A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúsági. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjúsági. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 26., szerda

Kelly Oram - Örökkön-örökké

9:00 0 Hozzászólás

 


A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?

 

Egy szóval: IMÁDOM!!!!

Ha szembe jön velem egy Kelly Oram könyv, akkor el sem olvasom a fülszöveget, csak elkezdem, mert tudom hogy beszippant, és nem fogom tudni letenni. Természetesen a Cinder és Ellát is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt is elolvasom-e. Egyik éjszaka nem tudtam aludni, ezért leköltöztem a nappaliba, hogy ne ébresszem fel a férjemet. Kézbe vettem a könyvet, hogy olvasok néhány oldalt, és megpróbálok visszaaludni, mert reggel munka van. Nos nem sikerült, ugyanis a történet annyira magával ragadott, hogy majdnem be is fejeztem. :D Azt vettem észre, hogy már világosodik :D Szóval számomra ilyen egy Kelly Oram könyv :D

A történet röviden:

A Cinder és Ella folytatását tartjuk a kezünkben. Ez a könyv egy héttel az első rész vége után játszódik. Ella igyekszik megszokni a felhajtást, ami körülöttük zajlik, azonban a sajtó megkereséseit tudatosan elhárítják, nem nyilatkoznak senkinek a kapcsolatukról. Tudtán kívül, és egy nem túl humánus közeledésnek köszönhetően Ella sok mindent elárul a Birannel való kapcsolatáról, aminek köszönhetően fenekestől felfordul az élete. Az apjával az amúgy sem fényes viszonya tovább romlik, ezzel párhuzamosan a Briannel való kapcsolata napról napra erősebb. Azonban a hegei továbbra is zavarják, és emiatt saját boldogsága elé gördít akadályokat. 

A nem túl sikeres karácsonyt követően Ella belátja, hogy változtatnia kell, és innen indul az ő jellemfejlődése, amiben természetesen segítséget is kap. Nemcsak Brian, hanem az ikrek és Brian asszisztense is segítségére van. Új ismeretségeket köt, és kezdi másképp látni a jövőjét is, és önmagát is.

Észrevételek:

Személy szerint én nagyon szerettem ezt a történetet, pont egy ilyen romantikus sztorira volt most szükségem. Ella jellemfejlődése nagyon tetszett, és bizonyos dolgokban nekem is nagy lökést adott. Tetszett hogy egyiküknek sem szállt fejébe a hírnév (na jó, Brian egóját már nem kell tovább növelni :D ). A szülőknek viszont biztos hogy lekevertem volna egyet. Mind Ella, mind Brian apja undorítóan viselkedett, Ana viszont őszintén meglepett.

Letehetetlen, izgalmas és romantikus könyv, pontosan olyan, amire most szükségem volt. Sokat nevettem, és sokszor elszorult a torkom olvasás közben. A főszereplőink könnyen szerethetőek voltak, és Brian állandó élcelődése.. :D Imádom :D Jó volt ismét róluk olvasni. :)

Borító:

Még mindig nem az igazi, de ennek legalább több köze van a történethez, mint az előző rész esetében. Ami szerintem abszolút melléfogás volt az a borítón lévő női szereplő. Most komolyan, aki tervezte ezt a borítót, tényleg nem olvasta a könyvet? Magassarkú és Ella.. Hááát...

A könyv viszont fantasztikus, ajánlom mindenkinek aki szereti a humort, a romantikát, és akit nem zavar, ha elragadják az érzelmek, és elmorzsol néhány könnycseppet.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. január 8., szerda

Kelly Oram: Sz mint szűz

10:00 0 Hozzászólás


Szűznek lenni szívás. Valerie-t eddig is sokan hülyének nézték, amiért a házasságig várni akar a szexszel, az viszont már nagyon gáz, hogy emiatt a pasija szakít vele, Val nyilvános kiborulása pedig felkerül a YouTube-ra. De a lány kitart az elvei mellett, és ha már úgyis milliók röhögnek rajta, elindítja a „V mint vigyázz a szüzességedre!”-kampányt, ami pillanatok alatt országos méretűre nő. A szívdöglesztő rocksztár, Kyle Hamilton is hall Valerie fogadalmáról, és mindent elkövet, hogy a lány khm… meggondolja magát. Ellenállni „Az év legszexibb pasijá"-nak, amikor hódító üzemmódba kapcsol? Sok sikert, Szűz Val! 
SPOILER található a bejegyzésben!
Ha egy kis lazulásra vágyom, egy olyan történetre, ami egyszerű, magával ragad, könnyen olvasható, akkor az esetek többségében LOL könyveket választok. Minden van benne, amire szükségem van olyankor, amikor már nem akarok gondolkodni, nem akarok megrázó könyvet olvasni, és amikor visszavágyom a tini koromba, ami most már olyan gondtalannak tűnik.
Ez a könyv mégis valahogy másabb volt, mint a megszokott LOL könyvek. Viszont ez is olvastatta magát. Egy aktuális, a fiatalokat leginkább foglalkoztató témát dolgoz fel, ami nem más, mint a szüzességük elvesztése. A 'szűznek lenni középiskolában nem szégyen' kampány legnagyobb aktivistája Valerie, akivel 15 évesen lett terhes az édesanyja, emiatt örökbe is adta, és akivel azért szakított a barátja, mert nem akart vele lefeküdni. Az anyja példájából tanulva Valerie eldöntötte, hogy az esküvőjéig nem fekszik le senkivel. Emellett ki is áll, még akkor is, amikor szakítanak vele, és amikor az egész iskola előtt felszólal. 
Ez a bizonyos rögtönzött beszéde a telefonok és az internet világában nagyon gyorsan elhíresült lesz. Blogot indít, és megtervezi a saját ékszereit. Egy neves ékszergyártó cég is felfigyel a középiskolás lányra, és szerződik vele a saját ékszerei forgalmazására. Azonban ez a hírnév egy idő után már túlnő rajta, és összecsapnak felette a hullámok.
Az sem segít rajta, hogy közben 2 pasi is ostromolja. Az egyikük nem titkolt céllal, akivel már az első pillanattól kezdve izzik köztük a levegő, a másikuk viszont mindenben támogatja Valerie terveit, dögös is, és a menők csapatába tartozik. 
Nálam abszolút Kyle a befutó, egy népszerű banda énekese, és nem mellesleg ő a tipikus rosszfiú. Én meg történetesen imádom a könyvekben a rosszfiúkat. :) 
Való igaz, hogy a könyv helyenként (főleg a végén) elég sziruposra sikeredett, és életkorban még véletlenül sem én vagyok a célközönség, ennek ellenére én nagyon szerettem olvasni a történetet. Tetszett, hogy Valerie akkor is kiállt az elvei mellett amikor gyakorlatilag mindenki róla beszélt, és figyelte minden lépését, viszont voltak benne számomra erőltetett részek.
A barátnőjéről inkább nem mondok semmit. Vagyis inkább mégis idebiggyesztek egy közhelyet: akinek ilyen barátai vannak, nincs szüksége ellenségre! Ennyi elég is volt róla.
Végezetül amit megemlítenék, az a könyv borítója. Ez valahogy nagyon nem illett a történethez. Tudom, mostanában divat, hogy emberek kerülnek a borítóra, de itt valahogy a leányzó nem illett bele. Nem Valerie-s. De ez csak az én véleményem. :)
Adjatok egy esélyt ennek a könyvnek, szerintem megéri.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. október 15., kedd

Kasie West - A távolság relatív

10:00 0 Hozzászólás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.
Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát.
Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell.

Hivatalosan is Kasie West rajongó lettem. :) Ez a könyv sem tartott 2 napnál tovább, szinte faltam az oldalakat. Pedig az elején voltak fenntartásaim a babák miatt. Ugyanis engem a víz lever a porcelán babáktól. :D 
A főszereplőnk Caymen, aki az édesanyjával él a saját bababoltjuk felett. Nem dúskálnak a pénzben, sőt. Pedig Caymen apjának nem kell a szomszédba mennie egy kis kenyérért. De ő még a lánya születése előtt elhagyta a családot. Emiatt Caymen anyja nem is szeretné, ha vele, vagy bármilyen gazdag emberrel kapcsolatba kerülne a lánya. De azzal nem számol, hogy egyik nap a boltjába besétál Xander, aki egy szállodalánc tulajdonosának a fia, és történetesen az egyik legjobb vásárlójának az unokája.
Egy dögös, vagyonos srác, és egy anyagi javakat nélkülöző szürke kisegér. Caymen pontosan tudja, hogy semmi esélye nála, ennek ellenére Xander mégis különös érdeklődést mutat iránta. 
Az apró gesztusokat imádtam. Amikor reggel felkelsz, és valaki forró csokival vár. Most komolyan, lehet ettől nem elolvadni? :) Caymennek mégis fenntartásai vannak, mert ugyan miért érdekelné pont ő ezt a srácot? Vajon az apját akarja vele bosszantani? 
Amit imádtam, és abszolút magamra ismertem benne, az Caymen humora, és szarkasztikus megjegyzései. Sokszor, mintha magamat hallottam volna. :D (Itt most szinte látom, hogy néhányan bólogatnak. :D ) 
Mindamellett, hogy humoros, romantikus, és egyszerűen imádnivaló a történet, különösen megfogott egy szál, mégpedig a pályaválasztás. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert már 12 évesen tudtam, hogy mi szeretnék lenni, és bár megszenvedtem, de elértem a célomat. Érdekes volt olvasni, hogy a tizenévesek mennyi harcot vívnak nemcsak a környezetükkel, hanem saját magukkal is. Adott egy nagy adag megfelelési kényszer, mert a szülő mégiscsak reméli, hogy a gyermeke viszi tovább a boltot, vagy vezeti a szállodaláncot, de belül mégis érzed, hogy az nem a te utad. Pénz ide, vagy oda, ebben a helyzetben egy szintre kerül a gazdag és a szegény, és együtt keresik azt az utat, amit majd járni szeretnének felnőttként. A karriernapok ötlete fantasztikus, imádtam. :) Pláne a temetőben játszódó részt. :) Most komolyan, kinek jut eszébe karriernapot szervezni a temetőbe, 'hátha megtetszik' alapon? :D
Caymen anyjával nem voltam kibékülve. Tény, hogy fogalmam sincs milyen egyedül gyereket nevelni, de teljesen elzárni a lányát a saját családjától, és még választási lehetőséget sem adni, az szerintem nem egy követendő szülői példa. Ők ketten vannak egymásnak, de azzal, hogy még titkolózik is a lánya elől, számomra olyan volt,  mintha nem tekintené egyenrangú partnernek. Valahol értem, hogy csak meg akarta védeni a lányát, és a jó szándék vezérelte, de ez most félre ment.
Csak ismételni tudom magam, imádtam ezt a történetet. Nincs elkapkodva, szépen fel van építve a romantikus szál, megvan benne a dráma, a humoros mellékszereplők, a kínos pillanatok.
Ez volt a harmadik könyvem az írónőtől, de ha tudtok még magyarul megjelent könyvét, ne tartsátok magatokban! :) Jut eszembe, ennek a történetnek nem lesz folytatása? Úgy olvasnám még, hogy mi történt a szereplőkkel, milyen utat választottak maguknak az Életben!
 Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, romantikus ifjúsági könyvre vágyik, higgyétek el, nem fogtok csalódni. :)

(Kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. szeptember 9., hétfő

Zakály Viki : Szikra

8:00 0 Hozzászólás
 Képtalálat a következőre: „zakály viki szikra”
  A borító.
 A borító, az a gyönyörű tehet mindenről.
Rávett, hogy szépen elcsenjem tinédzserem polcáról és ez a remek tettet ünnepelve még aznap este bele is szimatoltam és olvasni kezdtem. Majd a következő estét is vele töltöttem, meg az utána jövőt és így tovább az utolsó oldalig. Nappal pedig újra éltem az előző éjjelt és gyártottam a folytatás verziókat. Izgalmas volt és szórakoztató.
  Az első pár oldal után riadtan pislogtam, hogy ez most valami szerencsétlen szellemes sztori lesz?
Na ne!
Nem az lett. Türelmesen átrágtam magam a megrázó részeken, míg nyugodtabb hangvételig nem vezetett.
 A főhős nagyon jól boldogult a számára ismerős, csak a tanulásról szóló világában. Érzelmeit réges rég befalazta. Gyönyörű környezetben élt gyermekkorát beárnyékolta édesanyja elvesztése. Kemény fiútestvérei pedig a széltől is óvták. Nagyon határozottan jutott el az egyetem utolsó évéig, mindent alárendelve vélt életcéljának. Már alig pár vizsgát és némi beadandót kellet a helyére tenni, hogy biztosítsa helyét még pár évre a megszokott szigorú életrendben. De!
 Előbb vagy utóbb minden élő embert megtalál az élet. Szembejön a szerelem, még ha foggal-körömmel meg durva szóval küzdünk ellene. Így járt Sztella is. Összefutott vele bárhol járt, szemtelenül állta a csapásait. Végül meg kellett adnia magát. Átengedte az irányítást a szívnek és ez számos ismeretlen terület felfedezésre sarkallta. A legnagyobb munkája önmagával volt. A halál fuvallata életében másodszor már ledöntötte lelke előtt álló utolsó tégláját is. Romjaiban heverészett nagyon sokáig, míg a túlélés fénysugara talpra nem állította, olyan sziklaszilárd alapokra, mely megingathatatlan.

Az otthon a legpontosabb és legrövidebb megfogalmazása annak az érzésnek, amely a citromos tea ízéből, a fűnyírás utáni illatból és a nagy nevetések hangjából áll össze.
  Európa országain és számos új barátság kíséretében jutott el saját valódi öntudatához és a bizonyosságig, hogy akarja szerelmét és azt is, hogy ő viszont szeresse minden nehézséget vállalva.
 Az egész életét egy téves megállapításra fektette. Ezt a tévhitet kellett lerombolni, majd új, érzelmekkel teli életet kezdeni, ahol a biztonságot egy másik ember szemében keresi.
 Szerkezetét tekintve két síkon fut a történet: jelen és múlt. Néha még az emlék is emlékezett, ami nagyon izgalmasan tette próbára a figyelmemet. Kissé felületesek a leírások, de csak annyira, ami a folyamatos feszültség fenntartásához szükséges. Érdekes, hogy nincs megnevezve sem város, sem település, ahol a cselekmény legnagyobb része játszódik, így akár a szomszéd lány is lehetne a főszereplő. Meseszerű részeit megbocsájtottam nagy izgalmamban, hogy happy enddel végződjön. A tündérkeresztanya megjelenése is illet a történetbe. Egyetlen dolog zavart csupán. Nincs olyan ember a Földön, aki huszonévesen kihúzva fejét a könyvekből minden baki nélkül boldoguljon a világban. Egyszerűen nem létezik. 
 Végül nagyon örülök, hogy megismerkedtem egy újabb remek magyar szerző munkájával. Nem a polcra teszem vissza a könyvét, hanem az asztalára tinédzseremnek biztató szavak kíséretében. Legyen szem előtt és olvassák barátaival együtt.
...pedig néha nem szabad gondolkodni, csak hagyni, hogy vezessen minket valami belső megérzés. A vadvirágok sem tudják, hogyan kell nőni a mezőn, mégis lenyűgöző látványt nyújtanak ezerféle formájukkal és színükkel.

2019. augusztus 22., csütörtök

Kasie West - Szerelembe zárva

10:00 0 Hozzászólás


Amikor ​Autumn Collinst véletlenül bezárják a könyvtárba egy egész hétvégére, úgy érzi, hogy ennél semmi nem lehetne rosszabb. De aztán kiderül, hogy Dax Miller is bent ragadt vele az épületben. Autumn nem sokat tud Daxről, csak annyit, hogy a fiú semmi jót jelent. Sok pletyka kering az iskolában valami verekedésről (és arról, hogy Dax emiatt került javítóintézetbe egy időre), meg azt is híresztelik, hogy magányos farkas. Egyszóval nem ő az ideális hétvégi partner. Autumn végig azzal nyugtatgatja magát, hogy Jeff (a már majdnem barátja), nemsokára észreveszi, hogy ott ragadt a könyvtárban, és a megmentésére siet. 
Csakhogy Jeff nem érkezik meg. Senki nem érkezik meg. 
Autumn lassan ráeszmél, hogy ezt a hétvégét kénytelen lesz automatából nyert ételekkel kihúzni, ráadásul egy olyan fiú társaságában, aki elég egyértelműen nem akar közösködni vele. Csakhogy az is kiderül, hogy Daxben sokkal több van annál, amit elsőre gondolna róla az ember. Autumn és Dax idővel — eleinte vonakodva, később már nem annyira vonakodva — lassan megnyílnak egymásnak. Autumn megdöbben, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz. De vajon akkor is így érzik majd, ha véget ér a kalandos hétvége, és a lányt újra magával ragadja a régi élete és a régi szerelme?

Imádtam!! :) Nagyon!! :) Már olyan szükségem volt egy ilyen történetre, mint éhezőnek egy falat kenyérre, ezért különösen örülök, amikor barátnőm ajánlotta. Ifjusági történetről van szó, tehát nem egészen az én korosztályomnak szól, de én pont ezért (vagy ennek ellenére - nézőpont kérdése) nagyon szerettem. 
Magával ragadott, alíg bírtam letenni. Csak egy dologban tudnék "belekötni", ez pedig a könyv rövidsége. Nagyon szívesen olvastam volna még Autumn és Dax történetét.
A történet röviden:
Autumn a barátaival elindul a hegyekbe, hogy ott töltsék a hétvégét, azonban az elindulás előtt beugranak a könyvtárba. Egy szerencsétlen figyelmetlenség miatt Autumnnak - mivel ünnep van, - 3 teljes napig kell ott rostokolnia telefon, enni-és innivaló, meleg ruha, és társaság nélkül. Legalábbis ő azt hitte, hogy egyedül van, amíg fel nem bukkan Dax, a rejtélyes fiú, akiről nem sok pozitív dolog kering az iskolában.
Nagyon hosszú, és nagyon hideg hétvégének ígérkezik ez, de nagyon rövid idő után Autumn kezd beletörődni, hogy ha nem kezd el legalább beszélgetni Dax-el, akkor még lassabban fog telni az idő. (Pff, egy könyvtárban. :D )
Ahogy telik az idő, Autumn rájön, hogy a barátai nem fognak visszajönni érte. Dax és ő kezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz, és mint az esetek többségében, itt is kiderül, hogy az emberek mennyire képesek félreismerni a másikat.
Nem egészen úgy, ahogy tervezték, de miután kijutnak a könyvtárból, akkor kezdenek igazán bonyolódni a dolgok. Jeff, Autumn (még nem) barátja balesetet szenved, ezért - és persze Jeff szüleinek köszönhetően - Autumn elég sok időt tölt a kórházban, azonban kezd rájönni, hogy nem Jeff az, akihez kötődik. 
Ezt nem nézi jó szemmel Jeff barátja, Dallin sem, akinek a barátsága határozottan meginogni látszik a lány irányába.
A történet végére kapunk egy kis szerelmi drámát, nagy egymásratalálást, és még nagyobb vallomásokat.
A történed stílusa egyszerű, könnyen olvasható. Nincs sem túlgondolva, sem túlbonyolítva.
Amit nagyon hiányoltam, az például egy bocsánatkérés Dallintól. Ő nem lett a szívem csücske. A viselkedésével nem tudtam azonosulni, annyira anyáskodott Jeff felett, mintha ő nem tudna meghozni egy döntést, vagy nem tudná kézben tartani az életét.
Dax abszolút a kedvenc karakterem. Sok mindenen kellett keresztülmennie, de mégis emelt fővel viseli a mindennapokat, még annak ellenére is, hogy tudja, milyen pletykák keringenek róla az iskolában.
Fontos kiemelnem, hogy nem minden rózsaszín a történetben. Autumn pánikbetegsége sok dologra felhívja a figyelmet. Fontos szem előtt tartani, hogy a pánikbetegség nem játék, és nem szégyen róla beszélni. Autumn titkolta a barátai elől, mert nem szerette volna, ha másképp bánnak vele emiatt. Véleményem szerint ez volt az egyik legrosszabb döntés, amit hozhatott. 
Mindent összevetve nagyon szerettem ezt a történetet. Ajánlom az ifjúsági irodalom szerelmeseinek. :)

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2019. június 20., csütörtök

Gayle Forman: Itt voltam

8:10 0 Hozzászólás
Még áprilisban olvastam el ezt a könyvet, és valahogy teljesen elfelejtettem írni róla, pedig tetszett és megfogott.

A regény komoly témát feszeget. Ez pedig nem más, mint az öngyilkosság és a fiatalok öngyilkosságra való buzdítása, melyhez sajnos számos csoport terjeng az interneten.

A főszereplő, Cody legjobb barátnője (Meg) öngyilkosságot követ el. Cody nem akar ebbe beletörődni, hiszen nagyon jól ismerte Meg-et, mindent megosztottak egymással. Vagy mégsem? Mert előfordulhat, hogy azt hiszed valakiről, hogy ismered, közben még előtted is titkai vannak. 

Cody tehát elutazik az egyetemi városba, ahol barátnője élt, és nyomozásba kezd. Sorra érik a döbbenetek, korábban például azt sem tudta, egyáltalán kik a lakótársai a lánynak. Amikor pedig Meg számítógépébe és emailjeibe is belenéz, még jobban érzi, hogy valami nem stimmel. Felbukkan közben egy zenész pasi is (Ben), akivel furcsa kapcsolata szövődik.

Cody karaktere szimpatikus volt, át tudtam élni érzelmeit, döbbenetét, bánatát, haragját, a "fel nem adását".  Olvasmányos, érdekfeszítő könyv, szinte végig izgalomban tart és várod a következő fejezetet, történéseket. 
Gayle Forman korábbi könyveit (Ha maradnék, Hová tűntél?) sajnos nem olvastam, de be fogom szerezni őket is.

2019. június 8., szombat

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

10:00 0 Hozzászólás
MAXIM, 2016

Három barát története, akik közül az egyik pánikbeteg. Történetük megrázó és felemelő, megmutatja, mit jelent az igaz barátság.

Nem sűrűn szoktam ilyenféle könyveket olvasni, de ennek a könyvnek nagyon megtetszett a borítója, a címe, és még a fülszövege is, ami nálam annyit jelent, hogy helye van a polcomon. Egy ifjúsági regényről van szó, viszont mivel a könyvben az egyik szereplővel kapcsolatban előkerül a ,,másság", így az LMBT műfajba is beletartozik. Kicsit elhúztam a polcról levételét (nem tudom, miért!?), de örülök, hogy végre eljutottam odáig, hogy elolvassam.

Kíváncsi voltam a rövidke fülszöveg alapján, hogy az író miképpen is akarja bemutatni, mi is az igazi barátság. Úgy gondolom, hogy a barátság, az IGAZ barátság, az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Főleg fiatalabb korunkban, amikor is megismerkedünk ,,barátokkal" és a Barátokkal. Legtöbb embernek van legalább 1 olyan barátja, akit még a középiskolában ismert meg, vagy méghamarabb. Mert igenis - és ez az a hely - ahol rálelhetsz arra az egy-két emberre, legyen az fiú vagy lány, aki elfogad, mindenben támogat és mindig melletted áll. Persze, néha előfordulnak összetűzések, de ha ezen átestek, akkor az egy örökké szóló barátság is lehet.
Ez a történet is erről is szól. Végigkövethetjük, hogyan nyit végül egy súlyos pánikbetegséggel szenvedő gimnazista meleg srác a teljes elzárkózottságtól újra a világ felé.

,,És ha csupán annyit kell tennie, hogy behunyja a szemét, aztán tesz egy lépést, amitől minden jobb lesz, akkor miért is ne tenné meg?"

Ebben segítségére van egy lány, és annak barátja. A lány először egyéb okok miatt kezd el barátkozni a fiúval, de végül megkedveli és egy nap csatlakozik hozzájuk a lány barátja is, aki szintén a fiú barátjává válik. Mindhárman más-más miatt lesznek fontosak egymás számára. A történet folyamán felmerülnek a szokásos tinis érzelmek, félreértések is, és hogy hogyan bírkóznak meg ezekkel a helyzetekkel és egyben sajátmagukkal is.

,,– De hiszen szeretted őt – mondta erre Solomon. – Miért beszélsz róla mindig ilyen undokul? 
– Eláruljak neked egy titkot? 
– Naná. 
– Mert így könnyebb. Ha úgy teszek, mintha minden lépésével kiborított volna, nem hiányzik annyira."

Nagyon tanulságos kis történet, amiben megmutatkozik az, hogy mennyire fontos az elfogadás, a segítőkészség, a megbocsátás, a bizalom, a szerelem, a szeretet, és főként a barátság, nem csak a tini korszakban, hanem egész életünkben. 
Sokszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ,,Melyik lenne az a könyv, amit kötelezővé tennél a középiskolában?,,. Mindig arra jutottam, hogy nem tudom. Viszont most már tudom. Ez az a könyv, amit a legtöbb 16-17 éves (sőt, a mai világban akár fiatalabbakkal is) ajánlanék, akár kötelezővé is tenném, mert szerintem tetszene a fiataloknak, fiúknak és lányoknak egyaránt - és nem csak azért, mert van benne szó Star Trek-ről is -, átérezhetik benne más diáktársának a lelki fájdalmát, ezáltal talán emberségesebbé is tudnának válni velük szemben, sokkal elfogadóbbak is lehetnének, és így talán újabb és újabb életre szóló barátságok születhetnének meg. 

,,… bármennyire is szeretnél elbújni a világ elől, az úgy is megtalál téged, és jó okokat ad rá, hogy kijöjj az árnyékból."



Drajkó Beáta

2019. április 22., hétfő

Charlie Higson: The Enemy - Felnőttek nélkül

7:00 0 Hozzászólás
Amikor az Athenaeum kiadó elkezdte reklámozni ezt a könyvet, már tudtam, hogy engem érdekel, pedig még nem tudtam róla semmit. Sok helyen feltünt, több olvasónál láttam, és tudtam, hogy én ezt szeretném. Szerencsére meg is kaptam a kiadótól.


