Tövismadarak

Colleen McCullough: Tövismadarak

Rengeteg időt töltöttem ezzel a könyvvel, mivel csaknem egy hónap alatt olvastam el - egyéb elfoglaltságaim miatt. Bevezetésül annyit, hogy nem láttam a könyvből készült sorozatot - lehet, hogy ez már csak az afrikai beduinokra és rám igaz kerek e világon. Így legalább mindenféle elfogultság nélkül élvezhettem a könyvet.

Merthogy nagyon élvezetes volt. Ráadásul az egyik kedvenc műfajomról van szó: egy három generáción átívelő családregényről. 

A történet 1915-ben kezdődik, Új-Zélandon járunk, az Írországból emigrált Cleary családban ismét baba születik: Fee és Padraic élete egyre nehezebb lesz, hiszen már így is rengeteg gyermeket kell eltartaniuk. A történet középpontjában az ekkor négy éves Meggie áll, a család egyetlen lánygyermeke, akinek sorsa meglepően hasonlóan alakul mint édesanyjának, Fee-nek: egy beteljesületlen és igazából talán viszonzatlan szerelemtől szenvednek egy életen át. Szerelmük gyümölcse, az egyetlen kincsük pedig sohasem lehet teljesen a sajátjuk, sőt, szörnyű tragédia lebeg gyermekük feje fölött. Fee és Meggie kapcsolata már önmagában megér egy misét, ám anya és lánya mégis továbbviszi a karmát vagyis hátán cipeli a mintát, és boldogtalan lesz egy életen át. 

Ausztráliába költözik a család, a híres Drogheda birtokon dolgoznak juhtenyésztőként a gazdag nagynéni szárnyai alatt. Itt ismerkedik meg Meggie élete szerelmével, a helyi pappal: Bricassart atyával... és ezzel útjára indul a bonyodalom. A nagynéni, Mary Carson halálakor az atya kimutatja a foga fehérjét és lecsap az örökségre, ennek ellenére a naiv Meggie továbbra is istenként kezeli a férfit. Kapcsolatuk azonban sehova sem alakul, hiszen az atya nem tudja magát elkötelezni egy nő mellett, mivel már eladta a lelkét Istennek, így Meggie bosszút áll: férjhez megy máshoz.

Vajon Justine, Meggie lánya képes-e megtörni a családi "átkot", képes lesz-e a boldog életre látva nagyanyja és anyja balsorsát? 

A történet a '60-as években fejeződik be, Meggie gyermekeinek sorsát is megismerhetjük. És persze, ami a legfontosabb: Bricassart atyát sem kerüli el a végzete.

Nagyon érdekes karaktereket válogatott össze az írónő, nagyon élveztem a fejlődésüket, a botlásaikat. Tragédia tragédia hátán - szomorú és küzdelmes élet az övék. Bricassart atya álszentségétől többször is rosszul lettem, azt még annyira se tudtam elképzelni, mit esznek rajta annyira a nők (és Meggie). Igazi hűtlen pasas, aki még az Urat is megcsalja.

Gördülékeny stílusú, izgalmas regény. Mindvégig lekötött, annak ellenére, hogy helyenként a történet kifejezetten szenvedős volt. 

Rendkívül kedvesnek tűnik az írónő,
ugye nem csak nekem szimpatikus?

Nem tudom, mennyire tetszene a sorozat, de a filmből készített képekre pillantva egyáltalán nem ilyennek képzeltem a szereplőket. Erről azonban később bővebben, ha már túlestem a filmen, muszáj lesz megnéznem.

A 2011-es Európás kiadás borítója szerintem gyönyörűre sikerült: egyszerű és nagyszerű. Sajnos nekem a régebbi borítóval kiadott változat van meg.

Eredeti cím: The Thorn Birds (1977)

Fordította: Göncz Árpád és Borbás Mária (1990)
Oldalszám: 641

10/10