A. O. Esther - Elveszett Lelkek (Összetört glóriák 1.)

Fülszöveg: Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?

Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?

Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.

Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Az első, ami megfogott ebben a könyvben (a fülszöveg mellett) a gyönyörű borító volt. Olvasás közben segített, hogy hogy képzeljem el Sophielt, és még mindig alig tudok betelni vele.

Ugyan még soha nem volt szerencsém angyalokról szóló történetekhez (és egy kicsit féltem is tőle, nem szeretem a nagyon elvont dolgokat), de úgy érzem, hogy a megfelelőt választottam. Egyszerűen letehetetlen volt, és rettentően izgalmas. 460 oldalon keresztül egyetlen olyan sor sem volt, ami ne tetszett volna. Az írónő ügyesen ötvözte a klasszikus szerelmi történetet egy óriási hatalmi harccal, és két világ háborújával, így a romantikus lelkeknek és a harcot kedvelőknek is egyaránt kiváló olvasmány lehet az Elveszett lelkek.

"De vajon lehet-e bűn az igaz szerelem?"

Az is nagyon tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk többek között Elijah, Sophiel és Sahranfer gondolataiba is, noha a narráció szála majdnem végig Sophielnél volt. A szereplők egytől-egyig mind nagyon kidolgozottak, látszik, hogy az írónő nem kis munkát fektetett az írásba, és a regénybe szőtt mitológiai alakok felkutatásába.

Az olvasó egyszerre fedezi fel Sophiel-lel Elijah (és persze a Sötét Angyalok) nem olyan sötét oldalát, mert az elején mindenki elítéli a bukott angyal tetteit, a könyv végére megkérdőjeleződik mindaz, amit jónak hittünk.

"– Eleinte mindannyian azt hisszük, hogy csak az a helyes, amit mi gondolunk – felelte Elijah igen bölcsen. – Aztán idővel, ahogy távolabb kerülünk az eseményektől, meglátunk olyan dolgokat is, amelyeket korábban észre sem vettünk."

Nem mehetünk el szó mellett a könyv különleges, és egyedi megjelenése mellett sem. Amikor kinyitottam a könyvet, két dolog ragadta meg a tekintetemet egyből: a könyvhöz tartozó könyvjelző (nem is tudom, mi a pontos neve ennek, de az a lényeg, hogy kortárs regényben még nem láttam ilyet, pedig nagyon hasznos és szép), és az iniciálés fejezetkezdések. Ez teljes mértékben illeszkedik a regény hangulatához. :) És persze ott van még az utolsó oldalak egyike, az átlátszó lap és a cseresznyefa-virágok... :)