Már látszatra is rabul ejtett. Volt mikor csak ültem, fogtam a kezemben és néztem. Nagyon jól néz ki. Ami benne van, az viszont fantasztikus.

Ennek a disztópiának a lényegét pontosan takarja a címe. Felnőttek nélkül. Azaz, gyerekekről szól, akik már nem viselkedhetnek úgy mint egy gyerek. Mivel ennek a könyvnek nincs vége (nagyon kíváncsian várom a folytatást), nem derül ki a sztori lényege még, hogy mi történt a felnőttekkel. Ugyanis valamilyen vírus hatására teljesen visszafejlődtek, vagy helyesbítek, átalakultak. Akár a külsejük úgy belső értékük, hasznuk sem jó már semmire. Kívülről úgy néznek ki mint egy zombi. Gennyes fekélyek, felduzzadt bőr, vérző testrészek, nyáladzó fej, szóval minden ami egy gusztustalan kinézethez szükséges. Ezen kívül már nem bírnak magukról gondoskodni, gyerekeket próbálnak befogni és megenni. Tehát a 14 év alatti gyerekeknek akiket nem bántott a vírus, feltétlen óckodni kell a felnőttektől, máskülönben az életükbe kerülhet.


A gyerekek csapatokba verődve olyan biztos helyet alakítottak ki maguknak, ahova ezek a nem embernek nevezhető lények nem tudnak bemenni, mert az agyi kapacitásuk egyenlő a nullával.
Az egyik csapat vezetője Arran, helyettese Maxie. A kisebbek teljes mértékben megbíznak bennük, mert lelkiismeretesen vigyáznak rájuk.
Sajnos a korábbról megmaradt készletek, ételek nem tartanak ki a végletekig, és a környéken sem tudnak mindig guberálni valami hasznosat, ezért elhatározták hogy elhagyják az "otthonukat" a Waitrose szupermarketet. Jester segítségével aki a Buckingham-palotából érkezett, elviszi őket oda, ahol nem ilyen rossz a helyzet. Ott van rendszer, nem éheznek a gyerekek, nincsenek veszélyes, vérszomjas felnőttek... Ilyen életre vágynak a gyerekek, ahol nem kell félni, van biztonság és tudnak nyugodtan aludni. Sajnos az odavezető út több veszélyt is rejteget számunkra, és szomorúságot is, gyászt, de a palotában nem azt kapták amire vártak. Szerencsétlen gyerekeknek nincs egy nyugodt percük sem. Amit kapnak és látnak az csak az első nap. David, aki a palotabeli gyerekek vezetője, megpróbálja az érkező csapatot maga mellé állítani, de mikor elúsznak a rózsaszín felhők, és a felszín alá tudnak tekinteni, kiderül az igazság, és innen is el akarnak menni. Jogos minden kételkedésük, félelmük, ugyanis David az új felnőttmentes világban egy királyságot akar felvirágoztatni.


A csapaton kívül több másik gyereket is megismerhetünk, többek között Sam és Callum. Sam a 9 éves kisgyerek nagyon a szívemhez nőtt. Sokkal borzalmasabb dolgokat kellett egyedül átélnie mint a csapattársainak. Szegény már csapdába esett mikor az író adott mellé egy társat, és én akkor megnyugodtam. Callum viszont más tészta. Róla nem olvashatunk sokat, de megérdemelte azt a pár fejezetet amiben szerepelhetett.

Nagyon izgalmas a könyv. Az író mindig tudott valami olyan pluszt adni a jelenetekhez, hogy tűkön ülve olvassa az ember, milyen fordulatok lesznek, milyen borzalmak adódnak, amiket szerencsétlen gyerekeknek túl kell élniük. Mert itt ez volt a fő szempont, a mottó: Minden napot túlélni!
Sok volt benne a veszekedés, a fölényeskedés, a hatalomratörés vágya, de sajnos egy ilyen világban, ahol nincs más csak pusztulás, nem tud másképpen gondolkodni az ember. Féltek, és csak élni akartak rettegés nélkül. Viszont ebben a helyzetben nézeteltérések adódnak, így óhatatlan ha összecsapnak a gyerekek fölött az indulatok.
Nagyon várom a folytatást, hogy mi lesz a gyerekekkel, és a csapatba verődött felnőttekkel akik forradalmat szerveznek a buta fejükkel. Szerintem lesz itt még sírás, féltés, és remélem egy kis boldogságot is belecsempész a szerző.


Az egész könyv megfelelően volt felépítve. A szereplőknek jól volt kialakítva jellemük, a személyiségük. Mindegyiknek volt valamiben erőssége amiben jobb volt a többinél. Számomra ez 5 csillag. Remek könyv. Ajánlanám azoknak akik szeretnek izgulni, és nem tartanak egy kis gusztustalanságtól. Köszönöm az Athenaeum kiadónak. Remélem a második részt is hamarosan kiadják. :)

2019. március 6., szerda

Holly Smale: A lány aki mindig mindent félreért (Geek Girl 2.)

10:31 0 Hozzászólás
Egy könyv az állandóan félreértőknek ☝😄



Sokszor olyan szituációkba kerülünk amiben el kell dönteni vajon a másik fél azt hogyan értette. Nem jelekről beszélek, hanem tettekről és mondatokról, amelyek kétértelműek. Ilyen szituációk okozzák főhősnőnk életében is a nagy galibákat. Mivel mint a legtöbben ő is mindig a legrosszabbat feltételezi.

Mondjátok meg nekem miért tesszük mindig ezt? Miért könnyebb a sértési vagy bántási szándékot kihallani mások mondatatiból és tetteiből? Ezzel csak magunknak ártunk hiszen egyre bizonytalanabbá válunk ezek által.

Ahogy ez Harriettel is történik.

A baj csőstől jön - tartja  mondás.

Nála be is igazolódik. De a regényből tudhatjuk, hogy mindig van kibe kapaszkodni. Van aki segíteni akar tényleg és nem csak elmosni bennünket.
Ez a könyv egy lélegzetvétel a bajok közepén. Egy fénysugár ami arra figyelmeztet, hogy  ami most a belső világod össze omlását eredményezte:

azt lehet csak te találtad ki?!



Tartalom
Harriet Manners sok mindent tud.
* Az embernek általában 70 000 gondolat fordul meg a fejében naponta.
* A pillangónak négyezer izma van.
* Egy átlagos ember egy tonna ételt fogyaszt el egy év leforgása alatt.
* Strébernek lenni + modellnek = a cuccaidon újabb és újabb graffitik jelennek meg.
A fiúkról viszont egyértelmű, hogy semmit nem tud. Pedig fergeteges tokiói modellútja alatt minden eddig összegyűjtött tudását becserélné, ha csak halványan sejthetné, mit is kezdjen egy bizonyos sráccal…

 Pár óra alatt kiolvastam. Imádtam, megragadott és az írónő stílusa is fergeteges, csak tanultam tőle!

Olvassátok el mindenképp.

Doxa ;)


2019. február 2., szombat

Eszes Rita: Rokatündér

7:00 0 Hozzászólás
Megmondom őszintén, ezt az értékelést most nagyon a végére húztam. Elolvastam a könyvet, és rögtön elkezdtem egy másikat. Mindig úgy csináltam, olvasok-írok, olvasok-írok. De most nem így csináltam. Meg is látszik! :(

Rókatündért a Mini-könyvklub 12 által olvastam el. Itt az a szabály, hogy a hónap utolsó napjáig legkésőbb, meg kell írni az értékelést, véleményt. Sikerült úgy kicentiznem ahogy illik.



A lényeg igazándiból, hogy még beleférek. A lustaság mi? :) Ezt én annak nevezném. Hi-hi!

Szóval... ha nem csatlakozok ehhez a könyvklubhoz akkor szerintem nem is olvastam volna el a Rókatündért. De a sors úgy akarta, hogy megvegyem. Nagyon is jó ötlet volt. Én már az elején azt mondanám mindenkinek, hogy olvassátok el. Meg is írom, hogy miért gondolom ezt. :)

Már amikor elkezdtem olvasni, a legeslegelején megtetszett az írónő stílusa. Olyan könnyed, olyan színes, olyan e világi, olyan fiatalos. Néha-néha nehezen raktam le, de sajnos nem tudok egy huzamban végig olvasni egy könyvet, így muszály volt. A család azért fontosabb. :)

"Nagyanyó szerint néha kicsit el kell veszítenünk, amit szeretünk, hogy igazán szerethessük, ..."

Japán világban még nem jártam, olvasmányaim során. De most változatos helyeket járhattam be. Ezek a helyszínek meghatározóak voltak egy róka, illetve egy tinédzser lány életében is. Ugyanis Midori a főhősnő egy alakváltó volt. Tudott rókaként és emberként is élni. Ez mindig az adott pillanathoz igazodott, hogy melyik bőrben szeretne lenni. Ez a kedves lány teljesen el van szeparálva a városi élettől. Ennek oka kiderül a könyvben. Amit elmondhatok, hogy nem a szüleivel él. Egy öreganyóval lakik, aki terelgeti az útján. Ez a kedves néni, akit Midori a nagymamájának tekint, úgy gondolja, hogy ha boldogulni akar az életben, jó lenne ha szerezne magának barátokat, illetve helyt tudna állni a civilizációban. Ezért cserediáknak álcázva, egy kis segítséggel, sikerül beilleszkednie Oszakában. Lesznek jó barátai, és ellensége is. De amennyire nagy súly nyomja a vállát, annyira jól tudja kezelni a helyzeteket. Ez a kedves lány, olyan természetes, olyan magávalragadó, azt lehetne rá mondani, tökéletes kívül-belül, de... rájön egy-két dologra, hogy mikre képes még. Már nem csak rókaként tud létezni, hanem olyan emberfeletti tehetsége lesz, amivel más embereket tud motiválni. Ezt valaki úgy gondolja rossz dolog, van akinek tetszik. A kérdés az... milyen célból teszi?

"Ha az ember megadja magát a sorsának, sok felesleges fáradságtól kíméli meg magát. Elvégre a földrengést sem lehet elkerülni, csupán meg kell próbálni túlélni."

Természetesen van a könyvben szerelem, barátság, harag, veszekedés, sírás-rívás, örömünnep. :) Minden! Annyira jó fordulatok vannak benne! Olyan izgalmas a könyv vége... én csak ámultam. Egyik titok jött a másik után. De szerencsére mindez úgy derült ki, és a problémák úgy oldódtak meg, hogy az én kicsi szívem megnyugodott. :)


Volt nekem a könyv közepén kicsit unalmasabb rész. Ez csak egy pár oldal volt. Elképzelhető, hogy én nem voltam olyan paszban. Lehet akkor nem kellett volna olvasnom, fáradt voltam. De ha ezt félre tesszük, nem vesszük figyelembe, akkor mondhatom, hogy pörögtek az események, fiatalos lendülettel.
Még pár nappal később, mikor elolvastam, mindig eszembe jutott egy-két jelenet ami a szívemhez közel állt. Eszes Rita ezt jól kitalálta, sikerült összehoznia. Taps-taps! :)

A képen Eszes Rita található! Ez az ő képe!

Na szóval ennyi! Ezt tudtam összehozni az utolsó éjszakán. Gondolom ebből is kitudtátok venni, hogy bátran ajánlom mindenkinek, még annak is, aki ismeretlen ezen a terepen, hisz én is az voltam, mégis remekül szórakoztam!
Bocsi az összecsapott véleményért!

A Mini-könyvklub 12 itt találjátok meg:
http://konyv-sarok.blogspot.com/p/mini-konyvklub-12.html?m=1

Köszönöm Eszes Rita, remélem fogok még könyvedről írni.
Mehet az 5 csillag!

Sziasztok! :)

2019. január 17., csütörtök

Szabó Magda: Abigél

7:00 0 Hozzászólás
Sokak kedvence hozzám is eljutott. A könyvtárból hoztam, amit nem bántam meg. Azon sem csodálkoztam, hogy ilyen magas a százalékos értékelése, ami 95%-ot jelent. Remek könyv volt ez, a többi Csíkos könyvek közül, ahol sok más szerző könyve is jelen van. Többek között Kertész Erzsébet, Fekete István, Szabó Magda, és még sorolhatnám. Tervezek több ilyen Csíkos könyvet elolvasni. Majd meglátjuk.

Szóval ez a kicsit megrázó történet csak úgy megragadt a kezemben. Nem volt semmi kívánság a könyv által, csak a sok ajánlás által kezdtem olvasni. Nem bántam meg, sőt én is azoknak a táborát képviselném akik ajánlják ezt a remek könyvet.


A történet egy 15 éves kislányról szól akinek nincs anyukája, apukájával viszont nagyon szoros kapcsolatot ápolnak. Ennek a tábornokúrnak aki a háború alatt szolgálja hazáját, egy rémes döntést kellett meghoznia. Mégpedig el kell távolítani maga mellől a lányát. Veszélyek lesnek rájuk, így messze Budapesttől egy Árkod nevezetű kisváros bentlakásos gimnáziumába viszi, ahol erős vallást gyakorolnak itt a Matulában. Mivel ez a kislány elszakadt az otthonától, a családjától, akarata ellenére, nagyon nehezen viseli. Nagyon szigorú szabályok között kell élnie ebben a szinte nevezhető börtönben. Az ő élete eddig szórakoztató volt. Használhatott ékszereket, sminket, eljártak bálokba, színházba, most pedig ahova elmehetett, szigorú őrizet mellett, az a templom volt. Semmit nem használhatott amit vitt, mindent ott adtak ki neki amire szüksége lenne az iskolában. Nehéz volt a szabályokat betartania, sőt meg is szegte. Ő maga nem élt ilyen szigorú világban, így egy lázadó, neveletlen diák volt Vitay Georgina. Ahogy teltek a hónapok és kezdte megszokni ezt a rabszolga életet, kiderült, az apja védelmezés szempontjából küldte, rakta be a Matulába. Féltette a lányát a tettei következményeitől, de végül a másik fél, az ellenség, megtudta hol van Gina és mindenáron ki akarta csalni az intézetből, hogy az apját, a háború egyik vezetőjét, vagyis inkább egy fontos alakját, tudják vele zsarolni. A történet végét nem árulom el, és hogy Abigél neve hogy kapcsolódik az egészhez, de nagyon izgalmas.


Vitay Georgina egy jómódú családból származik, aki feltétel nélkül szereti az apját. Ő egy nagyon kedves lány, de a bezártság kihozza belőle a szabadulni vágyást. Megszegi a szabályt, többször is, áruló lesz, mert gyerekesnek tartja az osztálytársait, érzékeny, nagyon sokat sír odabent. Magatartásával küszködő tinédzser, aki nem akarja elfogadni mások döntését a saját feje felett.

Aki annyira nem nőtt a szívemhez az Horn Mici, Kőnig, Kalmár, Torma Gedeon az igazgató. Igazából Kőnig olyan semleges szereplő volt, vagyis néha kedves, néha rossz indulatú számomra.

Akit szerettem Georgina, az apukája, Zsuzsanna és Gina osztálytársai.


Hatással volt rám ez a történet. Izgalmas fordulatok vannak benne, főleg a legvégén. Összességében a történet elejétől vannak izgalmak, érzelmek, ami végig kíséri a könyvet. Kicsit tartottam tőle, mert erősen vallásos témán alapul, de ez egyáltalán nem volt gond. Ez így volt jó! 5 csillag mehet Abigél történetére. Talán máskor újra elolvasom.

Ajánlom azoknak akik egy kis betekintést kívánnak a régi diákéletbe. Kicsik, nagyok egyaránt olvashatják. Csínytevés, jókedv, szomorúság, szökés, hazugság, védőangyal egyaránt szerepel benne.

Szabó Magda művét még biztosan fogom olvasni.

Follow Us @soratemplates