Kedvencem! Csupán ezt írnám róla, ha egy szóval kéne jellemeznem. Láttam színházban, megnéztem filmen, olvastam könyvben. A hatása mindig ugyanaz. Nagyon jó, bár kegyetlen történet!
Két vándormunkás, George és Lennie a főszereplők, akik mindig tanyáknál keresnek munkát. George alacsony, vékony, okos ember, Lennie pont az ellentéte: hatalmas darab, erős, keményen dolgozik, de sajnos szellemi fogyatékos. Gyermeki lelke, túlzott szeretete és igazságérzete miatt, gyakran bajba keverednek. A tanyán már érkezésük napján kivívják a kötekedő Curley ellenszenvét, aki amúgy a gazda fia, és akinek csinos, "férficsábász" felesége van.
A szereplők mind külön karakterek, nagyon jól megformáltak. Pl. a néger istállószolga, aki nem lakhat együtt a többiekkel, vagy Candy, az idős ember, akit arra kényszerítenek, hogy lője le öreg-beteg kutyáját... stb. Ugyanakkor az elvágyódás, a jobb élet utáni vágy az, ami jellemzi a szerencsétlen sorsú, szegény embereket. Ld. "Lesz egy kis házunk, ahol majd tengerinyulakat nevelünk..." Vagy, amikor Curley felesége előadja, hogy ő akár moziszínésznő is lehetett volna.
Persze előre lehet tudni, hogy tragédiába torkollik a történet, és Lennie, holott tulajdonképpen "semmi rosszat nem tesz", nagy bajba kerül.
A vége meg, George váratlan döntése, egyszerűen megrázó és fájdalmas...!
Ajánlom mindenkinek, szerintem alapmű, és akárhányszor olvasom, sosem tudom megunni és mindig nagy hatással van rám! Nem hosszú könyv, alig több mint 100 oldal, hamar elolvasható!
John Steinbeck először 1937-ben, az Egerek és emberek című kisregényével hódította meg a közönséget. Kegyetlen, embertelen világról szól a mű, két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie világáról. Hétköznapi természetességgel élik tragikus életüket, melyben az emberhez méltó élet csupán távoli, megvalósíthatatlan ábránd – s mégis az egyetlen, ami értelmet, célt ad életüknek, még elérhetetlen voltában is. (moly.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése