Van az a mondás, hogy: az alma nem esik messze a fájától. Kíváncsi voltam, hogy igaz-e ez Stephen King-re, és fiára, Joe Hill-re.
Így hogy-hogynem, végre a kezemben tarthattam múlt héten a Szarvak című könyvet, ami Hill második köteteként jelent meg.
A szarvak mellett azonban nagy teológiai kérdésekre, szerelemre, hazugságra, barátságra is találhatunk. Na meg persze töménytelen mennyiségű kígyóra. A nyelvezetet imádtam. A gyakran szabadszájú (vagy szabad-tollú) író nem fukarkodott az érzékletes leírásokkal. A helyeket, embereket, szagokat alaposan mutatta be, így olyan, mintha mi magunk is a történet részeseivé válhatunk, ha akarunk. És miért is ne akarnánk?
Jöttem-mentem a házunkban, és mindenkinek elmondtam, hogy ilyen jó könyvet már régen nem olvastam. A rengeteg manapság kiadott ponyva között ugyanis találhatunk ilyen gyöngyszemekre, mint a Szarvak.
A könyv nagy kérdése: Ki a bűnös? És Ig maga az ördög, vagy csak ideiglenesen nőttek szarvai? Na és Merrin? Miért döntött úgy, ahogy?
A könyv utolsó fejezetei mindenre megadják a választ. Leköt minket, néhány helyen talán majd meg is sirat titeket, mint ahogyan engem is.
Fülszöveg:
A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!
Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan
fáj a feje és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a
halántékán. Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette
az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában
töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg
brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A
teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a
szarvak valódiak. Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag
szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz,
biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is Merrin
szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori
felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon.
Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított,
bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon
közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei
vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak
egyvalaki nem: a benne lakozó ördög. És most, ezekkel a szarvakkal, Ig
rettenetes erőre tesz szert - olyan tehetségre, amellyel végre
kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És
bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a
Sátán!
A szív alakú doboz szerzőjének második regénye jóformán csupa négy- és
ötcsillagos értékelést kapott az amazon.comon, és a kritika is egyöntetű
elismeréssel fogadta. 
