Könyvfalók

Az írónő már a Lefelé a folyón c. könyvével belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam, hogy ez a műve mit fog tartogatni számomra. Abban egészen biztos voltam, hogy most sem fog csalódást okozni, és természetesen így is lett. :) 

A fülszöveg:

„Élni vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.

Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.

A könyv rendkívül izgalmasan indul, és rögtön sokkolja az olvasót: Tim besétál az iskolába, majd az udvaron lelövi négy osztálytársát, valamint egy rendőrt. Mivel nem hajlandó megadni magát, őt is lövés éri. A fiú brutális tettére viszont senki sem kap magyarázatot, ugyanis kómába kerül. Olvasás közben rögtön az volt az első felmerülő kérdésem, hogy vajon túl fogja-e élni, és ha igen, ezek után mégis mi várhat rá... :(

A témaválasztás tetszett, kifejezetten bátor dolognak tartom. Sajnos az iskolai zaklatás nagyon sok fiatalt érint(het), mégis a mai napig tabunak számít, nem szívesen beszélnek róla. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy miért viselik el a fizikai és lelki bántalmazást, miért nem kérnek segítséget. A könyvben ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.

A szereplők valóban hús-vér embereknek tűntek, nagyon megkedveltem Mike Marshall nyomozót és az ügy megoldásához felkért pszichiátert, dr. Miranda Crane-t. Olvastam olyan véleményt, hogy a kettejük között kibontakozó szerelmi szál már nem kellett volna a történetbe, de pont az ellenkezőjét gondolom. Az én lelkemnek – és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül – a sok borzalom után, amin Tim keresztülment, szüksége volt egy kis romantikára. Egyáltalán nem vitte el a történetet más irányba, tényleg csak annyira jelent meg, hogy egy kis „lélegzethez jussunk” a durvább részletek után.

Érdekes fejlemény volt, amikor kiderült, egy ötödik fiú, Eric is érintett lehet az ügyben. Főleg, hogy megtudjuk, pont a lövöldözés napján betegség miatt nem ment iskolába. Vajon ez tényleg a véletlen műve, vagy Ericnek is meg kellett volna halnia?

Mi a felelőssége Tim szigorú, katona apjának? Aki a másik fiát sokkal jobban szerette, rá volt büszke, és ezt éreztette. Olyan szülő volt, akitől Tim nem várhatott támogatást, sőt, neki is hazudnia kellett. A fiú édesanyja viszont pont az apja ellentéte volt, és a széltől is óvta. De mennyire egészséges ez a túlzott gondoskodás? 

”(..) vajon mennyit bír ki egy ember. Mi az, amit még az elme képes befogadni, és hol van az a határ, ami után egyszerűen megbomlik, és az őrület jótékony homálya mögé rejti a fájdalmat?”

Sienna zseniális módon vezette a történetet, míg végre minden a helyére került, és értelmet nyert. Azt hiszem, hogy sokat elárul, a könyv körülbelül második felét már szinte egyhuzamban olvastam el.

Összegzés: 

Ismét egy remek thrillert kaptunk az írónőtől, amit a műfaj minden kedvelőjének csak ajánlani tudok. Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek mindenkihez el kellene jutnia. Ha felnőtt, azért, hogy vegye észre a jeleket, és ne dugja homokba a fejét, ha egy fiatalnak a segítségére van szüksége. Ha áldozat, akkor pedig azért, találjon olyat, akihez fordulhat, és ne fojtsa magába a dühét olyan sokáig, ahogyan Tim tette.

Soha senki NE érezze úgy, ő ezt megérdemli.

„Én ezt egy társadalmi problémának látom, ami minden egyes résztvevőt érint. Ugyanúgy felelőssége van benne a szülőknek, a gondozóknak, a tanároknak, a testvéreknek, a diáktársaknak.”

 Az angol királyi család belharcait ismerhettem meg az 1400-as években. Az, hogy épp kit neveznek királynak és királynénak a legnagyobb kérdés és életcél volt. Ekkora sznobság meg sem fordult naív fejemben.

 Neville Anna meséli el saját együgyű módján a történetét. Apja nagyravágyó terveit mindkét lányába igen mélyre sikerült ültetni. Igaz, hogy ők az uralkodó ház közeli rokonai voltak és tanácsadóként szorgosan besegített az ország kormányzásába, de elragadta a hév. Királyt döntött, majd a frissen trónra ültetett ifjú ellen fordult belharcot szítva. Majd valódi háborút indított a trónért. Természetesen elbukott. Mindezt a 9 éves kislány kezdi el mesélni, dicsőítve apja törekvéseit, hogy mindent érte és nővéréért áldoz fel. Ahogy kibontakozik egyik puccs a másik után, úgy válik egyre érthetőbbé, hogy Anna is csak egy sakkfigura apja játékmezején. Amikor épp nem ment erővel, próbálkozott politikai-házassági játszmákkal megszerezni az uralmat. Halála után a család sokat szenvedett kapzsissága miatt. Ennek ellenére lánya egy pillanatig sem érzett megvetést felmenője iránt, inkább átvette örökét. Sajnos az úrhölgyekről eddig is gondolt figyelmetlenséggel próbált egyre feljebb törni. Rövid időre királyné lett. Boldogságát nem találta benne, mert nem volt eléggé eszes hozzá, inkább csak a jóérzés hajszolására törekedett. A halált vágyta...

  Még egyetlen olvasmányom sem zavart ennyire. Nagyon vártam, hogy a végére érjek. Két dolog ordított azz oldalakról: hataloméhség és naivitás. Elképzelhetetlen számomra, hogy ennyire beszűkült tudattal éljenek jómódú hölgyek. Az egész kötet csak az akkori hatalom gyakorlását helyezi előtérbe,anélkül, hogy a narrátor kellő figyelmet fordított volna környezetére. Ebből kifolyólag végül nem kerültem közelebb élete mindennapjaihoz, szokásaihoz. Kerestem az őszinte beszélgetési nyomát, hogy fejlődést mutasson a szociális hálója. Egyedül maradtam a reménnyel.

  Nagyon szeretem a történelmi témájú regényeket. Sajnos a szerzőnő jelen munkája, mert azért munka volt a javából, nem vitás, nem nyerte el tetszésemet. 

  Olvastad?Mit gondolsz róla? 

Meséld el! 

Legyen szép napod! 

  Nagyon rég szemeztem a gyönyörű borítóval. Valahogy mindig volt, ami elcsábított. Most pedig visszatértem és célirányosan fordultam be a könyvesboltban. Nem tekintettem se jobbra, se balra. Tudtam, mit akarok. 

 Ahogy a lapok közé merültem, egyre érthetőbbé vált számomra a miért pont most... 

  Kettős narrálásból formálódik a regény, mely talán soha nem születik meg, ha nincs az 56'-os eseményhullám. Ekkor volt kislány/nagylány főhősünk, Balyi Laura. A kettősség nézőpont kérdése, lehet valaki túl fiatal élete mentéséhez? Minden esetre sorsfordító. 

Története sokkal korábban kezdődött és a fent említett időpont csak megoldása hányattatott gyermekkorból való szabadulásának. Micsoda gyermekkor jutott neki! Kölcsönadták rokonoknak elveszett gyermekük vigaszául, évekkel később román rokonoknál ragad ikertestvérével évekre... Tényleg úgy gondolom, hogy a nyugatra szökés megoldás kezdete. Még tanult egyedül lenni,hogy közben ne legyen magányos. Magyar segítők e botlott lépten, nyomon. Táncosnő lett belőle, zenés darabok príma donnája.Bizos pontot jelent sokáig életében a társulat vezetője, Imre,aki otthonát is megosztotta vele. Anyja és bátyja éveket küszködtek, hogy kijuthassanak hozzá. Ki így, ki úgy. Aztán a találkozás Firenzében mégsem hozott lelki békét senkinek. Ami gyermekkorban elromlik, nem lehet felnőttként befoltozni... 

 Távolságtartó könyv és nem merül el a szenvedésben. Amikor a drámatetőfokára ér, akkor inkább előreugrik az időben. Azt éreztem, hogy fontos a szerzőnek a pozitív kicsengés. Sikerült. Le tudta vezetni egy vérzivataros világban született élet nyomvnalát úgy, hogy az olvasó (én) ne érezze a kételkedés legapróbb nyomát sem. Nem fordult meg fejemben a bukás lehetősége. A történet megengedtem volna, hogy legalább 3 kötetet megtöltsön a részletekkel. Valamiért mégsem. 

 Sebaj! Megtöltöttem magamnak én több napot és órát, hogy a részleteket kidolgozzam. Lett saját Lora-regényem. 

 Kellemes olvasmány és nagyon jó ajándék is lehet. 

Olvassátok! 😊

Afganisztán, ​70-es évek, a béke utolsó évei. Egy gazdag és egy szegény családból származó kisfiú együtt tölti gyerekkorát. Összekötik őket közös élményeik és kedvenc időtöltésük, a sárkányeregetés. Egy szörnyű esemény azonban örökre megváltoztatja a két fiú életét. Amir cserbenhagyja barátját, Haszant. A gondtalan gyerekkor ezzel véget ér. Amir hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, ám nem tud szabadulni egykori tette miatti bűntudatától. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. A megtépázott, vérzivatarok áztatta ország romjain végre jóváteheti azt, amit elrontott, és megszabadulhat a bűntudat és a fájdalom terhétől. A hol izgalmas, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő regény tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt, amely az új évezred világpolitikájának sarkpontjává vált. Megjelenése óta a Papírsárkányok folyamatosan az amerikai toplisták élén áll. Lefordították az összes európai nyelvre, de megjelent héberül, kínaiul és arabul is. Az amerikai kritikusok az évtized regényének titulálták.

Röviden összefoglalva, szívszaggató történet. Hirtelen szóhoz sem tudok jutni. 

Nem igazán szoktam, de most utána néztem az írónak is, és őszintén mondom, meglepődtem. Hosseini-ről azt kell tudni, hogy orvosként dolgozott, amikor a 2000-es évek elején munka mellett megírta a Papírsárkányok című könyvét. Hajnalban írt, napközben a kórházban dolgozott. Afgán származású, amerikai orvos/író, így hitelesen tudta bemutatni az afgánokra jellemző tulajdonságokat, a szokásaikat.

A történet röviden:

A történetének a főszereplője Amir, egy afgán kisfiú, akinek az édesanyja a születése után meghalt, ezért az apjával él kettesben. Illetve mégsem teljesen igaz, mert a szolgájukkal (nem szeretem ezt a szót!) és a fiával, Haszan-nal élnek együtt. Amir és Haszan szinte egyidősek voltak, sok időt töltöttek együtt. Amir könyvből olvasott fel neki, sárkányt eregettek, kártyáztak, mégsem nevezte igazán a barátjának. Mivel az apja is törődött Haszannal, ezért Amir a féltékenységgel küzdött, egyedüli figyelmet akart az apjától. Talán ez is közrejátszott, hogy hátat fordított amikor segítséget vártak tőle. Ez a döntése hosszú-hosszú évekig kísérti.

Az apjával Afganisztánból menekülésre kényszerülnek, egészen Amerikáig, ahol élik tovább az életüket. Itt találkozik Amir a szerelemmel, a gyásszal, egy új családdal, mígnem egy napon egy telefonhívást kap, hogy azonnal vissza kell utaznia Afganisztánba. Így módjában áll jóvátenni a fiatalkorban elkövetett hibákat. Arra azonban nem készül fel, hogy kivel, és milyen élettel találkozik a szülőföldjén.

Észrevételek:

Órákig tudnék még mesélni a történetről, azonban nem szeretnék elkotyogni olyan dolgokat, ami szpoiler lenne a történetre nézve. Olvassátok el, higgyétek el, megéri. Az olvasó betekinthet az afgán emberek szokásaiba, mindennapjaiba. Voltak meglepő dolgok, amelyekre rácsodálkoztam olvasás közben.

A szerző hihetetlen módon tudott az olvasó lelkébe taposni. Egyszerre tartott fogva a történet, képtelen voltam letenni, ugyanakkor nem tudtam, hogy tovább tudom-e olvasni még akkor a történetet. A legváratlanabb pillanatban kapunk egy olyan arculcsapást, ami könnyeket csal a szemünkbe.

