A nevem Jonathan Beet. Beet, mint a répa.
Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket.
Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket.
Ez legutóbb is kimondottan nagy gondot okozott, amiért természetesen engem tettek felelőssé.
Címe és ajánlója alapján hamar felkeltette érdeklődésemet a könyv, így - bár nem terveztem - kivettem a könyvtárból. A történet egy fiatal fiúról, Jo-ról szól, aki autóbalesetben elvesztette a szüleit valamint legjobb barátját, Charlie-t, és azóta látja a szellemeket, vagyis a kallódó lelkeket. Charlie néha a testébe is beköltözik, nem hagyja békén, irányítja cselekedeteit. A fiút ezért intézetbe küldik, mégpedig Spanyolországba, egy tó partjára.
Kis kitérő: a moly-on több negatív véleményt is olvastam a könyvről, és valóban, én is éreztem benne logikai bukfencet. Például, hogy egy new york-i srácot miért egy másik kontinensre küldenek gyógyulni, és az sem volt világos a regény olvasása közben, hogy angolul vagy spanyolul beszélgetnek a szereplők.
De bevallom, ez a kis baki számomra nem volt zavaró. Nagyon hamar befaltam a könyvet, annyira pörgős és izgalmas, hogy nem lehet letenni. Jonathan ugyanis az intézetben - szellemlátásának köszönhetően - szörnyű titkokra jön rá, és minden bátorságát összeszedve és az intézet szabályait megszegve a torokmetsző sorozatgyilkos után kezd el nyomozni. Rejtélyes pince, régi levelek, eltűnt lányok és persze múltbéli eltitkolt események... még ha voltak is benne előre kiszámítható dolgok, nem volt rossz ez a thriller.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése