Benjamin Percy: Vörös hold

Szépséges borító, érdekes belső.

Persze engem rögtön érdekelni kezdett egy ilyen szépséges borító, majdnem mindig meg lehet venni vele.

Aztán a fülszövege is nagyon ígéretesnek hangzott, amiben végül nem is tévedtem.

Szóval hiába is magyarázom a bizonyítványom, kellett a könyv és kész, az olvasási listámra!

Ja, és vérfarkasok, jelen esetben likánok is vannak benne.

Műfajilag nehéz beskatulyázni, hisz minden érdekességet bele kotyvasztott a szerző.

Fantasytól kezdve a horrorig.

Nyár van, ilyenkor eljön a könnyed olvasmányok ideje. De e szempontból mellé nyúltam. A könyv tartalmas, sokszereplős és sokszálas. Figyelni kell minden részletre, mert a végkifejletnél szükségünk van az egészre, mikor összeér a fináléba a szál. Ez az erőssége és a könyv gyengéje is. Mivel hosszú és kusza is, sokszor unalomba fordult át, majd megint izgalmas lett és megint izgalmas, aztán majdnem félre tettem és megint megtetszett.. Sok részt és szereplőt feleslegesnek éreztem. Viszont rengeteg pozitívumot is tudok mondani róla. 

Mondhatom nagyon jó kis befejezést kaptunk, pedig én született fanyalgó vagyok ez ügyben. Szinte minden könyv végét máshogy írnám meg, vagy máshogy tetszene jobban. De most telitalálat volt. Meghökkentő és rendhagyó.

De nagyon előre szaladtam, rögtön a befejezéssel jövök nektek, pedig még nem beszéltem magáról a könyvről.

Tetszett a szövevényessége, az összetettsége.

A világfelépítés és maga történet igencsak érdekesre sikeredett. Messze kerültünk az elcsépelt vérfarkasos, szerelmes történetek megszokottságától, ami igazán üdítő a sokadig hasonló könyv olvasása után.

Tudott az író újat szőni a divatos téma köré. Aminek szívből örülök. 

A szereplők sem a megszokott karakterek. Bár azért itt éreztem némi hiányt. Jobban örültem volna a részletesebb bemutatásuknak. Így nem éreztem egyiküket sem közel magamhoz.

Mint leírtam sok szereplő kapott helyet a könyvben, talán ezért mellőzték a részletességet.

Nem igazán tudtam így, kik a fő-fő szereplők. Szinte mindenkit annak éreztem.

Ami szintén meglepett, hogy nem csak a jó karakterek jelennek meg a központban, hanem a gonosz karakterek is. Ez szintén egy egyedi jellemvonása a könyvnek, kevés hasonlót olvastam, ha olvastam egyáltalán eddig. 

De ez az érzelmek rovására ment sajnos. Engem teljességgel hidegen hagytak az igazat megvallva.

Talán egy szereplő sorsát izgultam csak végig, de nem tudnám megmondani miért. Kicsivel kitűnt a tömegből és szimpatikusabb lett.

A 600 oldalas terjengősség nagy mozgásteret biztosított az helyszíneken való ugrálásnak, így színes, egymással szöges ellentétben álló helyszíneket barangolhatunk be.

A nyelvezet felnőttes volt végre. Nem a tündi-bündi megszokott, párszavas vérfarkasos ifjúsági förmedvény. Hanem magvas mondatok, érdekes gondolatok, érzékletes leírások. A leírások nem giccsesek, egyenesen spártaiak. De nem zavart igazán. a történethez pont elegendő. Amik inkább idegesítettek, azok a tudományos háttér kifejezései. Egy kukkot sem értettem belőle.

Elég brutális részek is vannak benne, ami néha még nekem is sok volt, pedig már szokom egy ideje. 

Szóval a korai ifjúságnak nem adnám a kezébe a könyvet, az tuti.

De nem csak ezek a részek miatt, hanem a nagyon is hihető, az emberekre (ez esetben néha likánokra, azaz a vérfarkasokra) jellemző gonoszság lélektani hatása miatt sem. Mennyire förtelmes a világ, az néha megrémített a történtben.

Ha ilyen világban élnénk, szégyenkeznék  rendesen.

Nem mondom, hogy nem járunk közel hozzá, de reménykedem, hogy ennyire nem rossz a helyzet. .

Társadalomkritika a javából azért.

A hangulathoz túl sokat nem tudok hozzá fűzni  az igazat megvallva. Nem kapott el a gépszíj, nem volt letehetetlen könyv. Viszont eredeti megközelítések kárpótoltak mindenért.

Geopen kiadó: http://www.geopen.hu/
608 oldal
Fordította: Bozai Ágota