Nem bántam meg hogy elolvastam, és egy ilyen típusú könyvre azt mondani, hogy tetszett, elég bizarrul hangzik, de maga az írásmódja, az összeszedettsége nagyon megfogott.

Köszönöm, hogy elolvashattam. Abszolút 5 csillagos történet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu) 

Tizenkét különböző partner. Tizenkét eltérő szerelem. Tizenkétféle szexstílus.

Vajon tényleg a csillagok szabják meg a sorsunkat? Vagy az egész horoszkóp és asztrológia nem más, mint hazugság és önámítás? Hogyan ismerhetjük fel a lelki társi és az ikerláng szerelmet?

Az egyiptomi származású, de családjával Amerikában élő Isis gyerekkorában a fogadott unokatestvérével, a Kos jegyű Shane- nel fedezi fel a lelki társi szerelmet. Az állatorvosi egyetemen egy Bika jegyű fiúval kalandozik a szex világában. Tanulmányai végeztével egy állatklinikán kap állást, ahol a jóval idősebb, Ikrek jegyű, nős főnöke szeretője lesz.
Isis két év után kilép ebből a kapcsolatból, és megnyitja a saját rendelőjét. Itt ismerkedik meg a Rák jegyű Levvel…

Neeeem, hogy érhet véget így egy könyv? Most azonnal olvasni szeretném a következő részt!!! :D

Na de szedjem össze magam, ugye? :)

Ezt a könyvet a Könyvtündértől kaptam (két másik kötettel együtt, amire hamarosan sort kerítek), és mivel mostanra sikerült kilábalnom az olvasási válságomból, így végre el tudtam olvasni. Külön örülök, hogy egy olyan magyar szerző könyvét tarthattam a kezemben, akit eddig nem ismertem. 

A történet:
A főszereplőnk Isis, akinek az életét egészen fiatal kora óta követjük nyomon. Megismerjük a családját, az álmait, vele vagyunk amikor a jövőre vonatkozó tervei körvonalazódnak, és eldönti, hogy az állatorvosi pályát választja. Megismerjük a szerelmeit, a csalódásait, az életútját. Nem titok, hogy egy erotikus könyvet tart a kezében az olvasó, amiben szerepet játszik az asztrológia is. Isis 4 olyan emberrel kerül közeli kapcsolatba, akiknek más más a csillagjegye, és ezáltal a főbb tulajdonságai is.

Ennek ismeretében én kicsit tartottam ettől a történettől, mert az asztrológia nem áll közel hozzám, de olvasás közben ez igazából eszembe sem jutott, mert nagyon jól bele lettek szőve a történetbe az egyes horoszkópokra jellemző a különböző ismertető jegyek.

A könyvünk 4 férfi főszereplője Shane, Seth, Quentin, és Lev. Mind a négyüknek kapcsolata volt Isissel, van aki hozzátett a személyiségéhez, és van aki elvett belőle. 

Egyedül a Quentinnel kapcsolatos történet hagyott benne ellenérzéseket, mert amit ő és Isis képviselt, az nem az én műfajom. Ráadásul nekem a Szürke 50 árnyalata ugrott be.

Észrevételek:

Én nagyon szerettem olvasni ezt a kötetet, szinte faltam az oldalakat. A történet szókimondó, erotikus tartalmakkal fűszerezett. Mivel én nem vagyok az a típus, aki a horoszkópja által megfogalmazottak szerint éli az életét, ezért külön örültem, hogy nem ez a történet fő mozgatórugója, és nem ezt akarja erőszakkal belénk sulykolni a szerző. 

Ami számomra nagyon elüt a történettől az a BDSM szál. Nyilván, mivel egy erotikus történetről beszélünk, így jelentős szerepet kapnak benne az erotikus jelenetek, de a BDSM nekem már sok volt benne. Nekem nem illett a történetbe, ráadásul Isis-en úgy felhúztam magam, hogy volt 1-2 nap, amikor fel is függesztettem az olvasást. De miután megenyhültem, Lev kárpótolt. :)

Isis egyetlen egy tulajdonságával azonosulni is tudtam, mégpedig azzal, hogy már nagyon fiatalon tudta, hogy milyen szakma érdekli, melyik pályát fogja választani. Én 12 évesen döntöttem el, hogy mivel szeretnék foglalkozni. :)

A könyv befejezése nem enyhén függővég, és emiatt különösen szeretném minél hamarabb elolvasni a történet folytatását, ami A 13. csillagjegy címmel jelent meg 2019-ben. Sajnos még nem sikerült beszereznem, de ami késik, nem múlik :)

A könyv vége sokkolt, csak pislogtam, mert nem hittem el, hogy így ér véget a könyv. De sajnos valóban elfogytak az oldalak. 

Nagyon köszönöm a Könyvtündérnek, hogy a könyv birtokosa lehetek, már csak azért is, mert bár volt bennem félelem vele kapcsolatban, pozitívan csalódtam benne, és külön örülök, hogy egy újabb magyar szerző munkásságát sikerült megismernem.

Hogy kinek ajánlom ezt a kötetet? Az erotikus történetek kedvelőinek mindenképp. Ne féljetek a magyar szerzőktől. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Férje ​halála óta Cassie Robichaud magányosan és szomorúan tölti mindennapjait. Napközben felszolgálóként dolgozik a New Orleans-i Café Rose-ban, esténként pedig egyedül tér haza üres lakásába. Ám az élete örökre megváltozik, amikor a kezébe kerül egy különös kis jegyzetfüzet, amit egy titokzatos nő felejtett a kávézóban. Egyre jobban magával ragadják a füzet lapjain rejtőző szókimondó vallomások, és a notesz végül elvezeti a S.E.C.R.E.T. nevű különös társasághoz, amelynek célja, hogy valóra váltsa a nők legtitkosabb erotikus fantáziáit.
Cassie hamarosan egy izgalmas utazás kellős közepén találja magát. Tíz mámorító kaland vár rá szívdöglesztő férfiakkal, akik felébresztik benne a szenvedélyt, és olyan élményekkel ajándékozzák meg, amilyenekben sosem volt része korábban. Az átéltek hatására egyre felszabadultabbá és magabiztosabbá válik, és végre arra is el tudja szánni magát, hogy igazán élni kezdjen.
Mámorító, felszabadító és szenvedélyes. A S.E.C.R.E.T. egy olyan világot tár fel előtted, ahol a legtitkosabb fantáziáid is valóra válnak!

Ennek a sorozatnak a 2. részét (ami már csak arra vár, hogy elolvassam) még együtt vettük meg Tündéri kolléganőmmel. Pontosan ő megvette, én meg közben hevesen bólogattam, hogy jó vétel lesz. :D
De mielőtt belekezdtem, nyilván az első részt akartam elolvasni. :)

Fura érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Pikáns, de nem túl erotikus, és nem is kifejezetten az a nagyon romantikus könyv. Inkább azt mondanám, hogy mindenből van benne egy kicsi.

A történet röviden:

Főszereplőnk Cassie nagyon fiatalon, 29 éves korában megözvegyül. Nem volt tökéletes a házassága, és túl nagy tapasztalata sem volt a férfiakkal. A férje volt ugyanis az egyetlen férfi az életében. A halála után egyhangúvá vált az élete. Munkába ment, onnan haza, majd másnap ismét munkába. Nem járt társaságba, nem ismerkedett férfiakkal. Egy véletlen folytán a kávézóban ahol dolgozott, az egyik törzsvendég otthagyott egy féltve őrzött noteszt. Cassie kíváncsisága erősebb volt, mint ő maga, ezért beleolvasott, és ezzel el is indul az események sorozata. Így találkozott a S.E.C.R.E.T. - tel. Ez egy olyan társaság, ami a nőknek nyújt segítséget egyrészt abban hogy el tudják fogadni önmagukat, másrészt abban, hogy megismerjék önmagukat, és a legtitkosabb intim vágyaikat felszínre hozzák, és valóra váltsák.

A társaság által Cassie teljesen megváltozik, kivirul, visszatalál önmagához, másképp öltözködik. Ez természetesen feltűnik a főnökének is, akivel kerülgetik egymást egy ideje. A gond csak az, hogy Willnek barátnője van. Cassie a társaság 9 lépésének köszönhetően egyre magabiztosabb lesz a Will-el való kapcsolatát illetően is.

Észrevételeim:

Nekem a történet elején igazából az volt érdekes, hogy Cassie 5 évig teljes magányban, bezárkózva, és visszafogottan él a macskájával, és ehhez képest nagyon gyorsan igent mond Matilda ajánlatára. 9 lépés, 9 kaland, más más pasival, ez tőlem nagyon messze áll, azonban kíváncsi voltam, hogy Cassie hogy veszi az akadályokat. 

A történet végét elolvastam kétszer is, hogy ez most komoly? Ilyen befejezésre nem számítottam, fel is keltette a kíváncsiságomat a következő rész iránt. :)

Közel sem tökéletes a könyv, ha durva 18+ -os történetre vágytok, akkor ez nem a ti könyvetek. Helyenként pikáns, helyenként kalandos, de nem az a kifejezetten erotikus történet. Ez a része nekem csalódást okozott, mert én arra számítottam, hogy valóban erotikus könyvet fogok a kezemben tartani.

Kíváncsian várom mit fog nyújtani a 2. rész.

Borító:

Alapvetően tetszik a borító egyszerűsége. Amivel problémám van, hogy annyira elüt, a trilógia többi részétől, hogy az már a szememnek zavaró.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

Ez a könyv pontosan olyan megosztó, mint a szerző előző könyve. Egy csillagtól az öt csillagig minden előfordul az értékelések között.

Nekem személy szerint jobban tetszett ez a történet, mint az előző. Izgalmas volt, az elején kissé zavaros, de a végére minden értelmet nyer. Az olvasó pedig rájön, hogy Hawkins az orránál fogva vezette. Örülök, hogy nem vagyok az a típus, aki elolvassa a könyv végét, mert akkor biztos hogy megöltem volna az olvasásélményt. A könyv végén ugyanis olyan fordulat van, amire még véletlenül sem számítottam. 

A történet röviden:

Az egyik visszatérő elem a történetben, ami nemcsak a jelenben hanem a múltban is jelen van, az a folyó, amiben rejtélyes halálesetek történtek. Először egy fiatal lány értelmetlen halála, majd egy anya, Nel Abbot elvesztése borzolja a közösséget. A tragédia hírére Nel húga, Jules is a városba érkezik, és legközelebbi rokon lévén ő gondoskodik Lenáról, az unokahúgáról. Minden jel arra utal, hogy öngyilkosság történt, azonban Lena határozottan állítja, hogy az anyja soha nem ugrott volna le a szikláról. A nyomozás folyik, azonban ahogy telnek a napok, úgy derülnek ki féltve őrzött titkok.

Észrevételek:

A könyv igaz, hogy izgalmas, és a rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan lehet vele haladni, sőt ez szinte hajtja az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson, de nem árt felkészülni a nyomasztó hangulatra. A szereplőink mind valamilyen terhet cipelnek, és ez a hangulat kihathat az olvasóra is. Olvasás közben megfordulhat az ember fejében, hogy akár a közvetlen közelünkben is lehet olyan ember, aki cipeli a saját keresztjét, és még csak nem is tudunk róla.

Amit negatívként meg tudok említeni, az a rengeteg név, amit felsorakoztat a szerző. Volt amikor nem tudtam nyomon követni, hogy kiről is van szó, mert természetesen becenevek is előkerültek a kalapból. :) 

Annak ellenére, hogy szerettem olvasni ezt a történetet, mert izgalmas volt, és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, ennyi Paula Hawkins könyvélménnyel elleszek egy ideig. :) Bár úgy tudom nincs is több könyve magyar fordítással.

Borító:

Teljesen egyszerű, semmi csicsa, semmi felesleges flancolás. Nekem tetszik. A víz áll az egész történet középpontjában, így elég beszédes a borító. A maga egyszerűségében szerintem jól sikerült.

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

Book Dreams, 2020

Először is szeretném megköszönni Elyn Vee N. írónőnek, hogy ismét elolvashattam recenziós példányként legújabb regényét, amely nemrég jelent meg a Book Dreams kiadó jóvoltából. :-) Akik olvassák a blogomat, tapasztalhatták már pár bejegyzésemben, hogy Elyn Vee N. 2019-es évem egyik legnagyobb meglepetése volt, és az első könyvének olvasásától kezdve rögtön az egyik kedvenc írónőmmé vált. Történetei az erotikus-romantikus műfajban kiemelkedőek, szórakoztatóak, humorosak, izgalmasak és magával ragadóak. Az írónő könyvei szerintem kitűnnek a tömegből, amelyet a különleges és hangsúlyos betűtípus tökéletes kiválasztásának illetve a könyvben szereplők és a borítón lévő modellek kinézetében észrevehető hasonlóságának köszönhetünk. Elyn Vee N. írásaiban legtöbb esetben megmutatkozik az a bizonyos plusz, amely által a könyvei olvasása során elfogja az olvasót az a fajta felfokozott izgatottság, amelyet kevés könyv tud átadni. A mondataiban ott lapul az az olthatatlan tűz, amely felpezsdíti a véred, a kellő mennyiségű vadság, amely annyira lázba hoz, hogy elhiszed, ezek a dolgok veled is megtörténhetnek. 😊

Az írónő említette, hogy Jake c. regénye most más lett. Mikor elkezdtem lejegyzetelni a gondolataimat a regény kapcsán, az első szó, amit felírtam a "visszafogottabb" volt. Visszafogottabbnak éreztem, mind az erotikus jeleneteknél, mind a humoros részeknél. Míg előző köteteinél inkább az erotikus, szenvedélyesebb jelenetekre fektette a hangsúlyt, addig legújabb regényében egy romantikus, családi drámákkal és magánéleti bonyodalmakkal küzdő fiatal párról olvashatunk. Érezhető, hogy a romantika és a drámai hatás állnak a mű középpontjában. A könyvet Jake és Summer szemszögéből olvashatjuk végig, amelyek bemutatják nekünk szerelmük történetét. Jobban megismerhetjük barátaikat, családjaikat, és a köztük lévő társadalmi és erkölcsi különbségekbe is nagyobb betekintést kapunk. Belecsöppenünk pár zsarolási kísérletbe, árulások sorozatába, amelyek által itt már a negatív karakterek is jelentős szerepet játszanak Jake és Summer kapcsolatának kialakulásában. Végigkövethetjük szerelmük fellángolását, beteljesülését, és végül egymástól való elszakadását. De mi fog történni ezután? Meg tudnak-e bocsátani egymásnak, sikerül-e megérteni a múltat, elengedni a sértettséget, hogy újra egymáséi lehessenek és bimbózó szerelmük kiteljesedhessen? Miképp birkóznak meg a felmerülő akadályokkal? Le tudják-e győzni a gonoszt? Ezekre a kérdésekre kapunk választ Elyn Vee N. legújabb regényében. 

,,Vannak emberek, akik szépen lassan a múltunkká válnak. Eleinte reméljük, hogy talán van helyünk az életükben, de ahogy telnek a hetek, hónapok, észrevesszük, hogy aki régen a mindennapjaink része volt, az szépen lassan elfakul. Az arca, az emlékek homályossá válnak. Azt hiszem, ekkor történik meg a továbblépés kezdete."

Kétségtelen, hogy Elyn Vee N. most egy sokkal komolyabb hangvitelű regényt írt, de azért eme művében is megtalálhatóak a bájos írói stílusára jellemző elemek, amelyek mindenképp pozitívumai a könyvnek, és érezhetően kiforrottabb lett az írásmódja is. Viszont, engem személy szerint most nem ragadott magával a történet. Nem tudtam közel engedni magamhoz annyira a szereplőket. Előfordulhat, hogy azért, mert ismerem előző írásait is, és tudom, hogy ennél sokkal több érzékiség lakozik benne.

Örülök, hogy más stílusban is megpróbáltatja magát az írónő, de személy szerint remélem, hogy legközelebb még több tűzzel és szenvedéllyel teljesebb jelenetekkel lát el minket további könyveiben. Továbbra is várni fogom a legújabb megjelenéseit, és ugyanolyan fokozott izgatottsággal fogok nekiállni, mint eddig. 😉

El kell mondanom megtörtént. 

Mivel én az írónő egy másik stílusban írt könyvével kezdtem  - A vétkes a címe és itt olvashatjátok róla a beszámolóm - nagyon féltem, hogy a rá jellemzőbb könyvek nem fogják nekem megadni azt az élményt amit a Vétkesben kapta tőle. De el kell mondanom, meglepetésemre más stílusban is brillírozik. 

Rá térve  a könyvre: 

"Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.

A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?

Egy szóval: IMÁDOM!!!!

Ha szembe jön velem egy Kelly Oram könyv, akkor el sem olvasom a fülszöveget, csak elkezdem, mert tudom hogy beszippant, és nem fogom tudni letenni. Természetesen a Cinder és Ellát is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt is elolvasom-e. Egyik éjszaka nem tudtam aludni, ezért leköltöztem a nappaliba, hogy ne ébresszem fel a férjemet. Kézbe vettem a könyvet, hogy olvasok néhány oldalt, és megpróbálok visszaaludni, mert reggel munka van. Nos nem sikerült, ugyanis a történet annyira magával ragadott, hogy majdnem be is fejeztem. :D Azt vettem észre, hogy már világosodik :D Szóval számomra ilyen egy Kelly Oram könyv :D

A történet röviden:

A Cinder és Ella folytatását tartjuk a kezünkben. Ez a könyv egy héttel az első rész vége után játszódik. Ella igyekszik megszokni a felhajtást, ami körülöttük zajlik, azonban a sajtó megkereséseit tudatosan elhárítják, nem nyilatkoznak senkinek a kapcsolatukról. Tudtán kívül, és egy nem túl humánus közeledésnek köszönhetően Ella sok mindent elárul a Birannel való kapcsolatáról, aminek köszönhetően fenekestől felfordul az élete. Az apjával az amúgy sem fényes viszonya tovább romlik, ezzel párhuzamosan a Briannel való kapcsolata napról napra erősebb. Azonban a hegei továbbra is zavarják, és emiatt saját boldogsága elé gördít akadályokat. 

A nem túl sikeres karácsonyt követően Ella belátja, hogy változtatnia kell, és innen indul az ő jellemfejlődése, amiben természetesen segítséget is kap. Nemcsak Brian, hanem az ikrek és Brian asszisztense is segítségére van. Új ismeretségeket köt, és kezdi másképp látni a jövőjét is, és önmagát is.

Észrevételek:

Személy szerint én nagyon szerettem ezt a történetet, pont egy ilyen romantikus sztorira volt most szükségem. Ella jellemfejlődése nagyon tetszett, és bizonyos dolgokban nekem is nagy lökést adott. Tetszett hogy egyiküknek sem szállt fejébe a hírnév (na jó, Brian egóját már nem kell tovább növelni :D ). A szülőknek viszont biztos hogy lekevertem volna egyet. Mind Ella, mind Brian apja undorítóan viselkedett, Ana viszont őszintén meglepett.

Letehetetlen, izgalmas és romantikus könyv, pontosan olyan, amire most szükségem volt. Sokat nevettem, és sokszor elszorult a torkom olvasás közben. A főszereplőink könnyen szerethetőek voltak, és Brian állandó élcelődése.. :D Imádom :D Jó volt ismét róluk olvasni. :)

Borító:

Még mindig nem az igazi, de ennek legalább több köze van a történethez, mint az előző rész esetében. Ami szerintem abszolút melléfogás volt az a borítón lévő női szereplő. Most komolyan, aki tervezte ezt a borítót, tényleg nem olvasta a könyvet? Magassarkú és Ella.. Hááát...

A könyv viszont fantasztikus, ajánlom mindenkinek aki szereti a humort, a romantikát, és akit nem zavar, ha elragadják az érzelmek, és elmorzsol néhány könnycseppet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)