A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 6., kedd

Ludányi Bettina: Mögötted!

15:19 0 Hozzászólás
Bár az írónőtől több könyv is a polcomon sorakozik, az első olvasmányom a Kettőnk titka volt még a tavalyi év végén, amivel igencsak magasra tette a mércét. Kíváncsian vártam, vajon a Mögötted! is hasonlóan le fog-e nyűgözni.

Fülszöveg: 

„Ludányi ​Bettina mesterien használja könyvében a félelem és a rettegés elemeit.” 

– Anarchia Könyvblog 

 

Mindig nézz a hátad mögé! 

 

Scott C. Flynn nyomozót egy brutális gyilkossághoz hívják. Az áldozat egy húszas éveiben járó nő, akit a Herman Brown Parkban találnak meg. A rendőrség megkezdi a nyomozást, ám sajnos elegendő bizonyíték hiányában nem sikerül közelebb kerülni a gyilkoshoz. Amikor feltűnik egy újabb holttest, a nyomok egy szektához vezetnek. 

 

Caroline R. Hutchinson szélhámosként éli az életét: lop, csal, hazudik, bárkit képes átverni. Egyik éjjel nagyon rossz áldozatot választ magának, így a sorsa megpecsételődik. Úgy tűnik, csak akkor menekülhet meg, ha a rendőrökhöz fordul segítségért. 

 

Vajon mi az összefüggés Flynn nyomozó és Caroline esete között? Mit tesz a rendőrség, amikor szembetalálja magát egy szektával? Hogyan képes egy szektavezér mindenkit irányítani és átverni maga körül? 

 

Ludányi Bettina Mögötted! című regényében megismerhetjük a szekták működésének pszichológiáját és bepillantást nyerhetünk a jogtalan befolyásolás rejtelmeibe. 

 

Bevallom, én egy kicsit féltem ettől a szektás témától. Sejtettem, hogy a könyv során betekintést nyerhetünk ebbe a világba, de picit tartottam tőle, ez hogyan lesz átadva az olvasónak úgy, ne váljanak az információk szárazzá, nehezen emészthetővé. Bettina viszont nagyon jól megtalálta az arany középutat. Ennek tükrében pedig, ahogyan azt a Kettőnk titkánál is megjegyeztem, értékelem a szokatlan témaválasztást.

 

A könyv erősen indít, ugyanis már a prológus után egy gyilkosság történik. A rendőrségre rendkívül nagy nyomás nehezedik, hogy minél előbb kiderítse, ki ölte meg a fiatal lányt a parkban. A nyomozást Scott Flynn vezeti, aki segítséget kap egy szakember, Daisy Carvalho Serra személyében. A rendőr társával, Paullal ugyanis már az elején gyanítja, hogy valamiféle szektáról lehet szó, amivel a nőnek már volt dolga, így sok hasznos információval szolgálhat ezek működéséről. 

 

Kifejezetten kedvelem a több szemszögből írt könyveket, mert általuk sokkal jobban bepillantást nyerhetünk az adott történetbe. Itt pedig akad bőven: Kathy, Scott nyomozó, Caroline, Christy, sőt, ahogyan a Kettőnk titka esetében, úgy most is megismerhetjük a gyilkos gondolatait. Elgondolkodtató volt, hogy Caroline egyetlen rossz döntése milyen lavinát képes elindítani, hány életet tud tönkretenni. Megtudjuk, hogy a nő lopásokból tartja el magát, így amikor egy galéria megnyitójáról értesül, kihagyhatatlan lehetőségnek tartja. Nem is sejti, akit kirabol, még mennyi szenvedést fog okozni számára... 

 

Nagyon tetszett, hogy a karakterek most is mintha hús-vér emberek lettek volna, az írónő rendkívül jól megalkotta őket. Könnyű volt azonosulni a nehézségeikkel, szenvedéseikkel. Az olvasók két korábbi szereplővel, Daisy (Nyomodban) és Alexios Hallas (Kettőnk titka) is találkozhatnak. Az én kedvencem talán Christy karaktere volt, így nagyon örültem, hogy neki egy külön novellát szánt Bettina - ez is megvan, de a bejegyzés megírásáig még nem olvastam el. :) 

 

Összegzés: 

A történet már az elejétől kezdve izgalmas, Bettina folyamatosan csepegteti az információkat. Itt is körülbelül a második felétől gyorsulnak fel az események, válik még pörgősebbé. Látszik az alapos kutatómunka, ez a tudás pedig nagyszerűen be van építve a regénybe. Ahogyan azt az írónőtől megszokhattuk, meglepetésekben sem volt hiány, egyik sokk ért a másik után :D, ki nem találtam volna a végét. Fontosnak tartom a borítót is kiemelni, ismét nagyszerű lett, rendkívül figyelemfelkeltő. Ha egy izgalmas thrillerre vágysz, bátran ajánlom ezt a könyvet!

 

„Sosem hittem volna, hogy a saját elmém lesz a legnagyobb ellenségem. Illúziókat kelt, édes reménnyel dédelget, aztán meg az arcomba tolja a valóságot. Nincs ennél kegyetlenebb dolog a világon.”  

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2021. január 4., hétfő

Ludányi Bettina: Kettőnk titka (Függőség 1.)

17:10 0 Hozzászólás

Egy izgalmas thrillerre vágytam, és Ludányi Bettina: Kettőnk titka c. könyvére esett a választásom. Ha tovább olvasol, kiderül, vajon beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket. :) 


 Fülszöveg:

„Kiszámíthatatlan ​és sokkoló fordulatok. Soha nem tudhatod, mi lesz a következő lépés.” – Anarchia Könyvblog 

„Ha kézbe veszed Ludányi Bettina könyvét, egy olyan történetet kapsz, amely csúnya játékot játszik az elméddel.” – Gck's Book Review 

Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat? 

Niki Varela alkoholista. Lassan egy éve nem iszik, mégis különös dolgokat tapasztal maga körül. Időről időre üres borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Hiába állítja, hogy nincs köze hozzájuk, még a legjobb barátnője sem hisz neki. Nem is csoda, hiszen egyetlen betörésre utaló jel sincs. 

Alexios Hallas pszichológust valaki felkéri egy nyomozáshoz,így hozza össze a sors Nikivel. Hiába foglalkozik évek óta függőkkel, még így sem ismeri fel időben, mi folyik a lány körül. 

Egy alkoholfüggő képzelgéseiről lenne szó csupán, vagy valaki az őrületbe akarja kergetni a lányt? Mi a különbség a valódi tettes és az áldozat között? Meddig képes egy függő uralkodni a sóvárgáson, ha mindent elveszít, ami fontos volt számára? 

Ludányi Bettina írónő új regénye, a Kettőnk titka ezúttal a függőség lélektanát járja körül. A pszichológiai thriller és a pszichológiai dráma jegyei keverednek össze egy történetben, amelynek nem fogod kitalálni a végét. 

 

Nagyon értékelem, ha valaki nem fél egy tabutémához nyúlni, így különösen kíváncsi voltam erre a történetre. Az alkoholfüggőséget az érintettek gyakran még saját maguknak sem merik bevallani, és aki ezt nem tapasztalta meg, bele se gondol, milyen nehéz leszokni, sőt a későbbiekben józannak is maradni. Betekintést nyerhetünk abba, mennyire törékennyé válik az ember, hogyan kísértik a múlt démonai, azok a dolgok, amiket ittas állapotban elkövetett. A függőség egyik legnagyobb átka pedig, hogy nemcsak a függőt, hanem annak családját is tönkreteszi. 

 

Bár a történet középpontjában végig Niki állt, Yanna, Corinna és egy férfi, Alexios is komoly szerepet kapott. Tetszett a könyv felépítése, hogy – talán egyfajta megerősítésként, biztatásként – a Niki szemszögéből íródott részek elején mindig szerepelt a nap, mennyi ideje józan. Bár a történet elején egy olyan nőnek ismerjük meg, aki alkoholmámoros pillanataiban szó szerint mindenre kapható, ahogy haladunk, úgy válik egyre szimpatikusabbá. Megtudjuk, hogy van munkája, egy mentora, Yanna és már saját mentoráltja is Corinna személyében. Sőt, egy kutyát is magához vett, akiért szintén felelősséggel tartozik. Látszólag tehát jól alakulnak Niki dolgai, de még csak nem is sejti, hogy ez bizony nem más, mint az a bizonyos vihar előtti csend… 

 

Az első izgalmas momentum a történetben, amikor Alexios Hallas pszichológust valaki felkeresi, és megkéri, hogy figyelje Nikit. A férfi azonban folyamatosan viaskodik, mennyire helyes ez, főleg, hogy egy idő után felismeri, talán már érzelmeket is táplál a lány iránt. Vajon ki a titokzatos megbízó, és mi a valódi célja? Tényleg aggódik Niki miatt, vagy egészen más okból szeretné megfigyelés alatt tartani a lányt? 

 

A történet akkor válik különösen ijesztővé, amikor Niki elkezd borosüvegeket találni a lakásban, az erkélyen, az ajtaja előtt. Még a legjobb barátnője, Yanna sem hiszi el, hogy nem iszik újra. Niki a csalódottság miatt ahogy távolodik az egykor szintén alkoholproblémákkal küzdő lánytól, úgy kezd egyre jobb viszonyt ápolni mentoráltjával, Corinnával. De ki állhat a borosüvegek mögött, és miért akarja tönkretenni Nikit? Meddig bírja ezt a lány, és mikor szakad el az a bizonyos cérna? „Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat?” 

 

Összegzés:

Ludányi Bettina könyve folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét: ahogy haladunk, úgy válik egyre pörgősebbé, hátborzongatóbbá. Azt éreztem, mint Agatha Christie könyveinél, hogy valójában már mindenki gyanús. Meglepetésekben nincs hiány, és amikor azt hiszed, talán már tudod a végét, még egyet csavar rajta az írónő. Nekem ez a könyv 2020 utolsó olvasmánya volt, és egyben méltó lezárása, mert rendkívül tetszett. Be kell szereznem a folytatását!

 

„Érdekes, hogy az emberek úgy dédelgetik a rossz emlékeket, mintha valamiféle kincsek lennének. Néha előveszik, leporolják őket, fájdalmat okoznak maguknak velük, aztán visszarakják képzeletük polcára, hogy legközelebb újra le tudják porolni azokat.” 

 

 „A vonásain gond nélkül uralkodik, ám a szemén látom, hogy menyire megviselik az érzések, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznie. Például a csalódással, hogy sosem lesz elég jó, hogy sosem lesz fontos, és nem fog kelleni senkinek. A függőség olyan, mint a büntetett előélet. Sosem mosod le magadról.”

 

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. december 6., vasárnap

Sienna Cole – Elmejáték

14:50 0 Hozzászólás

Az írónő már a Lefelé a folyón c. könyvével belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam, hogy ez a műve mit fog tartogatni számomra. Abban egészen biztos voltam, hogy most sem fog csalódást okozni, és természetesen így is lett. :) 

A fülszöveg:

„Élni vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.

Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.


A könyv rendkívül izgalmasan indul, és rögtön sokkolja az olvasót: Tim besétál az iskolába, majd az udvaron lelövi négy osztálytársát, valamint egy rendőrt. Mivel nem hajlandó megadni magát, őt is lövés éri. A fiú brutális tettére viszont senki sem kap magyarázatot, ugyanis kómába kerül. Olvasás közben rögtön az volt az első felmerülő kérdésem, hogy vajon túl fogja-e élni, és ha igen, ezek után mégis mi várhat rá... :(

A témaválasztás tetszett, kifejezetten bátor dolognak tartom. Sajnos az iskolai zaklatás nagyon sok fiatalt érint(het), mégis a mai napig tabunak számít, nem szívesen beszélnek róla. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy miért viselik el a fizikai és lelki bántalmazást, miért nem kérnek segítséget. A könyvben ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.

A szereplők valóban hús-vér embereknek tűntek, nagyon megkedveltem Mike Marshall nyomozót és az ügy megoldásához felkért pszichiátert, dr. Miranda Crane-t. Olvastam olyan véleményt, hogy a kettejük között kibontakozó szerelmi szál már nem kellett volna a történetbe, de pont az ellenkezőjét gondolom. Az én lelkemnek – és bizonyára nem vagyok ezzel egyedül – a sok borzalom után, amin Tim keresztülment, szüksége volt egy kis romantikára. Egyáltalán nem vitte el a történetet más irányba, tényleg csak annyira jelent meg, hogy egy kis „lélegzethez jussunk” a durvább részletek után.

Érdekes fejlemény volt, amikor kiderült, egy ötödik fiú, Eric is érintett lehet az ügyben. Főleg, hogy megtudjuk, pont a lövöldözés napján betegség miatt nem ment iskolába. Vajon ez tényleg a véletlen műve, vagy Ericnek is meg kellett volna halnia?

Mi a felelőssége Tim szigorú, katona apjának? Aki a másik fiát sokkal jobban szerette, rá volt büszke, és ezt éreztette. Olyan szülő volt, akitől Tim nem várhatott támogatást, sőt, neki is hazudnia kellett. A fiú édesanyja viszont pont az apja ellentéte volt, és a széltől is óvta. De mennyire egészséges ez a túlzott gondoskodás? 

”(..) vajon mennyit bír ki egy ember. Mi az, amit még az elme képes befogadni, és hol van az a határ, ami után egyszerűen megbomlik, és az őrület jótékony homálya mögé rejti a fájdalmat?”

Sienna zseniális módon vezette a történetet, míg végre minden a helyére került, és értelmet nyert. Azt hiszem, hogy sokat elárul, a könyv körülbelül második felét már szinte egyhuzamban olvastam el.

Összegzés: 

Ismét egy remek thrillert kaptunk az írónőtől, amit a műfaj minden kedvelőjének csak ajánlani tudok. Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek mindenkihez el kellene jutnia. Ha felnőtt, azért, hogy vegye észre a jeleket, és ne dugja homokba a fejét, ha egy fiatalnak a segítségére van szüksége. Ha áldozat, akkor pedig azért, találjon olyat, akihez fordulhat, és ne fojtsa magába a dühét olyan sokáig, ahogyan Tim tette.

Soha senki NE érezze úgy, ő ezt megérdemli.


„Én ezt egy társadalmi problémának látom, ami minden egyes résztvevőt érint. Ugyanúgy felelőssége van benne a szülőknek, a gondozóknak, a tanároknak, a testvéreknek, a diáktársaknak.”

2019. április 15., hétfő

Chevy Stevens: Soha nem engedlek el

8:55 0 Hozzászólás
Végre egy izgalmasnak ígérkező könyv a sok "lájtosabb", romantikusabb után! A Soha nem engedlek el regénynek már a címe és a borítója is magában hordozza a félelemet, amelyet egy olyan thriller sugallhat, amelynek a családon belüli bántalmazás áll középppontjában.

Tizenegy évvel ezelőtt Lindsay Nash kislányával együtt az éjszaka közepén elmenkült durva és agresszív férjétől. Az exférjet, Andrew-t börtönbüntetésre ítélik, így Lindsay végre új életet kezdthet.
... Mire Andrew-t kiengedik a börtönből, Lindsay már úgy gondolja, hogy sikerült maga mögött hagynia a múltat. De most mágis úgy érzi, mintha valaki figyelné minden lépését...

A könyv fejezetei ugrálnak az időben: megismerhetjük Lindsay és férje múltját, ahogyan megismerkedtek, és jópár fejezetet kapunk abból az időszakból is, amikor lányuk még kicsi volt, és a megfélemlítések elkezdődtek. Aztán ott a jelen, amelyet hol a feleség, hol Sophie, a már nagylány mesél el. Érdekes volt a lány sorait is olvasni, hogy egy gyermek hogyan viszonyul az apjához, és fordítva. Andrew ugyanis mindig tökéletes apa szeretett volna lenni. Sophie körül is zajlanak az események, de nem ez a fő szál.

Andrew kiszabadul a börtönből, és onnantól kezdve elszaparodnak a furcsa és félelmet keltő véletlenek. Hiába bizonygatja a férfi, hogy megváltozott, a jelek nem ezt mutatják. Közben Lindsay mellett más férfiak is feltűnnek - talán ez nem tetszik a volt férjnek?

A regény jó, olvasmányos. Az utolsó harmadában történik egy csavar, amit picit már sejtettem, pontosabban elkezdtem gyanakodni, csak nem tudtam, kire-mire. Tehát érezni, hogy valami nagyon nem stimmel. Bőven tartogat újabb izgalmakat a könyv vége is!

2019. március 19., kedd

Sienna Cole - Lefelé a folyón

14:15 0 Hozzászólás
„Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.

Sienna Cole, a hatalmas sikerű Négyszáz nap szabadság című regény szerzője páratlanul izgalmas, mély drámával átitatott lélektani thrillerében végigkalauzol a tizenöt éves rejtély kibogozásán.” 

Elöljáróban annyit megjegyeznék, az írónőtől ez az első könyvem, és a sok pozitív vélemény miatt esett rá a választásom. Nagyon felkeltette a figyelmemet, rögtön tudtam, hogy én is minél előbb el szeretném olvasni. A könyv jelenleg, a bejegyzés megírásakor 93%-on áll a moly.hu-n – nem véletlenül.

Amennyiben több értékelésemet is olvastátok már, bizonyára feltűnt, hogy mindig ki szoktam emelni a borítót, ha valamilyen oknál fogva megfogott. Ez most sincs másképp, mert igencsak említésre méltó. Szerintem hiába jó egy könyv, ha a borítója nem igazán tükrözi a tartalmat vagy kevésbé figyelemfelkeltő, számomra ront az értékén. Szerencsére itt nincs ilyen probléma. Különleges, letisztult, a fekete szín remekül tükrözi a balsejtelmes hangulatot. Az a fajta borítójú könyv, ami szinte vonzza a tekintetet, és egészen biztosan leveszem a polcról.

Az írásmódja igényes, gazdag szókinccsel, csodálatos metaforákkal. Úgy láttam magam előtt az eseményeket, mintha egy filmet néznék. Nagyon tetszett, hogy a karakterek remekül felépített, hús-vér emberek, hétköznapi problémákkal. Ezeknek köszönhetően még könnyebb volt azonosulni velük, átérezni a fájdalmukat.

Bár nem pörögnek gyorsan az események, mégis remekül fenntartja a figyelmet. Három ember szemszögét ismerhetjük meg, a különböző idősíkok is keverednek. Ennek ellenére remekül követhető, és mindig a legjobbkor vannak a váltások, még inkább fokozva a hatást. A könyv végére pedig a három szálon futó események tökéletesen összekapcsolódnak. Leginkább egy puzzle-hoz tudnám hasonlítani, ahol egyszer csak minden a helyére kerül, értelmet nyer.

Egyszerre volt érdekes és hátborzongató, egyetlen rossz döntés milyen lavinát képes elindítani, hogyan teheti tönkre emberek életét. Tudjátok, az a bizonyos pillangóhatás... Felvetődtek bennem olyan kérdések, hogy például mi az a pont, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni, vagy miért kellett 15 évnek eltelnie az igazság kiderüléséhez. Ha utóbbi előbb bekövetkezik, akkor teljesen másképp alakult volna a szereplők sorsa?

Olvasás közben nem tudtam kitalálni, hogy pontosan mi is lesz a befejezés, szóval sikerült Siennának alaposan meglepnie. Számomra az epilógus szintén tökéletes volt, életszerű, nem az a cukormázas lezárás, amivel más írók sajnos gyakran hajlamosak rontani amúgy teljesen jó könyveiken.

Összegzés: 
Ha szereted a thrillereket, bátran ajánlom! Én csillagos ötösre értékelem, sőt ki merem jelenteni, hogy idén eddig a Lefelé a folyón a legjobb könyves élményem. Szóval egészen biztos, a közeljövőben fogtok még tőlem az írónő további műveivel kapcsolatos értékeléseket olvasni. Már csak azt kell eldöntenem, melyik könyve legyen a következő. :)

„Érdekes és bonyolult szerkezet az élet. Nem értjük, sosem láthatjuk át a működését, csak tesszük a dolgunkat, mint a fogaskerekek a gépezetben. Sosem kerülhetünk kívül a gépen, sosem tudhatjuk meg, miért zakatol a motor. De az ilyen pillanatokban megértjük, hogy van valami, ami összetartja és rendszerré szervezi a létezésünket. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, és New Yorkban elered az eső.”

„Sokat töprengtem rajta, hogy van-e sors, létezik-e szabad akarat, vagy minden előre elrendeltetett még azelőtt, hogy egyáltalán megszületnénk.”

„A tökéletességet hajszolod, holott a tökéletesség elérhetetlen, nem létezik. ”

2018. december 29., szombat

Chevy Stevens - Végzetes örökség

20:00 0 Hozzászólás

Chevy Stevens - Végzetes örökség  

„Sara Gallagher 33 éves, és végre boldog. Antik bútorokkal kereskedik, vállalkozása szárnyal, őt pedig eljegyezte egy fantasztikus férfi. Egy kérdés azonban nem hagyja nyugodni: kik lehetnek az igazi szülei?
Kiderül, édesanyja még most sem kíváncsi rá, és az is, hogy a biológiai apja egy gyilkos, aki 40 éven át nőkre vadászott. Egy terapeuta segít neki feldolgozni a borzalmakat, és azt, hogy talán mást is örökölt apjától, nemcsak a szeme színét.

A „Végzetes örökség” összetett és lenyűgöző történet egy nőről, aki a gyökereit szeretné megismerni. Kérdés, hogy örül-e annak, amit talál?”
 
Az írónő, Chevy Stevens neve már nem volt ismeretlen számomra. Imádtam Nincs menekvés című könyvét, mely még az Alexandra Kiadó jóvoltából jelent meg. Egy nagyon jól megírt thrillernek tartottam, olvasás közben alig tudtam letenni, és sikerült végig fenntartania a feszültséget.

Láttam, hogy ezen kívül több könyve is megjelent külföldön, és nagyon sajnáltam, hogy nálunk erre nem került sor. Szóval igencsak megörültem, amikor észrevettem, hogy az Álomgyár elkezdte kiadni a műveit.

Az utóbbi időben kicsit kevesebb időm jutott olvasásra, így a Végzetes örökség elég sokáig várakozott a polcomon. Az írónő neve nekem már garancia volt arra, hogy ismét egy pozitív könyves élményben lesz részem, és szerencsére nem is kellett csalódnom.

A főszereplő, Sara élete kiegyensúlyozottnak mondható: ott van a vőlegénye, Evan és imádott kislánya, Ally. Ugyanakkor egész életére rányomta a bélyegét, hogy születése után nevelőszülőkhöz került. Bár anyjával jó a kapcsolata, és egyik testvérével, Laurennel is remekül kijön, a másikkal, a heves természetű Melanie-val nem igazán találja a közös hangot. Egész végig érezhető, mennyire bántja édesapjával való viharos kapcsolata, az a tény, hogy mindig éreztette vele, Sara nem a vér szerinti lánya. Ennek ismeretében korántsem meglepő a fiatal nő vágya. Szeretné megtudni, kik az igazi szülei. Bár hamar kiderül, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, mint amilyennek tűnt, már nincs visszaút. Vér szerinti édesanyja hallani sem akar róla – először nem is érti, miért. Majd kiderül, hogy biológiai apja nem más, mint a hírhedt kempinges gyilkos.

Mivel a történetet a főszereplő, Sara szemszögéből olvashatjuk, így teljesen bele tudtam élni magam a helyzetébe, átéreztem a fájdalmát, a vívódásait. Remek párhuzamot lehet vonni az írónő már említett Nincs menekvés című könyvével. A főszereplő abban szintén a terapeutájának meséli el az eseményeket. Ez a hasonlóság viszont cseppet sem zavart. A New York Times bestseller szerzője, Kirkus Reviews a következőképpen jellemezte a könyvet. „Egy őrült érzelmi hullámvasút”, és valóban az. Mikor már azt hisszük, hogy végre a helyükre kerültek a dolgok, kiderül, hogy hatalmasat tévedtünk. A történet pedig teljesen máshogy zárul, mint amire számítottunk.

A szereplők rendkívül különbözőek voltak, de nagyon érdekes karakterek. Előfordult, hogy aki a történet elején még szimpatikusnak tűnt, idővel kiderült, hogy mégsem olyan jó, mint amilyennek látszik. Ez viszont fordítva is igaz. Nem voltak egyértelműen jók vagy rosszak. Sara vér szerinti édesapja, John különösen izgalmas ebből a szempontból. Bár 40 éven át nőkre vadászott, gyilkolt, megdöbbentett a lánya iránti érdeklődése, aggodalma, a tettei.

A könyv olvasása közben számos kérdés merült fel bennem. Mi visz rá valakit arra, hogy elvegye másnak az életét? Történt-e valamilyen szörnyű dolog a múltjában, ami – bár nem mentség – ezt kiválthatta? Mennyire van tisztában a tettével, annak lehetséges következményeivel? Valóban hisz benne, hogy sosem fog hibázni, lebukni?

Összegzés: 
Azt kaptam, amit vártam, és egy igazán izgalmas, fordulatokban gazdag könyvet olvashattam. Tetszett, hogy nem volt kiszámítható a történet, mélyen elgondolkodtatott. Ha szereted a thrillereket, bátran ajánlom!

 „…nem dönthetünk arról, mit érzünk, arról viszont igen, hogy mit kezdünk az érzéseinkkel.” 

2018. november 11., vasárnap

Én itt leszek neked!

15:55 0 Hozzászólás

A könyveket lehet szeretni és szeretni. Legalább is szerintem. 😀

Nincs olyan más dolog a világon, ami egyszerre fejleszti a kreativitást, kapcsol ki, végig vezet egy pszichológiai terápián és segít eljutni olyan helyekre ahol, lehet, soha nem fogsz járni (egy Fantasy vagy egy Sci-fi esetében). A könyv kézzel fogható, kihúzható, jelölhető, jegyzetelhető… A könyv képes egy egész életet magában tartani. Amit a világban nem sok dologról lehet elmondani.

Milyen életeket és világokat ismerhetsz meg könyvek által? Sok félét. Nézzünk meg párat!

1.       Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox


Az orvosi thriller, egy szerelmi történet és önmagunk megismerésének keveréke. Ámulatba ejtő, a szeretett és az önfeláldozás, ami kirajzolódik a történetben.
Mások értékeinek megállapítása vajon mitől függ? Kitől vagy mitől vagyok én, én? Mi bennem az, ami magammá tesz? Megfogható, megfogalmazható, értelmezhető és letelhetetlen.
2.      Lana Millan: Átkozott Hannah Brown


A legnagyobb könyv a világon. Nagyon jó az író stílusa, ahogy felépíti és bemutatja a karaktereket. Pont megfelelő mennyiségű a narráció. Annyira jó a humora a könyv főhősének, hogy nagyokat kacagtam olvasás közben (ezért nem ajánlott nyilvános helyen olvasni, saját tapasztalat) 😂

 A könyv lényegében egy fiatal-felnőtt nő önmegtalálásáról szól. Arról, hogy képesek legyünk elhinni, megérdemeljük a legjobbat és mi is lehetünk azok a bizonyos mázlisták!

3.      Szurovecz Kitti: Gyémántfiú


Izgalmas, érdekes, tüzes. Olyan valóság hű mégis vibráló. A mindennapi élet (a színészek számára mindennapi) nehézségeit és örömeit írja le.

Ha egy olvasható, magával ragadó, élet "szagú" és mégis izgalmas történetre vágysz, ez a te könyved! 😉
A folyatásokról viszont csak annyit, hogy nem éri meg, rétes tésztás eset. Nyúlfarknyi történet túl hosszan elhúzva.
Tehát akármit is gondoltál eddig a könyvekről, én itt leszek és tenni fogok azért, hogy szerethető történeteket, megragadó karaktereket és új világokat ismerhess meg. Kalandozz velem az életek birodalmában.
Ölellek! :)
Doxa

2018. október 16., kedd

Titokzatos folyó - filmajánló

9:00 0 Hozzászólás
   
 
Egyik este a vasaláshoz kerestem filmet és a tévét kapcsolgatva találkoztam össze ezzel a thrillerrel. Általában a port.hu-n megnézem az értékelést, mielőtt egy ismeretlen filmre áldozok a kevés szabadidőmből. A film értékelése 9 pont a 10-ből 570 szavazat alapján. Ez több, mint jó ajánló, hiszen ritkán kúszik fel a pontérték 7-es felé.
   A film főhősei: egy olyan nagyágyú mint Sean Penn, az egykori tinibálvány Kevin Bacon és az Oscar díjas Tim Robbins. Mint kiderült, épp ezért a filmért zsebelte be az Oscart!
   A történetet nagyon nehéz izgalmasként feltüntetni, úgy hogy ne spoilerezzem el a sztorit. Adott három kissrác, barátok, együtt lógnak, játszanak addig, amíg a Tim Robbins által alakított Dave-vel egy tragikus dolog történik. A fonalat 25 évvel később követjük tovább, amikor Dave egy szimpla családapa, Sean (Kevin Bacon) gyilkossági nyomozó, Jimmy (Sean Penn) pedig egy jóútra tért bűnöző. Az egymástól elsodródott barátokat egy titokzatos gyilkosság hozza újra közelebb egymáshoz.
   Bár a besorolása thriller, nekem inkább drámának tűnik. A film középpontjában ugyanis nem csupán a gyilkosság áll, illetve a tettes előkerítése, hanem a három karakter magánéleti drámája. Dave-t örökre megváltoztatta az, ami 25 éve történt, de még a saját felesége sem tudja mennyire, milyen sötétség, milyen gyötrelem rejlik szeretett férjében. Jimmy az egykori kemény bűnöző, marcona férfi most egy szörnyű tragédiát kell feldolgozzon, de elméjét a bosszúállás köti le. Sean magánélete is kisiklott, bár ezt senki sem sejti, hisz nem engedheti meg magának, hogy mindez a munkája rovására menjen. 
   

   A kedvenc jelenetem, amikor Sean Penn megjelenik a hulla megtalálásának helyszínén és a rendőrök feltartóztatják. Rettenetesen erős képek ezek, eszméletlenül érzékelhetően tudta megjeleníteni a színész azt a fájdalmat, amit csak egy gyermekét elveszejtő szülő érezhet. A zsigereimben bizsergett a tehetetlenség és a fájdalom érzése. Viszont Kevin Baconnek volt az, akinek szurkoltam azért, hogy rendbe tudja hozni az életét, ő volt az a karakter, aki kvázi normális maradt ebben a semmennyire sem normális szituációban. Ő volt, aki egy hétköznapi, mindenki által bármikor előforduló élethelyzetben találta magát és elég erős volt azzal, hogy úgy küzdjön meg vele, hogy senki ne is sejtse, hogy mennyire szenved.
   A film egyetlen hátránya számomra, hogy a gyilkossági fonal annyira el volt hanyagolva, vagyis nem volt eléggé túlbonyolítva, hogy kb a film közepénél tudtam ki a gyilkos, bár más indítékra tippeltem.
   Mindezekkel együtt mindenkinek ajánlom a film megtekintését, Clint Eastwood rendezésében egy szite tökéletes alkotás született.
Gyártó: Warner Bros
Bemutató: 2003.
Játékidő: 137 perc
Rendező: Clint Eastwood

2017. július 27., csütörtök

Samantha King: A döntés

8:00 0 Hozzászólás
General Press, 2017. 400. oldal
Maddie-nek ​mindene megvan, amire vágyott: férj, két gyerek, otthon egy rendes környéken. Az élete tökéletes. Egészen addig, amíg az ikrei tizedik születésnapjának a reggelén be nem csenget hozzá a végzet. Egy símaszkos férfi áll az ajtóban, fegyverrel a kezében, és arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, és melyik éljen tovább: a fia vagy a lánya. 
A valóra vált rémálom után a nő élete romokban hever: a családja széthullik, ő pedig összeroppan, és a trauma hatására elveszíti az emlékeit. Ezért minden idejét azzal tölti, hogy összerakja kirakós játék darabjait, és rájöjjön, ki és miért tette ezt vele. Amikor azonban tisztulni kezd a kép, rádöbben, hogy az életében sokkal több a titok, mint ahogy korábban sejtette, és egyre világosabbá válik az is, hogy a családja még mindig veszélyben van.

Samantha King regénye az első laptól kezdve magával ragadja, a váratlan fordulatok pedig az utolsó mondatig nem eresztik az olvasót. Kötelező olvasmány a Lány a vonaton és a Zárt ajtók mögött rajongóinak.
Igazából erre a könyvre egyértelműen a borítója hívta fel a figyelmemet, később pedig a fülszöveget olvasva nagyon elkezdte piszkálni a fantáziámat. Mikor egyik ismerősöm megszerezte, rögtön el is kunyeráltam.
Nyilván kölcsönkönyvről révén szó, nem igazán firtatom a kötet minőségét. Az illető nagyon vigyáz a könyveire, így egyértelműen szép állapotban van A borító szerintem nagyon szép lett, ismét csak dicsérni tudom a General Press kiadó ízlésvilágát.
Nálam már a regény műfaja is a "nyerő szériába" tartozott. Sokszor írtam már, hogy egy ideje rákattantam az ilyesfajta pszichológiai thrillerekre. Ez a kötet már a legelején belök minket az események sűrűjébe. A történet felépítése nem túl bonyolult, kezdetben a főszereplő visszaemlékezik, majd jelen időben játszódik. Mindezt még közelebb hozza, hogy a főszereplő, Maddie E/1.-ben meséli  a történetet. Nagyon erős témát boncolgat a regény már a kezdet kezdetén, egy anya választan kényszerül a két gyermeke közül.  Először csak néztem neki, hogy ilyet valaki le mer írni, nagyon kíváncsi voltam, hogy ezt hogy kivitelezte az írónő. Az kell írjam nagyon jól sikerült a főszereplő lelkivilágát megjelenítenie, át lehet érezni a helyzetét. Az olvasó is megdöbben a helyzet abszurditásán.
Másrészt úgy érzem, nincs szerencsém mostanában a General Press-es könyvekkel, pedig nagyon szeretem a kiadót. Ez a könyv is olyan, hogy megpróbál óriási "csavarokkal" élni, de nem igazán jön össze neki. Kezdem azzal, hogy már a felvázolt helyzet is annyira abszurd, főleg amiket csinál a főszereplő, hogy nyilvánvaló már az elején, valami nem stimmel. Egy anya soha nem cselekedne így. Ennélfogva a csavarosnak szánt fordulat se okozott meglepetést. Sőt az sem, hogy "ki a hunyó" a történetben, mert lassacskán minden thrillerben ezt lövik el....
Őszintén megírva nem igazán kedveltem meg a főszereplőt, Maddie-t sem. Soha nem bírtam elviselni a mártír típusú nőket. Most is sok volt a nyavajgás, nekem vontatottá tette az egészet, nyúlt a sztori, mint a rétes. 
Összességében nem volt egy rossz regény, de szerintem rossz eszközökkel próbálta érvényesíteni a gondolatait Samantha King. A főszereplő egyfolytában panaszkodott, meg sem próbált gondolkodni. Viszont az alapötlet nagyon érdekes volt, lehet az érzékenyebb emberek jobban bele tudják magukat élni a történetbe. Adni fogok  még esélyt az írónő könyveinek! :) 

2017. július 21., péntek

Kathryn Croft: A lány, akit elvesztettél

8:00 0 Hozzászólás
Művelt Nép, 2017. 320. oldal

Tizennyolc éve elrabolták a hathónapos lányodat. Ma visszatért?
Simone és a férje, Matt némileg túltette magát a tragédián, ám fölbukkan egy fiatal nő, és közli Simone-nal, hogy hírei vannak az elrabolt gyermekről. De vajon ki ez a Grace? Meg lehet bízni benne?
Amikor Grace-nek is nyoma vész, Simone mindenre elszánt kutatásba kezd a lánya és egy titokzatos asszony után, akinek életbevágóan fontos bizonyítékai lehetnek a rejtély megoldására.
Miközben Simone egyre közelebb kerül az igazsághoz, baljóslatú és végtelenül veszedelmes terepre téved
Hátborzongatóan lebilincselő, fordulatos pszichológiai thriller A lány a vonaton és a Holtodiglan rajongóinak, amely hónapokig állt a bestseller listák élén.
A Művel Nép Kiadó thrillereire már  B. A. Paris: Zárt ajtók mögött című könyve óta szemezek, így nem volt kérdés, hogy ebbe a kötetbe is bele fogok vágni. A könyvet kölcsön kaptam, több olvasást megért, de még mindig bírja a gyűrődést. A borító nekem elég semleges lett, de azért a sárga betűvel elég kontrasztosra sikerült. 
Mostanában a pszichológiai thriller - főleg a nőknek szóló változat - elég népszerű műfaj, rengeteg mű született a témában. Engem is rendesen "bevonzott". Lehet azért van, hogy nekem ez a könyv nagy meglepetéseket nem okozott. Magával az írónő stílusával semmi gond nincsen, fent tudja tartani a feszültséget. Szép sorban bombáz bennünket az eseményekkel, nem igazán van időnk gondolkodni. Viszont már az alaphelyzet is olyan, hogy tucatnyian megírták. A Porter család gyermekét fél éves korában elrabolták, körülbelül 20 év múlva beállít hozzájuk egy fiatal lány, aki azt állítja, hogy ő az eltűnt lányuk. Persze ezután jön a kétkedés, meg miegymás. Nekem ez valahogy nem nyújtott semmi újdonságot, sőt ugyanígy voltam a befejezéssel is. Ennek ellenére élveztem az események sodrát, kicsit talán túl lett gondolva. Szerintem amennyire csavarosnak szánta az írónő, annyira kézenfekvő lett a megoldás.
Főszereplőnk Simone E/1.-ben meséli a történetet. A személyében egy nagyon talpraesett karaktert ismerhetünk meg, még a múlt eseményeire emlékezve is elmarad a szokásos "nyavajgás". A fejezetek között felbukkannak a dőlt betűs, ugyancsak E/1.-ben íródott részek. Ez nyilvánvalóan olyan ember gondolatait tükrözi, akinek köze volt a kibontakozó szörnyű eseményekhez. Természetesen csak a végén derül ki, hogy kicsoda. Szerintem az E/1.-ből kifolyólag is a többi szereplő túlzottan elnagyolt és személytelen lett, pedig megérte volna egy kisit többet rááldozni a kidolgozásukra. Nem lenne annyira "tucatregény", ha jobban "kirajzolódnak" a karakterek.
Összességében szórakoztató könyv volt, nem igazán rágtam tövig a körmömet közben. Egy lendületel érdemes elolvasni, akkor az ember nem tud találgatni! :) 


2016. március 17., csütörtök

Kate Bennett: Megkarcolt élet

6:00 0 Hozzászólás

Scarlett Anderson sikeres írónő.
Könyvei a sikerlisták élén állnak, életének eseményeit rajongók hada figyeli árgus szemekkel. Művei megfilmesítésre várnak, és az egyik legnagyobb csatorna tévésztárja ostromolja szerelmével
Scarlett Anderson rettegő nő.
Éjszakánként rémálmok kínozzák, sokszor mintha kihagyna az emlékezete, és körülötte egyre csak szaporodnak a gyanús, megmagyarázhatatlan dolgok. Mélyen eltemette magában az időt, mikor Ted, szadista férje rabságban tartotta, s rajta élte ki perverz vágyait. Egy ördögi pszichopata, akitől csak gyilkosság árán sikerült megszabadulnia…
New York környékén a titokzatos Marionett Mester szedi áldozatait. Fiatal nőket, akiket megkínoz, megöl, majd perverz módon a nyilvánosság elé vet. A rendőrség tehetetlen, a szálak azonban mintha egyre inkább Scarlett Anderson irányába vezetnének.
Kate Bennett debütáló thrillere folyamatosan izgalomban tartja olvasóját, miközben az első betűjétől az utolsóig fokozza a feszültséget.

Aki rendszeresen követ az tudja és tapasztalja, hogy nehezen mozdulok ki a komfortzónámból, ami főleg a krimi-romantika vonalon mozog. 
Nagyon örültem, amikor felfedeztem, hogy a mostani olvasmányom bizony rendesen ki fog billenteni a megszokott mederből, vagyis a romantika mellé egy kő kemény thriller vonalat fogok felfedezni, amennyiben hinni lehet a fülszövegnek.


Ahogy megnéztem a borítót már rögtön valami furcsa borzongás fogott el, nagyon tetszett ez a női alak, ahogy a tartásán látszik a szenvedés és a kiszolgáltatottság, az elmúlt időszak egyik legjobban sikerült borítója. Így utólag állíthatom, hogy megragadta a regény lényegét.


Bevallom nagyon kíváncsi lettem, hogy a romantika mellett mennyire lesz hiteles és izgalmas a thriller szál, mert ugye ez két eléggé távol álló műfaj. Elárulom az írónő fantasztikusan megoldotta a feladatot, igazán romantikus lett a történet, annak ellenére, hogy a vérfagyasztó események egy percig sem hagyták a fantáziámat pihenni. Néha annyira felborzolták a történések az idegeimet, hogy egy kicsit félre is kellett tennem a könyvet és egy könnyedebb olvasmányt kellett elővennem. 


http://szulokhazamagazin.hu/tag/hazastars/
Első ránézésre a családon belüli erőszak kerül a fő csapásvonalra, de ennél sokkal, de sokkal több bontakozik ki a regényben. Egy igazi sorozatgyilkos kerül a középpontba, aki Scarlett-tet, az ünnepelt és sikeres írónőt próbálja valamilyen módon bevonni a történésekbe, miközben a feszültség végig fokozódik. Hiába koncentráltam végig és követtem az eseményeket, a vége mégis tudott fordulatot hozni és meglepetést okozni.



Honnan tudhatnám, hogy ezek most igazi, viszonzott érzelmek? Ez kész őrület! – kiabált a fejében a gondolat.
-Nem tudok hinni abban, hogy bárki is akarjon engem!

Scarlett sikeres író, azonban ez nem mindig volt így, régebben sebezhető és törékeny volt, egy áldozat, aki zsarnok férje befolyása alatt élt. Ebből sikerült kitörnie, de a múltja nem hagyja nyugodni, kísérti a halott férj rémképe, a hozzá kapcsolható gyilkosságok. Ennek ellenére Scarlett Anderson egy rátermett és bátor nő, aki megpróbálja megfékezni démonait, hogy ismét rátalálhasson a szerelem. 
Mindeközben hullanak az emberek, mint a legyek és tombol a szenvedély. 


Scarlett karaktere könnyed, jól kidolgozott az egyszerűsége ellenére. Az egyszerűséget itt most nem rossz értelemben kell érteni, hanem inkább úgy írnám le, hogy a nő a szomszédból, akit mindannyian jól ismerünk. Szerintem igazán kedvelhető karakter, aki magában hordozza azt az ismerős érzést, ami által a nők azonosulni tudnak vele. A sok rossz ellenére sem szánalomra méltó karakter, hanem olyan nő, aki felül tudott emelkedni a történéseken és ki tudott lépni az általa önként vállalt áldozati szerepből. Figyelemre méltó karakterábrázolással találkoztam, remekül érezhető volt a regény folyamán elért fejlődése. 

Daniel már egy picit más tészta, ő inkább egy szappanopera hősre hajazó figura volt, nem tudtam annyira közel kerülni hozzá, annak ellenére sem, hogy szimpatikus volt a karaktere. Jóképű, figyelmes, már-már túl tökéletes, de számomra egy picit több teret kellett volna kapnia ahhoz, hogy igazán megkedveljem.


A Marionett Mester, na ő egy nagy talány volt, összetett karakter, akit egy jó kis analízisnek érdemes lenne alávetni. A ravaszság, könyörtelenség és az alázat keveredik a karakterben. Remek jellemábrázolás, igazán érdekes ahogy kibontakozik előttünk ez a kettős személyiség. A kegyetlenség mestereként jelenik meg. 
Kellemes meglepetés volt számomra a Marionett Mester személyisége, gondolom nem kevés kutatómunka előzte meg a végleges ábrázolást, mert érezni lehet a hitelességét. 


Az Árnyék karakterét emelném még ki, aki fokozza a feszültséget, nem is igazán tudjuk hová tenni, de természetesen a szerepének fontosságát érezzük és nem kevés találgatásra ad okot, ami szintén csak fokozza a feszültséget. 



Összegezve


Remekül megírt történet, annak ellenére, hogy apróbb hibákat felfedeztem. Mindvégig érdekes és lebilincselő tudott maradni, ami nagyon pozitív. Volt egy-egy nyugtalanabb éjszakám, amikor a könyvet lefekvés előtt olvastam, mivel sötét és igazán látványos leírásokkal hatott rám, egy-egy apróbb zajra is felébredtem, bár ez legyen az én problémám. 

Máskor Kate könyvét - mert remélem ezt a regényt még számos thriller fogja követni - inkább délutáni napsütésben fogom olvasni, mert szerintem úgy is igazán hatásos lesz. 



Az írónő úgy játszik az idegeinkkel, mint a Marionett Mester az áldozataival, mesterien és lebilincselően. 


Remek thriller, ami mesterien ötvözi a félelmet és a romantikát. 

2015. szeptember 20., vasárnap

Steve Berry: Nagy Károly nyomában

6:00 0 Hozzászólás

Cotton Malone, a volt titkos ügynök szeretné megtudni, mi történt valójában az apjával, akiről a hivatalos jelentés azt állítja, hogy 1971-ben tűnt el, amikor a tengeralattjárója az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt. Ám amikor kormánykapcsolatai segítségével megpróbálja megszerezni a tengeralattjáró titkos aktáját, ráébred, hogy nem ő az egyetlen, aki válaszokat keres. Malone belekerül a tűzvonalba, amikor megtámadják, mert el akarják venni tőle az aktát. Belekeveredik egy ikerpár, Dorothea Lindauer és Christl Falk végzetes hatalmi harcába, az ő torz becsvágyuk új megvilágításba helyezi a testvérek közötti rivalizálást. Malone és az ikrek veszedelmes kalandra indulnak, amelynek során szembesülnek a nácik antarktiszi expedícióival, az amerikai kormány konspirációival, valamint jó néhány, Nagy Károly legendájához kapcsolódó történelmi rejtéllyel. Malone arra kényszerül, hogy két vesztes oldal közül válasszon, miközben elszántan igyekszik megtudni az igazságot az apja haláláról – de vajon a sajátját el tudja-e kerülni?
Steve Berrynek, a politikai thriller nagymesterének regényeit már harmincnyolc nyelvre fordították le, és ötven országban aratnak sikereket.

Steve Berry valamit jól csinál, világszerte viszik a könyveit, mint a cukrot. Kíváncsivá tett, hogy mi is ez a nagy felhajtás a Cotton Malone sorozat körül. A 4. résszel kezdtem az olvasást mivel ezt sikerült 50 %-os akcióban elcsípnem az Első Könyvsiker Kölcsönzőben. A minap szóba került az egyik hozzászólásban, hogy milyen szerencsés, aki tud könyveket venni. Ez bizony így van, de sokszor számít, hogy nyitott szemmel járjunk és ne csak az új könyveket részesítsük előnyben. Ebben a boltban 25-50%-os akciók szoktak lenni, így lehet elcsípni a mások által már kölcsönzött, de még valójában friss megjelenítésnek számító könyvek közül a számunkra érdekesebbeket is. Könnyedén kifoghatunk egy-egy vágyott darabot bőven 2000 Ft alatt is.










A kis kitérő után térjünk vissza Steve Berryre és a Nagy Károly nyomában című regényre.


Nincs összehasonlítási alapom, mert ahogy említettem is ez volt az első Berry regényem.
Már az elején meg kellett állapítanom, hogy a történet rengeteg lexikális ismerettel próbálja lenyűgözni az olvasót. Tudom, hogy egy ilyen könyv megírása az író részéről rengeteg alázatot és kutatómunkát igényel, de engem többször is kibillentett magából a történetből a rám zúdított rengeteg ismeretterjesztő anyag, néha kicsi úgy éreztem, hogy a National Geographic és az AXN zanzásított könyv változatát olvasom, egy gyilkosság, egy tudattágítás. Pont mindig egy olyan pillanatban jött egy adag lexikonból és egyéb kutatómunka során összegyűjtött tömör anyag, amikor elmerültem volna az izgalmas cselekményben. Ez bevallom engem egy picit zavart, sokkal jobban örültem volna, ha ez a sok-sok tény a könyv végén kerül összegyűjtésre. Tudom, hogy ettől lett ilyen szép hosszú ez a regény, de én személy szerint sokkal jobban örültem volna, ha csak a cselekményt élvezhettem volna és inkább lett volna 100 oldallal rövidebb a könyv.


Ettől a negatívumtól eltekintve igazán kiválónak tartom a regényt, mind történetvezetésben, mind felszültségfokozásban, mind pedig a részletek kidolgozásában és természetesen az elbeszélés alapján az olvasó elé tárt leírások vonatkozásában.
Azt kell, hogy mondjam olyan mesterien volt megírva, hogy sokszor nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet a valóság és mi csak az író képzeletének a szüleménye. Ehhez azonban a végén Berry adott egy kis segítséget és teljesen elképesztett, hogy mennyire jól sikerült ötvözni a képzeletet és a valóságot.


A cselekmény több szálon futott egy időben, de egy végcél felé igyekezve, ennek köszönhetően elég sok szereplőt irányított az író, méghozzá milyen jól. Szinte vártam, hogy egyik cselekményből a másikba ugráljak, mert érdekelt, hogy éppen mi történik párhuzamosan a többi szereplővel. Tehát az egyik csapat éppen az Antarktiszon volt, a másik ugyanakkor Amerikában vívta a saját "háborúját"


Az összeesküvés-elméleteket kedvelő olvasók épp úgy nem fognak unatkozni, mint, akik a kaland, a történelem, a politika vagy éppen a krimi szál miatt választják ezt a regényt kikapcsolódásként.


Több érdekes kérdést is feszeget, mint például a 0 hosszúsági kör helyességét, az árják létezését, egy korábban - mint az ismert adatok- tudatára ébredt népcsoport létezését, vagy éppen a megalitikus yard létezése és használata a számításoknál.


A karakterek kidolgozottságával tökéletesen elégedett voltam, nagyon valóságosnak hatottak, szinte elhittem, hogy a szereplők léteznek és most is éppen a Fehér Házban ülnek, vagy küldetést teljesítenek valahol a nagyvilágban.


A főszereplő Cotton Malone nyugdíjas ügynök, aki ismét felveszi a kesztyűt, hogy kiderítse mi történt valójában az édesapjával az Antarktiszon. Amellett, hogy megvan a technikai tudása ahhoz, hogy hogy tudjon egy küldetést sikerre vinni, igazán széles látókörű és sokat olvasott férfi. Nekem nagyon tetszett, ahogy a nőket és a körülötte lévő szereplőket kiismerte és higgadtan küzdött a céljáért. Természetesen Cotton mellett megjelennek a női segítők/hátráltatók a történetben, közülük nem tudok kiemelni egyet sem, mivel komolyabban nem rokonszenveztem egyik karakterrel sem. Ott van Dorothea Lindauer, Cristl Falk a történet furcsa ikerpárja, Izabella Oberhauser pedig a nők anyja, akik mindannyian nagyon összetett karakterek, mindvégig bonyolítják a történetet, kellett ez a három női szereplő ahhoz, hogy Malone se váljék unalmas mellékszereplővé, mert folyamatosan keverte a három nő a kártyákat. Stephanie Nelle és Edwin Davis viszik a történet mellékszálát, de a nyomozásuk során pont olyan jól szórakoztam, mint Malone kalandjain. Ez utóbbi két szereplő is Malone-tól függetlenül sok izgalmas nyomozáson és őrült rohanáson megy keresztül, addig amíg részeseivé nem válnak egy nagy felfedezésnek. Langford Ramsey és Smith a történet két rosszfiúja, de számomra a manipulatív Ramsey igen érdekes karakterré nőtte ki magát, olyan precízen, előrelátóan megtervezte a lépéseit, mint a legjobb sakkozók szokták.


A könyv vége természetesen valamilyen szinten függővég, bár a Nagy Károly kaland lezárul, de tudatja velünk az író, hogy Cotton Malone vissza fog térni.





Összegezve

Steve Berry remekül elvégezte a házi feladatát. Szorgos kutatómunkával egy jól bevett és már több író által is sikerre vitt sémára ráépítette a történetét, amihez nem állítom, hogy hatalmas zsenialitás kell, de ahhoz mindenképpen, hogy összerakjon egy ilyen jól működő történetet, ami kiválóan szórakoztatja a kalandra vágyó olvasókat. A könyv egy érdekes nézőpontot tár fel a civilizáció egy lehetséges oldalágával kapcsolatban. A történet átível Európán, Amerikán és eljut egészen az Antarktiszig egy csodás utazás kíséri a cselekményt, ami az olvasó számára is élvezetes. 

2015. szeptember 6., vasárnap

Joe Hill: Szarvak

0:00 0 Hozzászólás
Van az a mondás, hogy: az alma nem esik messze a fájától. Kíváncsi voltam, hogy igaz-e ez Stephen King-re, és fiára, Joe Hill-re.
Így hogy-hogynem, végre a kezemben tarthattam múlt héten a Szarvak című könyvet, ami Hill második köteteként jelent meg.
A szarvak mellett azonban nagy teológiai kérdésekre, szerelemre, hazugságra, barátságra is találhatunk. Na meg persze töménytelen mennyiségű kígyóra. A nyelvezetet imádtam. A gyakran szabadszájú (vagy szabad-tollú) író nem fukarkodott az érzékletes leírásokkal. A helyeket, embereket, szagokat alaposan mutatta be, így olyan, mintha mi magunk is a történet részeseivé válhatunk, ha akarunk. És miért is ne akarnánk?
Jöttem-mentem a házunkban, és mindenkinek elmondtam, hogy ilyen jó  könyvet már régen nem olvastam. A rengeteg manapság kiadott ponyva között ugyanis találhatunk ilyen gyöngyszemekre, mint a Szarvak.
A könyv nagy kérdése: Ki a bűnös? És Ig maga az ördög, vagy csak ideiglenesen nőttek szarvai? Na és Merrin? Miért döntött úgy, ahogy?
A könyv utolsó fejezetei mindenre megadják a választ. Leköt minket, néhány helyen talán majd meg is sirat titeket, mint ahogyan engem is.

Fülszöveg:

Joe Hill - SzarvakA templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán! Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán. Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak. Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon. Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög. És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert - olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán! A szív alakú doboz szerzőjének második regénye jóformán csupa négy- és ötcsillagos értékelést kapott az amazon.comon, és a kritika is egyöntetű elismeréssel fogadta.

2015. január 6., kedd

Stephen King: Álom doktor

0:00 0 Hozzászólás
Stephen King-et olvasni olyan dolog, amit az embernek előbb, vagy utóbb el kell kezdeni az élete során. Így kezdődött ez nálam is néhány hónappal ezelőtt. Jöttek sorra az író könyvei: Ragyogás, Carrie, Tortúra, Minden sötét, csillag sehol... Vélemény az Álom doktorról.

Az Álom doktor megjelenésekor  kocsányon lógó szemekkel néztem a gyönyörű borítót, és a különlegességét: hogy a Ragyogás folytatása. Ez utóbbi könyve életem egyik legjobb regénye volt, úgy izgultam végig, mint még soha egy kötetet sem, így kicsit félve láttam hozzá a karácsonyi ajándékként megkapott Álom doktorhoz. Tartottam tőle, hogy vajon lesz-e olyan félelmetes, érdekes, karakteres, mint az elődje.A válasz egy határozott IGEN.Minden benne van, ami egy jó King kötetet jellemez. Varázslatos, magával ragadó és izgalmas. Az, hogy az egyik kedvenc női nevem az Abra lett, nem fog meglepni senkit, aki elolvassa az Álom doktort. Dan Torrence pedig még szerethetőbbé vált a a szememben, mint gyerekként. A leglényegesebb különbség, hogy nem volt olyan ijesztő, mint a Ragyogás, sokan Kinget ezért azzal vádolták, hogy elfelejtett horrort írni. Azonban ezt a ,,horror" hiányosságot pótolta a kiforrottsággal, a lendületes cselekménnyel, és az egymást érő meglepetésekkel.A spoilert meghagyom másoknak. Legyen elég annyi, hogy aki hamisítatlan King élményt akar, az most vegye a kezébe az Álom doktort, és ne aludjon hajnalig, hiszen  legjobb dolog őt éjjel olvasni, mikor ,,minden sötét, csillag sehol".

Kedvenc idézeteim a könyvből: 

,,Van egy mondás: ha a tanítvány megérett rá, a tanító megjelenik."

,,A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent."

,,Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."

,,A kéz, amelyik a nyavalyás bölcsőt ringatja, mozgatja az egész nyavalyás világot."

,,Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegő."

Fülszöveg: 

Stephen King - Álom doktorA horror koronázatlan királyának új könyve a nagysikerű Ragyogás folytatása. A napjainkban játszódó regény cselekménye három szálon bontakozik ki: Az Igaz Kötés nevű furcsa, baljós kompánia lakóautóival szeli át az Egyesült Államokat; egy Abra nevű kislány a Ragyogásban főszereplő kisfiú, Danny Torrance különleges képességeinél is erősebb természetfeletti erő tanújelét adja; Dan Torrance a Panoráma szállóban töltött, rettegéssel teli tél után felcseperedett, alkoholista lett, és mostanra leszokott a piáról. Egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol különleges képessége jóvoltából megkönnyíti a haldoklók szenvedéseit. Az intézetben Dant Álom doktorként kezdik emlegetni. Ebben az egyszerre izgalmas és maradandó olvasmányban a Ragyogás világa más szempontból, de nem kevésbé lélegzetelállítóan elevenedik meg, a régóta kísértő szellemek újra visszatérnek közénk. Az Álom doktor tartást ad, emberségre nevel, mégis lehetetlen lidérces borzongás nélkül olvasni.

2014. november 11., kedd

Justin Cronin - A szabadulás

6:00 0 Hozzászólás

Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd’ száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában – Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében…

Justin Cronin A szabadulás című poszt-apokaliptikus látomása egy ezer évet átfogó trilógia első része. 
A páratlan reklámkapánnyal beharangozott kötet megjelenését óriási várakozás előzte meg az USA-ban. Ennek megfelelően már a boltokba kerülésének hetében felkerült a New York Times bestsellerlistájára, ahol egészen a negyedik helyig jutott. A regény már megjelenése előtt bő másfél évvel nagy port kavart, ugyanis még kéziratban volt, amikor a megfilmesítés jogát példátlanul magas összegért megvásárolta a Fox 2000 filmstúdió. A feldolgozást a számos óriási sikerű filmet (Gladiátor, Amerikai gengszter, Szárnyas fejvadász, A nyolcadik utas a Halál stb.) jegyző Ridley Scott fogja rendezni.



Ez a könyv annyira komplex, annyira brutálisan sok évet ölel át, hogy nagyon nehéz mindent megemlíteni és minden részletre kitérni. Bárcsak azt mondhatnám, hogy úgy ugrottam neki, mint egy hősies gladiátor, és nem ijedtem meg az iszonyatos terjedelmétől, 834 oldalnyi történettől. Nem. Igenis féltem, hogy mi lesz velem, hisz soha nem olvastam még ilyen vaskos könyvet. De jelentem, hogy kiálltam a próbát és sikerült! Elolvastam! És imádtam!!

Bele lehet fáradni egy-egy olyan horderejű könyvbe, mint A Szabadulás. A szereplők csak mennek és mennek éveken át, soha nem állnak meg, mindig történik valami, soha nem lehet nyugta az embernek. Számomra a Szabadulás az egyik legizgalmasabb és legegyedülállóbb olvasmány volt, amivel valaha is találkoztam. A könyv Cronin kislányának unszolására született, aki azt kérte a papájától, hogy írjon egy történetet, ahol egy kislány megmenti a világot. Az biztos, hogy nem olvasnám fel a gyermekeimnek, olyan félelmetes, de hála Istennek, és persze Cronin kislányának, megszületett ez a fenomenális könyv, aminek a súlya agyonnyom - gondolok itt mind a fizikai, mind a mondanivaló súlyára. :)

A történet, ahogy már mondtam, több időszakot ölel fel. Ugrál a jelen és a múlt, a "világvége" előtt és utáni állapot között, hogy teljes rálátásunk legyen a történetre. Végigjárhatjuk egy szigorúan őrzött fegyenc szamárlétráját a börtönben, aki épp az életfogytiglani börtönbüntetését tölti, átutazhatjuk a fél világot, harcolhatunk a Fertőzöttekkel, láthatunk csodákat, retteghetünk, félthetjük az életünket és megélhetünk minden egyes pillanatot a könyv főszereplőivel, ugyanis Cronin olyan fantasztikusan ír, hogy ahogy elkezded olvasni a könyvét, beszippant és el sem enged az utolsó oldalig.

Bevallom, rengeteget kellett jegyzetelnem olvasás közben, ugyanis annyi szereplő, családi kapcsolat, apró kis részlet volt ebben a könyvben, mint 6 másikban összesen. De nem bántam, mert életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy elolvashattam ezt a könyvet, és már olvasom a folytatást, szóval nemsokára jövök arról is egy bejegyzéssel. :)

A szerpelők
Próbálok nem kihagyni senkit, nem biztos, hogy menni fog. :)

Mausami Patal

Amy Harper Bellafonte

Brad Wolgast

Lacy Antoinette Kudoto

Peter Jaxon

harriesly
Theo Jaxon

Caleb (Tornacipő)

Galen Strauss

Lawrence Grey

Elton

Sarah

Michael

Alicia Donadio

Kedvenc idézetek

"– Menj… a… pokolba… 
A sarok megint forgott egyet; Theo felvonított kínjában. 
– Ez jó, Theo. Szerinted te hol vagy? Az új címed a pokol, barátom. 
– Nem vagyok… a barátod – nyögte. 
– Hát talán nem. Talán csak még nem. De az leszel. Előbb-utóbb az leszel. (…) Mert hiszed vagy sem, vannak még nálam is rosszabb dolgok – mondta a hang. – Szép álmokat, Theo."

"Hidd el, láttam már embereket elbaszott dolgokat csinálni."

"Így aztán a legnagyobb aggodalom talán az, hogy egy nap megérted, életedben mindez egyetlen dolog felé mutat: a vágyadra, hogy abbahagyd az aggódást."

"Neki, aki be tudott tölteni egy nyílpuskát egy másodpercen belül, és ki tudott lőni fél tucat nyilat alig öt másodperc alatt, és halálos pontossággal bele tudott találni tőrrel az érzékeny pontba, hat méterről, futtában, egy rossz napon, egy pár babacipőcske megkötése meghaladta a képességeit."

"Van egy pillanat, amikor a test egész egyszerűen eléri a korlátait,egy láthatatlan vonal, amin, ha egyszer átlépi az ember, már nem tud visszamenni."

"– Hány figyelemzavaros gyerek kell egy villanykörte becsavarásához? 
– Nem tudom. 
– „Hé, van kedvetek biciklizni?”"

"Nem tudom, maga hogy van vele, de én szívesen találkoznék az ük-ük-ükunokáimmal. És nem bánnám, ha még a századik születésnapomon is háromszáz méterre elüthetném a golflabdát, aztán hazamehetnék, és olyat szeretkezhetnék a feleségemmel, hogy utána egy hétig alig bírna járni."

"– A múltkor nem kellett a bilincs – mondta Carter. 
– Bocsánat, elfelejtettünk szépen megkérni? – mondta a Csonttörő gonoszan vihogva. – Baszódj meg, Carter."

"– Takarodj! 
Bill felnevetett, és megrázta a fejét, majd kortyolt egyet a whiskyből. 
– Ez vicces – mondta. – Te mondod ezt nekem onnan, a padlóról?"


★★★★★★★★★★ (10/10)

Follow Us @soratemplates