2012. május 26., szombat

Álomnak fivére

A zsenialitás és az őrület közötti vékonyka határvonal - egy könyv Elias Alderről, a szerelmes zenészről.

Robert Schneider: Álomnak fivére

Ki szeret, nem alszik

"JER, HALÁL,TE ÁLOM-FIVÉR,
JER, RAGADJ EL ENGEMET,
KÖSD EL HAJÓM EVEZŐJÉT;
RÉVBE ÉRNÉK, Ó , VELED!
VAN, KI FÉLI JÖTTÖD NAPJÁT,
ÉN ÖRVENDEK, JER KÖZEL HÁT,
S MERRE FÚVOD VITORLÁM,
 
OTT JÉZUSOM VÁR REÁM."


Ezt a rövidke könyvet a moly.hu-ról halásztam, többen ajánlották. Valóban különleges darab. Sokkal szókimondóbb és nyersebb, mint gondoltam.

Templom, 1800
1803-at írunk, a helyszín egy aprócska falu Vorarlbergben, Eschberg. Elias éppen megszületik. Hamarosan kiderül, hogy Elias egyáltalán nem olyan gyerek, mint a többi. Egyrészt a külsejében van egy kis furcsa, félelmetes vonás: a szeme egy része sárga, másrészt érdekes hangon, különleges intonációval beszél, mások hangját kétségbeejtő pontossággal utánozza. Később kiderül, hogy rendkívüli hallása különbözteti meg leginkább a többi embertől. Hamarosan orgonálni kezd a falu templomában, melynek a helybeli kántor örül legkevésbé. Zenei zsenialitása, érzéke nem áll messze az őrültségtől. Amikor játszik, egy pillanatra megfagy a levegő, megáll az élet. Elias játéka az életről és a halálról szól, Istenről és emberről, a szerelemről és a világról. Szavak nélkül is elmond mindent, amit tudnunk érdemes. És szerelme unokatestvére, Elsbeth iránt szintén betegessé fajul az évek során.

"Már csak egyetlen hang maradt hátra, egy olyan tündöklően finom hang, mely a világmindenség hangzavarában akár el is tűnhetett volna. Ám nem tűnt el. Eschberg felől érkezett az egyre erősödő hangocska. Egy meg nem született gyermek csöppnyi szívének dobbanása volt, egy magzaté, egy leánygyermeké. Elias mindent elfeledett, amit hallott és látott, ám ezt a magzati szívdobbanást soha többé. Annak a lánynak a szíve szólt hozzá, kit az idők kezdete óta néki rendelt a sors. Annak a szíve volt, akit szeretett. Hihetetlen, hogy Elias túlélte ezt a fájdalmas élményt, s hogy nem tébolyult meg."


Az őrület mindig olyan érdekes, főleg akkor, ha így írnak róla. Mindig is tudtam, hogy a zsenialitás és a téboly közötti határvonal nagyon necces… és az illetékeseknek nem sok kell ahhoz, hogy átlépjék. Zseniális könyv, nagyon tetszik a stílusa, egyáltalán nem sallangos, ám annál megdöbbentőbb. Elias rövidke élete mellett a vorarlbergi falucska babonás, egyszerű és durva parasztjaival is megismerkedhetünk. 
Szerintem Robert Schneider lehet olyan zseniális író, mint amilyen zseniális zenész a karakter, akiről a könyv szól. Csak azt sajnálom, hogy több műve nem jelent meg magyarul, Az Álomnak fivére (Schlafes Bruder) egyébként az első regénye. A megfilmesített változat 1995-ben készült el (magyar címe Az álom testvére - nem tudom, miért kellett így elrontani), Golden Globe-díjra jelölték.

Azoknak különösen ajánlom ezt a könyvet, akiknek tetszett Süskindtől A parfüm. Többen említették és nagyon igaz, hogy mind a történet, mind a stílus hasonlít egy kicsit.

Robert Schneider
10/10 


A könyvről: 

Eredeti cím: Schlafes Bruder
Kiadó: Framer, 1996.
Oldalszám: 196
Kiadás: szép, igényes, különleges
Beszerezhető: antiváriumokban

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése