másik nem tárja ki a kapuit.