– Nem kapcsolom, mert pucér vagyok. Képzelje, mi lett volna, ha a fejemre esik, és agyoncsap! Aztán megtalálnak itt ruhátlanul. Senki nem mossa le magáról, hogy zaklatni akart. Már látom a főcímeket: A neves tudós szexbűntény közben – vigyorgott Calderon. – Ha nem mondja meg, miért ugrott, segítségért sikítok!
– Honnan veszi, hogy tudós vagyok?
– Ki nem az itt? A franc essen ebbe a csillagközi konferenciába és
az ostoba biológusokba!
– A franc a szifilisz régies elnevezése, túl könnyen gyógyítható.
Valami rosszabbat kívánjon! Az átkozottak!Átcserélték a ma reggeli
előadásomat holnap estére! Odamegy egy kis bige a műmelleivel
meg az arasznyi szoknyájával, és átteteti! Torkig vagyok!
On Sai: Calderon
Avagy hullajelölt kerestetik
Friss, ropogós regény. Figyelemfelkeltő fantázianév mögött bujkáló magyar kortárs írónő. A fülszöveg alapján pedig egy könnyed, humoros, romantikus és izgalmas történet a lapokon.
Most olyan életperiódusban vagyok, hogy szívesen veszek mindent, ami könnyed, mégis magával ragadó - ha emellett még humoros is, akkor az nekem való...
Calderon kapitány már az első lapokon "kimutatta a foga fehérjét"... Bizony megmosolyogtam a szövegét. Szegény kapitány elvesztette a feleségét, és nem volt jobb ötlete, mint az, hogy akkor ő öngyilkos lesz. Tervében nem kevesebb, mint nyolcszor akadályozták meg. Ráadásul anyósék közlik vele, hogy nincs pénzük a temetésre... Így aztán totál gáz meghalni. Mit tesz ekkor a kedves kapitányunk? Elszegődik a szakmájában: kapitány lesz a Wellston cikrálón. De csakis azért, hogy pénzt gyűjtsön a temetésére, onnantól pedig mehet szépen az öngyilkosság.
A hajón viszont találkozik a szépséges, japán kadétlánnyal, akivel természetesen gyengéd szálak kezdik összekötni... igen finoman.
És ott a pszichológus sógor, Frank, akivel személyes véleményem szerint a legviccesebb párbeszédek születettek: csipkelődő és humoros.
Közben kiderül, hogy szegény Calderont még az is sújtja, hogy igazából nemesnek született, és mint ilyennek, neki tilos a munka - sőt, megalázó az egész családja számára. Nem elég, hogy dolgozik a Wellstonon, még egy furcsa összeesküvés-szerűségbe is belecsöppen, a háttérben ugyanis gyanús dolgok történnek...
Szóval ez egy sci-fi lenne igazából, hiszen a sztori a világűrben és különböző bolygókon játszódik. Mégsem tartom pasis könyvnek, hiszen olyan kevés lézerkard és "intergalaktikus tudásanyag" szerepel a könyvben, ami egy nőnek teljesen befogadható. Van egy kicsi űrcsata is -csak úgy a rend kedvéért, de az igazán belefér.
Mi tetszett benne igazán? A szereplőgárda és a könnyedség. A sztori szerintem elég egyedi, le is kötött. Kikapcsolódtam olvasás közben. Olyan igazi sci-fi light.
[Amit kifogásoltam, az Mara (Calderon elhunyt felesége). Ez a szó egyszerűen. A hátamon feláll a szőr tőle... A Mara az számomra egy 50 körüli, molett testalkatú nőcskét takar... és nem egy fiatalka bombázót. Ízlések és pofonok...]
Néha elvesztettem a fonalat, főleg olyan tekintetben, hogy ki is van jelen egy-egy jelentben, de az harcolós résznél is visszaolvastam, hogy is volt pontosan. Ez az én figyelmetlenségemnek is betudható... ahol nincs humor, ott lankadt a figyelmem, no. Ja, és még egy dolog jutott eszembe, amin fennakadtam: Adler tervei az alélt Calderonnal. Valahogy az nálam nem fér bele ebbe a stílusba...
A látótér-szélesítésben egyre profibb vagyok és egyre nyitottabb a szórakoztató irodalomra... Ez biztos annak tudható be, hogy most szükségem is van rá, viszont célul tűztem ki magam elé, hogy többféle műfajjal és stílussal szeretnék megismerkedni a közeljövőben.
Aki pedig vágyik egy jó kis szórakozásra (és egy kis intergalaktikus enyelgésre), annak jó szívvel ajánlom Varga Beáta (On Sai) könyvét, nem fog csalódni.
Itt olvashattok arról, mikor lesznek Calderonos regények vagy további egyéb On Sai-kötetek.
8/10
Könyvmolyképző Kiadó, 2012.
286 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése