Sokat hallottam-olvastam már Jodi Picolutról, így ideje volt, hogy én is elolvassam legalább az egyik könyvét. A Törékeny c. könyv tökéletes választás volt elsőre!
Korábban már hallottam az ún. üvegcsontú gyerekekről, akiknek a csontjai, ahogyan a betegség nevében is benne van, olyan törékenyek, mint az üveg, tehát egy kisebb ütéstől vagy nagyobb tüsszentéstől rögtön eltörhetnek. Borzasztó lehet, mit ne mondjak.
Nos, ez a regény is egy ilyen betegséggel küzdő kislányról, Willow-ról szól. Édesanyjával (Charlotte), apjával (Sean) és féltestvérével-nővérével, a kamasz Amelie-vel él együtt - látszólag boldog család. Ám egy Disneyland-es látogatás és egy újabb szerencsétlen baleset elindítja a lavinát! Az anya, Charlotte, ugyanis úgy dönt, hogy bepereli szülész-nőgyógyászát, vagyis a legjobb barátnőjét, Pipert, csak mert a terhesség alatt későn diagnosztizálta a bajt, és ha előbb megtudja, lehet, hogy meg sem tartotta volna a babát! Na, tipikus amerikai sztori, gondoltam, ezek aztán mindenkit beperelnek mindenért, ebből élnek! Charlotte is perel, hogy pénzt kapjon, amit majd Willow gyógykezelésére fordíthat, akit ugye elvileg meg sem szült volna. Ördögi kör. A család persze szétesik, Amelie bulímiás lesz, Charlotte pedig elveszíti legjobb barátnőjét, sőt, kislánya bizalmát is.
Idéznék, mert nagyon elgondolkodtató:
"Ha Down-szindróma vagy csonttörékenység miatt el lehet vetetni egy gyereket, mi történik, ha már a kinézet és az érzelmi intelligencia is látható lesz magzati korban? Mi van azokkal a szülőkkel, akik csak fiút akarnak, de kiderül, csak lányuk lesz?"
A történet tulajdonképpen a pereskedésről + a bírósági tárgyalásról szól már ezek után. Ami nagyon tetszett benne, hogy minden fejezetet más mesél el: Marin, az ügyvédnő, aki a szülőanyját keresi, Amelie, Piper, Sean Charlotte - így mindenki életébe és gondolataiba bepillantást nyerhetünk.
Hogy mi a per kicsengése, nem árulom el. Ám mikor minden végre lezajlik, az írónő még egyet csavarint a történeten - ezúton végre Willow is "megszólal". Nem értem, miért kellett ez a drámai befejezés... Mert anélkül is éppoly hatásos volt a könyv...
Az üvegcsontúságról, mint betegségről itt olvashattok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése