Mark Haddon: Bumm!

Néhány hete éppen a könyvtár kínálatát böngésztem, mikor ráakadtam egy érdekes címre: Bumm!
Nézzük csak, ki írta... ki az a Mark Haddon? Ezután már csak megnéztem a tartalomjegyzéket, s miután szendvicsekre, narancssárga vécépumpákra és brokkolitortácskákra történő utalásokat találtam, tudtam, hogy ez egy jó könyv. Vagy legalábbis egy kicsit furcsa.

Az író bevallása szerint a könyv már egyszer megjelent Gridzbi Spudvetch! címen, azonban elég sok probléma van vele: a történet félkész, a címet senki sem tudja kiejteni, és nem is lehet tudni, hogy mit jelent, csak miután elolvastad a könyvet. Ráadásul tele van utalásokkal floppy lemezekre és discmanekre. Vajon jobb az átdolgozott?

A történet furcsa. A szereplők is furcsák. A főhős, Jim például szereti a sajtos-eperlekváros kenyeret. A könyv szerint rossz képességű diák, pocsék jegyeket szerez és rühellik a tanárok. Az igazság mindössze az, hogy eléggé lusta és állandóan álmodozik. A nővére, Becky kedvenc zenei műfaja a metál, és rejtélyesen módon szívesen leszokott a zuhanyzásról. Eleinte ki nem állhatja Jim-et, de a történet végére egész jól összebarátkoznak. Az anyja kicsit kilóg a családból, ugyanis ő egy sikeres, életvidám és mindig határozott üzletasszony. Egyenes ellentéte viszont az apja, akinek nincs állása, és úgy tűnik, hogy sohasem lesz. Végül azért mégis csak: megtanul főzni.
Természetesen ennyi szereplő nem elég, de szerencsére vagy sajnos a többiek sem átlagosak. Jim barátja, Charlie például vonzza a bajt: állandóan bajba kerül, és minden veszedelmes kalandba belemegy. Anyja kicsit megviselt és őrült, az apja pedig egy felettébb intelligens doktor.
Becky és a szappan viszonyának elég egyértelmű az oka: a lány barátja, Kráterarcú (rendes neve rég feledésbe merült...), aki többször is majdnem megtámadja Jim-et, egy sajtos-eperlekváros kenyeres incidens miatt. (Itt megismerhetjük az anya harcias természetét.)

A történetről nem szeretnék sokat elárulni, főleg a karakterek részletes jellemzése miatt, de azt mégis elárulom, hogy nagy szerepet játszanak benne tanároknak álcázott űrlények, akik sci-fi rajongókkal szeretnék benépesíteni a bolygójukat.

A véléményem: ezt a könyvet nem lehet reálisan értékelni. A könyv nagy része elbeszélés, csak néhol fordul elő benne leírás. Elég vegyes érzéseket váltott ki bennem az olvasás folyamán. Néhol már-már sírtam a nevetéstől, míg néhol szüntelenül szidtam az írót. Kicsit hiányos volt, és elég rövid is. A történet lezárása után is újabb kérdéseket tesz fel az író, így nem teljesen lezárt, simán jöhetne egy folytatás. Sajnos Jim nővére nem sok szerepet kap, csak a történet végén, míg például az apai mellékszál teljesen felesleges.

Összegzés: eléggé gyerekes a könyv, bár van néhány jó pillanata. Olyanoknak ajánlom, akik még 12 év alattiak, nem szeretik a klasszikusokat, és olvasni se nagyon szeretnek. Nekik tetszeni fog, garantálom. Tetszett, de olvastam már sokkal jobbat is.

Adatok:
Mark Haddon: Bumm! (eredeti címe: Boom!, a korábbi kiadásé: Gridzbi Spudvetch)
Kiadás: 2010, Európa Könyvkiadó (eredeti: 2009, David Fickling Books)
Fordította: Sári Júlia
p. 240