Karády Anna: A füredi földesúr

Karády Anna első könyve, A füredi lány azonnal belopta magát a szívembe, így kíváncsian vártam a folytatás, A füredi földesúr megjelenését. Leginkább az foglalkoztatott, hogy vajon sikerül-e kiváltania belőlem ugyanazt a hatást, esetleg túl is szárnyalja a korábbi kötetet?

A fülszöveg:  

 „Te ​meddig mennél el, hogy megvédd azt, akit a legjobban szeretsz?

 

257 éves szerelem… 

 

1764, Füred. 

 

Azt mondják, léteznek sorsfordító találkozások: Anna, a nincstelen fiatalasszony felforgatja a gazdag, kálvinista nemesi família életét kevesebb mint fél esztendő alatt. A füredi földesúr – Oroszy Mihály – katolikus hitre tér és megházasodik. Elvégre a szerelem mindent legyőz… 

 

A mesékben a szerelmespár boldogan él, míg meg nem hal; de az élet nem tündérmese…

 

Könnyek és viharok nélkül nincs házasság; a hitvesi ágy – különösen egy földesúré – nem csak mámort tartogat. 

 

A zárt ajtók titkot őriznek – nem is akármekkorát –, hiszen Anna a XX. században született. 

 

Boszorkány vagy időutazó? 

 

Házasságukban világok ütköznek, szerelmük fájdalmas áldozatokat követel. Vajon létezik-e jövő azok számára, akiket az idő szétválaszt? A végzet jéghideg közönnyel rövidre szabta közös életüket, a földesúr azonban nem nyugszik bele a sors ítéletébe, más utat választ. 

 

Karády Anna új regényében, amely A füredi lány önálló kötetként is olvasható folytatása, bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi nemesek kiváltságos világába, a szemünk előtt elevenedik meg egy földesúr hétköznapi élete és egy nem hétköznapi szerelem megrendítő története.”

 

A borító ismét gyönyörű lett, hatalmas köszönet érte Faniszló Ádámnak! A polcom dísze, és nem is tudom eldönteni, hogy ezé vagy A füredi lányé tetszik-e jobban. Legyen inkább döntetlen, mert mindkettőt imádom! :) A könyvet kinyitva hatalmas meglepetés ért, ugyanis a belső borítón az első kötettel kapcsolatos véleményeket olvashatjuk, és képzeljétek, az enyém is helyet kapott. Nekem ez nagy öröm, köszönöm szépen! :)

 

A könyv címéből adódóan sokan arra számítottak – köztük én is –, hogy most Oroszy Mihály szemszögéből olvashatjuk a történetet, de ismét Almássy Anna az elbeszélő. Ez inkább meglepő, mintsem zavaró volt, én legalábbis ugyanolyan élvezettel olvastam a kötetet. 

 

A történet már az első sortól kezdve beszippantott, köszönhetően a rendkívül hatásos prológusnak. Azonnal kíváncsivá tett, hogy az ott olvasottak később mikor és legfőképpen milyen szituációban fognak megjelenni – utóbbival kapcsolatban volt is egy tippem. A kötetben ismét gyönyörű, elgondolkodtató, és annyira igaz sorok kaptak helyet – már a prológusban szerepelt két kedvencem. 

 

 „Úgy tartják, minden jó, ha a vége jó. Tévednek! Nem csak a vége számít, az oda vezető út inkább.”

 

 „Az élet hossza felett nincs hatalmunk. De a mélysége felett igen.” 

 

Ahhoz képest, hogy az első estén, mikor az olvasást kezdtem, mindössze néhány oldal volt tervben, rögtön a 100. oldalig jutottam. Ez egyébként végig jellemezte a könyvet. Ha a kezembe vettem, éjszakába nyúlóan olvastam, egyszerűen képtelen voltam letenni. Rendkívül izgalmas volt, fordulatos, az adott kort jellemző információkat végig mesterien csepegtette az írónő. Számos alkalommal csak kapkodtam a fejem, mert olyan dolgok történtek, melyekre egyáltalán nem számítottam. Azt sem sikerült eltalálnom, amit fentebb említettem, hogy a prológusban olvasható jelenet mihez lesz köthető... Én egészen másra gondoltam. :D Viszont éppen ez a kiszámíthatatlanság varázsolt el még jobban, hogy mindig tudott meglepetést okozni. 

 

Balatonfüred napjainkban

Almássy Anna és Oroszy Mihály karakterét már A füredi lányban is imádtam, utóbbi most még jobban a szívemhez nőtt. Korábban láttam olyan véleményeket, melyekben egyesek nehezményezték, hogy Anna milyen könnyen beilleszkedett a 18. századba. A füredi földesurat olvasva kiderül, ez korántsem volt így, sőt, egyes akadályok már szinte áthidalhatatlannak tűntek Anna és Mihály számára. Az is feltűnt, hogy az első részben helyet kapó hosszabb leírások itt már egyáltalán nem jellemzőek. Nem tudom, hogy ez szándékos volt-e, de mindenképpen jónak tartom, mert bár engem egyáltalán nem zavart, de azt elismerem, hogy így sokkal gördülékenyebb lett a történet, és ebbe már a kritikusabb olvasók sem tudnak belekötni. :) 

 

Összegzés: 

Gondolom nem vagyok azzal egyedül, hogy a folytatásokkal kapcsolatban mindig van bennem egy kis félsz. Vajon sikerül hozni a korábbi színvonalat, vagy úgy fogom érezni, kár volt, mert a mondanivalót egy könyvbe is bele lehetett volna sűríteni? A füredi földesúr nemhogy hozta az említett színvonalat, de nálam minden várakozást felülmúlt. Úgy éreztem, hogy azok a dolgok, melyek itt-ott kritikaként olvashatóak az első kötettel kapcsolatban, tehát pl. az említett hosszabb leírások, itt most maximálisan ki lettek küszöbölve. Egy érzelmekben gazdag, csodálatos történetet kaptam, melyet örökre a szívembe zártam, és ezzel bekerült a 2021-ben olvasott kedvenc könyveim közé. Számomra hatalmas meglepetés volt, hogy jövő nyáron érkezik a harmadik kötet, A füredi gyermek. Kíváncsi vagyok, hova lehet ezt még fokozni, nagyon várom a következő részt! 

 

 „Van, aki úgy tartja, hogy akik szeretik egymást, azok egy irányba néznek. Mi nem néztünk egy irányba. Egymás szemébe néztünk – úgy szerettük egymást.”