A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjújsági. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ifjújsági. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 15., szombat

Kelly Oram - A mint aszkéta

10:00 0 Hozzászólás


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Emlékeztek még Valerie-re, akit mindenki őrültnek nézett, mert a házasságig meg akarta őrizni szüzességét?
Na és Kyle Hamiltonra, az ellenállhatatlanul szexi rocksztárra, aki ugyancsak felfigyelt erre a nem mindennapi elhatározásra, de még inkább Valra? Négy év telt el mindezek óta. Valerie kész nő lett, csábítóbb és önfejűbb mint valaha. A frissen szinglivé vált Kyle pedig rájött arra, hogy az egyetlen nő, aki valójában érdekli, nem más, mint Val. Ezért meghozza élete legdurvább döntését:
átáll az önmegtartóztató életmódra, csakhogy a lány közelében lehessen. Szűz Val játékszabályai szerint játszani azonban egyre nehezebb és nehezebb… Kyle szinte az őrület határán van, de végül rájön arra, mi az, ami még a szexnél is fontosabb, mi az, amire megéri várni.


Ezt a könyvet nem tudom hova tenni. Tetszett is, meg nem is. Még januárban olvastam el, de néha még eszembe jut, ami pozitív, mert mégis hagyott bennem valamilyen nyomot, de nem tudom kijelenteni, hogy ez egy 5 csillagos történet lenne.
A szereplők igaz, hogy idősödtek, de mintha kifordultak volna önmagukból. A 20-as éveik elején jártak, de néha úgy éreztem, hogy nem élik meg ezt a korszakot. Nincs azzal probléma, ha valaki nem bulizik minden nap, de ha nem ismerem az előzményeket, akkor határozottan állítottam volna, hogy a főszereplőink a 35-40 éves korosztályt képviselik. Házasok, családot alapítottak, és már biztos egzisztenciával rendelkeznek. Most őszintén, jelentkezzen az a 22 éves, aki már ebben a korban 2 gyerekkel, saját házzal, és egy házastárssal rendelkezik. Nyilván nem állítom, hogy nincs ilyen, viszont nagyon elhanyagolható számban találkozhatunk ilyen emberekkel. (És remélem ezzel most nem bántottam meg senkit!!)
Ebben a könyvben is Valerie és Kyle a főszereplő. Évek óta nem találkoztak, és miután Kyle-t megcsalja a menyasszonya, és az egyéjszakás kalandjai sem teszik boldoggá, rájön, hogy hiába telt el 4 év, nem tudja kiverni a fejéből Val-t, aki közben elismert üzletasszony lett. Főhősünk elhatározza, hogy visszaszerzi a lányt, és ha ehhez az kell, hogy vállalja az aszkéta kihívást, akkor bevállalja. 
Egy beszélgetős műsor szolgáltat alkalmat arra, hogy újra találkozzanak. Kyle rájön, hogy mindvégig csak Valerie-re várt, és ezúttal nem hagyja veszni az alkalmat.
Valerie élete a karrierje körül forog, ami nem is lenne baj, ha összhangot tudna teremteni a munka és a magánélet között. Vele valahogy nem voltam most kibékülve.
Amivel viszont a legnagyobb problémám volt az a csattanó a végén. Szinte az egyik oldalról a másikra változik meg a főszereplőink élete, és még fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, már vége is volt a kötetnek.
Viszont mégsem tudom azt mondani, hogy ez egy negatív olvasásélmény volt. Kyle karakterét nagyon szerettem, ő vitte a hátán az egész történetet. A kitartása nagyon tetszett. Kicsit nyomulós, kicsit bohém, de tudja hogy mit akar, és azért meg is tesz mindent, mégsem éreztem soknak. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy ebben a könyvben az ő szemszögéből ismerjük meg az eseményeket.
 Nem bántam meg hogy elolvastam, de nem ez lesz az idei évem legjobb olvasmánya.

(kép és fülszöveg: www.moly.hu)

2020. január 9., csütörtök

Cecelia Ahern: a Vétkes

13:34 0 Hozzászólás


vetkes.jpg

Ha Vétünk annak ára van!  Celestine North vétet?

A lány, aki mindenkit ismer! Egy tökéletes világban akar élni, a logika betartása hajtja és hibátlan. De vajon élhet-e így valaki? Képes-e az ember, emberi gyarlóságát megtagadni? Elvárhatjuk-e egyáltalán másoktól, hogy ne hibázzanak? ÉS MAGUNKTÓL?

Ilyen kérdéseket feszeget és ezekre keresi a választ Cecelia Ahern: a Vétkes c. könyve.


Az olvasása közben egy századokkal ez utáni világba csöppenünk. Láthatjuk egy család életét, jellemeket, akik nem akarnak kilógni. Melyben, nem engedi a társadalom az egyediséget és az önkifejezést. Ezen felül, ha bármilyen erkölcsi törvényt megszegnek a társadalom tagjai, rájuk sütik a bélyeget.
Ami éget és örök védjegye a vétküknek.

v.JPG

Isten megbocsájt, de a Vizsgálóbizottság soha!
Vagy az ő szabályaik szerint élsz, vagy üldözött, kinézett és kirekesztett leszel.
A mai, jelen társadalom megfelelési kényszerét felnagyítva, egy utópisztikus világban, ahol nem az ember számít. Csak az, amit tesz.
Vajon főhősünk mit csinál, mikor segítenie kellene egy vétkest? Mit tesznek a környezetében lévők? Mi a megoldás az uralomra? Létezik-e megoldás? Ki ben bízhat meg az ember?
Megtanultam, hogy bátornak lenni azt jelenti: végig érzed magadban a félelmet. A bátorság nem tünteti el a rettegést, csak harcol, megküzd vele minden szó, minden lépés előtt. Csatázik vagy táncol vele, hogy kiderüljön, felül tud-e kerekedni rajta. Bátorság kell ahhoz, hogy legyőzd a félelmeidet, de ahhoz, hogy bátor lehess, kell a félelem is, amin felülkerekedhetsz azután.
Izgalmas, lebilincselő és elgondolkodtató!

Tartalom:
A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.

További izgi írásaimért katt -> Doxa' s Wonderland

Olvassatok sokat!

Doxa

2019. november 11., hétfő

Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója

16:43 0 Hozzászólás
Kamaszoknak kötelező olvasmány. Legalábbis ajánlott. Legalábbis a mi sulinkban, hetedik osztályban. Felnőtt fejjel nyilván más olvasni, mintha tizenévesen olvastam volna, amikor nekem is hasonló élethelyzetem, bajaim, gondolataim voltak.

Mert mi is lehet a gondja-baja egy majdnem tizennégy éves fiúnak? Pattanások, szerelem, iskola, a szülei és azok veszekedései... vagy akár még ennél több is.

Adrian élete nem egyszerű: a család szétesni látszik, neki is dolgoznia kell suli mellett, ott a kutya, a szomszédok, a nagymama, Pandora, a szerelem és Bert, az idős ember... mondhatni senki sem egy átlag szereplő, mindig történik valami.

A kamaszfiú a körülményekhez képest egész jól kezeli a néha már egyre nehezedő helyzeteket, ennek köszönhetően mindvégig egy fanyar humor jellemzi a könyvet, ám akadnak benne komoly gondolatok is.

A regény a nyolcvanas évek elején játszódik Angliában (ld. utalás erre Károly herceg és Diana esküvője), nagyon jól ábrázolja az adott kort, ugyanakkor a mondanivalója, az életszerűsége ma is, a mai tinédzsereknek is aktuális lehet.

A könyv naplószerű fejezetekben beszéli el Adrian napjait, egyes szám első személyben, hol hosszabban leírva egy-egy eseményt, hol csak szinte egy mondatból áll az adott nap. Adrian sokat olvas (így regény-tippeket is kaphatunk), verseket küld a rádióba, intellektuellnek tartja magát.

December 31. Csütörtök
Az év utolsó napja! Rengeteg minden történt ebben az évben. Szerelmes lettem. Csonkacsalád-gyermek voltam. Intellektuellé váltam. Két levelet kaptam a BBC-től. Nem is rossz menet 14 és ľ évesen! (részlet a regényből)

Könnyen olvasható mű, talán a végefele volt kicsit vontatottabb, de mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. A vége nekem kicsit befejezetlennek tűnt, olvastam volna még egy kicsikét tovább Adrian napjait. Bár tudom, folytatódik, mivel egy sorozat, több része is megjelent magyar fordításban.

Sue Townsend-ról az ekultura oldalán olvashattok hosszabban:

2019. július 15., hétfő

Eve Ainsworth: 7 nap

19:37 0 Hozzászólás
Iskolai zaklatás - mindig is aktuális téma. Mert mindig is lesznek kiszemeltek, akik gyengébbek, például kövérek, vagy bármi apró ok miatt csúfolni lehet őket. És mindig lesznek "menők" és bandavezérek is, akik az előbb említett gyengébbeken élik ki hatalmukat, vagy vezetik le problémáikat.

A történetet két középiskolás lány meséli el, váltva, az egyik Jess, az "áldozat", a másik Kez, a "támadó". Egy-egy eseményre így két szemszögből is ráláthatunk, illetve mindkettőjük családi hátterét, gondjait-bajait megismerhetjük.

Jess szerencsére talál magának egy szövetségest egy fiú személyében, csak éppen ez a szövetséges nem más, mint zaklatójának, Keznek a barátja! Ráadásul közeleg egy buli is, amely - mint általában - meghatározó az iskolások életében.

7 nap - vagyis egy hét, ennyi az egész regény eseményének ideje. Hét nap alatt bármi történhet, akár végzetes esemény is, de nem várt fordulat is.

A könyv nagyon jól ábrázolja, milyen "zaklatottnak" lenni, amikor is inkább csendben tűrsz és nem mersz szólni senkinek. Ugyanakkor Kez jellemvonásait is jól kiemeli, hogy valójában ő is gyenge, csak ezt próbálja leplezni, és sajnos sokszor túlmegy határokon, néha még a barátainak sem tetszik, milyen durva dolgokra képes.

Gyorsan olvasható regény, és - SPOILER - bár én nagyobb drámára számítottam, szerencsére az írónő pozitívabb kicsengést szánt ennek az elgondolkodtató történetnek. 

A hivatalos ajánlóból:
Eve Ainsworth tűpontosan írja le az iskolai zaklatás folyamatát, váltogatva a támadó és az áldozat nézőpontját. A 7 nap minden szépítés nélkül, de együttérzéssel és mély emberismerettel tárja föl mindkét főszereplő érzéseit és indítékait.

2017. szeptember 8., péntek

Nicola Yoon: Minden, minden

8:00 0 Hozzászólás
Gabo, Budapest, 2017. 336. oldal

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.


Erre a könyvre a Book of Hails youtube csatornán bukkantam rá. Hails annyira lelkes volt a történettel kapcsolatosan, hogy rögtön kíváncsi lettem rá. Még úgy is, hogy a regénynek - életkoromnál fogva - nem igazán én vagyok a célközönsége.
A könyvet ismét az egyik ismerősömtől "csakliztam el", így minőségi dolgokat nem is írkálok. Viszont ez azon kevés esetek egyike, amikor a filmes borító jobban tetszik az eredetinél. A kék nagyon semmilyen lett, pedig alapvetően imádom magát a színt.
Olvasás során ismét rájöttem, hogy ez a regény tényleg nem az én korosztályomnak íródott már, de ennek ellenére nagyon élveztem. Nagyon klönleges történetet sikerült az írónőnek összehozni. Az egész könyv rövidke fejezetekből áll, de nem csak egyszerű szövegből, hanem különféle rajzokból, ábrákból, amit a főszereplő lány rajzol az egyes eseményekkel, őt ért érzelmi hatásokkal kapcsolatban. Belefűzött még az írónő chatbeszélgetéseket, e-mail váltásokat is. Szerintem ezek csak még érdekesebbé tették az egész regényt, hatalmas húzás volt ilyeneket alkalmazni.
A történetet Madeline meséli, aki nem egy átlagos lány. Egy ritka betegségben, SCID-ben szenved, gyakorlatilag mindenre allergiás, így az eddigi életét a ház négy fala között töltötte. Két emberrel, az édesanyjával és az ápolőnőjével, Carlával érintkezik csak "testközelből". Külső szemlélőként még belegondolni is rossz, mi lenne ha nem tudnék sehova menni. Ennek ellenére főszereplőnk nagyon is otpimista, nem éli meg csapásként a betegségét. Egészen addig, amíg Olly, a szomszéd srác be nem kerül a képbe. Na ő szerintem tipikusan az a fiú, akit az ember annyi idősen elképzel magának. :)
A történetről sok minden nem is akarok írni, én sem szeretem, ha "lelövik a poént". De van egy pont, ahol ledöbbentem. Nem számítottam ettől a regénytől hasonlóra. Azt hittem egy tipikus "tini-szenvedés" lesz, de óriásit tévedtem. Minden esetre legyen annyi elég, hogy csodáltam Madeline lelkierejét. én lehet tetlegességre is vetemedtem volna, ha megtudom az igazságot.. 
Még mielőtt kifelejtem, ismét egy olyan könyv, ami tele van irodalmi utalásokkal. Nekem ezek a gyengéim. Van már várólistám a regényekben említett könyvekből. :)
Annyi problémám akadt a könyvvel, hogy szerintem kicsit kidolgozatlan. Gondolok itt elsősorban a főszereplők családi háttéerére. Nagyjából fel van vázolva és ennyi. Madeline betegségéről sem tudunk meg semmit jóformán, a SCID csak úgy van a történetben. A másik, hogy a szívizomgyulladás, ami később jön elő a sztoriban, az egy nagyon súlyos betegség. Nem pedig  három napos kezelés, ahogy itt le van írva. A másik még, hogy a "nagy fordulat" kapcsán nem csak terápia lett volna, hanem súlyos jogi következmények. Ha ezekre jobban odafigyel az írónő, akkor jóval hitelesebb lett volna a könyv.
Összességében  egy nagyont ötletes, szórakoztató könyvről van szó. A szöveg felosztása és a felosztás stílusa engem nagyon megfogott. Kedveltem a főszereplőket is. Viszont az írónó kicsit jobban utána nézhetett volna a háttérinformációknak. 

2015. május 12., kedd

Erin Butler: Mr. Darcy nyomában- Gimis verzió

6:01 0 Hozzászólás
A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik… 
Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért – elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és a szív rejtelmeit… 
Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját…



Véleményem


Liza Jhonson, aki éppen csak bontogatja gimis szárnyait Janie barátnőjével egyetemben, igazi Jane Austen rajongó, legkedvesebb elfoglaltsága a Büszkeség és balítélet olvasgatása és a könyvből előrántott idézetekkel az agyára menni a környezetének, igaz szerintem legtöbbször a filmváltozatot emlegette, de ez nem is lényeg. Ő az, aki még attól sem riad vissza, hogy Jane Austen pólót és Pemberley-zoknit(!) viseljen és igazi kettős személyiségével lavírozzon a való életben, bár néha az az érzésünk, hogy nem is tud különbséget tenni a fikció és valóság között. Kicsit el van rugaszkodva a valóságtól a szentem, ettől olyan kis naivának tűnik, aki azt sem tudja, hogy éppen mi zajlik körülötte, de a pilláit rebegtetve repül virágról virágra, azaz srácról srácra Teszi mindezt úgy, hogy szinte nem veszi észre a nyilvánvalót. Liza romantikus énje egyszerre több vasat is tart a tűzben és valahogy nem bír rájönni arra, hogy melyik mai srácból lenne a legjobb Mr. Darcy számára.


Kicsit vegyesek az érzéseim a könyv elolvasása után. Tipikus szerettem is, meg nem is érzések kavarognak bennem.
A könyvtárban akadt meg a szemem a szép sárga borítón, olyan igazi élettel teli, vidám történetnek ígérkezett, azt az aprócska tényt, hogy gimis verzió már csak itthon vettem észre. Mivel általában úgy járok könyvtárba, hogy van 10 percem a könyvek kiválogatására és visszavételeztetésére, így amennyiben nincs konkrét könyv, amit félretetettem, akkor gyakran előfordul, hogy borító alapján kapkodok ki könyveket. Ennek ellenére, mivel szeretem Austent nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni.


A célközönség a 13-16 éves korosztály lehet, nekem ebben csak az volt a bökkenő, hogy számukra szerintem túl sok és esetleg még érthetetlen is a sok Austen utalás és visszacsatolás. Valószínűleg a célközönség jobban örült volna a Ryan, Ben és Will közötti vívódásnak, mindenféle Austen rajongás nélkül, mert szerelmi katyvasz az így is volt bőven, meg csúcsszuper angliai utazás, Austen emlékhelyek meglátogatásával teletűzdelve és emelett szomorú események is vittek színt a történetbe. Szerintem alapjában véve egy jó kis történetet lehetett volna kihozni Austen nélkül is, igazi gimis könnyed romantikát, vérfarkasok, vámpírok, zombik és egyéb manapság oly népszerű lény nélkül. Tehát az alapötlet nem volt rossz, csak egy picit elcsúszott.






♥ Szerettem: A sok, sok Austen utalást, főleg az angliai utazás alkalmával az emlékhelyek leírását. A Pemberley-zoknit, ezt egyenesen imádtam! Liza és Janie kettős narrációját, attól, hogy nem csak egy nézőpontból ismerjük meg a történeteket sokkal érdekesebb lett a történetvezetés is. Will és Ryan két csodapasi lehet, hatalmas türelemmel és rajongással vannak felvértezve a szeretett nő irányába, le a kalappal, ha léteznek még a mai világba ennyire szimpatikus fiatalok. Azt is szerettem, ahogy a gyász, a betegség és a kétségek megjelennek, na meg azt ahogy lopva felhívja az írónő a tinik figyelmét a netes társkeresés veszélyeire. A vége érdekesen, de számomra tetszetősen alakult. Végül, de nem utolsó sorban a borítót is szerettem, igazi fiatalos és vidám, pedig csak 1-2 színnel játszik, valóban figyelem felkeltő.


Nem ♥ : Liza naivsága és elvarázsoltsága nekem picit képmutatónak tűnt. Janie lelkivilágáról, arról, hogy hogyan élte meg a számára oly nehezen feldolgozható időszakot többet szerettem volna tudni és az ő nézőpontjából is szívesen olvastam volna részletesebben a fiúkhoz fűződő érzéseiről és arról, hogy hogyan éli meg a barátnője hirtelen jött sikereit a pasik körében. Szerintem Janieben sokkal több lett volna és a fiúk is csak tengtek-lengtek a történetben, egyáltalán nem voltak hasznos mozdonyok, hogy egy Thomas a gőzmozdony fordulattal éljek. Néhol egy kicsit elnagyolt volt a történet, itt-ott maradtak üres foltok és kérdőjelek, a vége is picit összecsapott lett, amennyire rétestészta volt az eleje azzal szemben az angliai út és a vége olyan sietősen lezárt lett, pedig lehetett volna részletezni ezeket a részeket.


A pöttyös könyveket annak idején sokkal jobban szerettem, vagy csak én öregedtem ki a témából,. Ettől függetlenül a fiatal felnőttek körében érdeklődésre tarthat számot, mert feszegeti a mai kor problémáit, valamint annak buktatóit, van benne love story, gyász és betegség, szülő-gyerek kapcsolat és ezek mind-mind olyan témák, ami az adott korosztályt foglalkoztatja. Az, hogy Jane Austen-t is beleszőtte az írónő a történetbe a felnőtt korosztályt, aki kezébe fogja a könyvet remekül el fogja szórakoztatni, mert ők már tudják, hogy mitől döglik a légy és annak is tudatában vannak, hogy mit várnak Mr. Darcytól, már értik a lényeget és picit közelebb kerülhetnek a fiatalokhoz is. 


Értékelés: 5/3


Az író:



Erin igazán szerencsés, két munkája is van, amit szeret, könyvtárosként egész nap könyvekkel lehet és emellett még író is. Olyan könyveket ír, amit ő maga is szeret olvasni. Kedvencei a YA és a NA könyvek. New Yorkban él megértő férjével és mostohafiával, valamint Maxie kutyusával. Az idejét leginkább a lakásban tölti írással és olvasással, egyedül a csokoládéért és a napfényért mozdul ki,-  elmondása szerint ebben a sorrendben.
Könyvei: Így éltünk (How we lived), Mr. Darcy nyomában-Gimis verzió (Finding Mr. Darcy-High School Edition) és a Blood Hex 

Follow Us @soratemplates