A fülszöveg:
„Szerelem téren és időn át…
Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.
A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség…
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.
Vajon a két világot összekötheti a szerelem?
Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni."
Nem túlzok, ha azt állítom, ez a könyv bizony szerelem volt első látásra. Nemcsak a külső, hanem a belső borító is gyönyörű, utóbbin kellemesen meglepődtem, ugyanis nem emlékszem, hogy ezen, valamint Pap Éva És újra felkel a nap c. könyvén kívül lennének még ilyen köteteim az Álomgyár Kiadótól. Ráadásul kemény fedelet kapott, így sokkal kevésbé sérülékeny.
Az, hogy a könyv helyszíne Balatonfüred, már csak hab a tortán. Kedvenc városom, 2006 óta egyetlen év kivételével mindig sikerült ellátogatnom oda. A következő mondat pedig remekül összegzi, amit én is érzek:
„Füred mindent pótol, de Füredet semmi sem pótolhatja.”
Érdekesség, hogy sci-fi jellegű könyveket nem igazán szoktam olvasni, bár egyre többször tapasztalom, hogy az embernek időről időre érdemes kilépnie a komfortzónájából, mert érhetik kellemes meglepetések. Szerencsére most is így történt. Az, hogy Anna már a könyv elején 1763-ban találta magát, még számomra sem volt "zavaró". Ráadásul általános iskolában és gimnáziumban is szerettem a történelmet, így nagyon érdekes volt betekintést nyerni ebbe a korba, a szokásokba, és hogy társadalmilag mekkora szakadék volt az emberek között. A természet szeretete már az első oldalaktól kezdve érződik, számomra ezek a leírások még különlegesebbé, értékesebbé tették a könyvet. A történet annyira beszippantott, hogyha nem tudtam olvasni, akkor is eszembe jutott - ezt egyébként más szintén említette. :)
A két főszereplő, Almássy Anna és a füredi földesúr, Oroszy Mihály szerelme nagyon szépen bontakozott ki, igazán megmelengette a szívemet. Anna egy okos, erős nő benyomását keltette, akinek bár mindig is hiányzott a családja, de képes volt beilleszkedni az új korba, ahova csöppent, és a lehetőségekhez mérten igyekezett helytállni. Mihály pedig nagyon kellemes meglepetés volt, tökéletes ábrázolása annak, hogy egy földesúr sem feltétlenül kegyetlen és a szegényeket kizsákmányoló. Megkedveltem Katicát és Istvánt, akik szinte Anna szüleinek a szerepét töltötték be, de barátnője, Vica és Mihály jobbkeze, Ostor is kifejezetten szerethető karakter volt.
Olvasás közben végig foglalkoztatott a kérdés, hogy amennyiben lehetősége lesz rá, Anna vajon mit választ: Mihály szerelmét, vagy győz a honvágy, és visszatér a családjához? Éreztem, hogy ezzel kapcsolatban sajnos nem létezik egyértelműen jó döntés.
Összegzés:
Örülök, hogy a könyvvel kapcsolatos megérzéseim jók voltak, imádtam A füredi lány történetét! Külön kiemelném az alapos kutatómunkát, mely végig érezhető volt, és általa mi is megannyi hasznos információhoz juthattunk a korról. Nagyon várom az ősszel megjelenő folytatását, A füredi földesurat, melyben szívesen olvasnék még többet Ostorról. Az ő karakterét különösen érdekesnek, titokzatosnak találtam. Abban is nagyon bízom, hogy a közeljövőben olvashatunk még Karády Annától, mert aki első alkalommal képes volt egy ilyen csodát megírni, még számos nagyszerű történettel megörvendeztethet minket, olvasókat.
„– Te voltál már szerelmes?
– Azt hiszem.
– Nem voltál.
– Honnan veszed?
(fülszöveg: www.moly.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése