Tonya Hurley: Szellemlány

"Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem.
És ha meghalnék reggelre, legyek népszerű szellemke!"

Tonya Hurley Ghostgirl c. könyvével szinte berobbant a sikerlisták élére. A trilógia első része 2008-ban jelent meg angolul, a folytatása, a Homecoming 2009-ben, a befejező kötet, a Lovesick pedig 2010 júliusában. Jelenleg 22 nyelvre fordították le a köteteket és itthon is nagy sikere lett az első résznek.

A Szellemlány egy nagyon bájos ifjúsági regény, amolyan "gótikus" mese. A borítója kívül-belül gyönyörű és nagyon egyedi. Képen annyira nem jön át, de olyan vizuális érzést kelt, hogy a koporsóban BENNE fekszik a lány, a szalag pedig a koporsón KÖRBEFUT. A szürke (vagy fémszínű) lapszélek pedig nagyon feldobják a külcsínt.
A történet olvasása során azon gondolkodtam, hogyha nem ilyen lenne a borító, hanem csak egy szimpla/egyszerű, ami az ifjúsági irodalomhoz illik (most így hirtelen Sarah Dessen könyve jutott eszembe, ezzel a borítóval), akkor tán más szemmel, sokkal kritikusabban olvastam volna. De így végig uralkodott rajtam egy MESE olvasásának az érzete, így nem is úgy néztem a történetre, mint ifjúsági irodalomra, hanem, mint egy mesére.

Charlotte, amolyan láthatatlan diák a gimnáziumban. Nem foglalkozik vele senki, mintha nem is létezne.
Új év kezdődik, elhatározza, hogy most minden más lesz és meg fogja hódítani a kiszemelt fiú szívét, aki nem más, mint a suli legmenőbb lányának és Charlotte példaképének a barátja. Minden viszonylag jól alakul, de ekkor egy gumimaci sajnos közbeavatkozik.
A lány nem akarja elfogadni, hogy meghalt, nem tud beilleszkedni a túlvilági osztálytársai közé (igen, nincs menekvés, a suli még a halál után is folytatódik). Talál egy segítőtársat, akinek a segítségével próbálja továbbra is meghódítani a fiút, de egy kis gubanc alakul ki.
Minden a feje tetejére áll és Charlotte-nak döntenie kell, hová is tartozik igazán.

Olvasmányos volt, elvarázsolt a bája, de mégis volt egy kis hiányérzetem. Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi is hiányzik a történetből, de úgy érzem, mintha valami nem lenne a helyén.

Zavart, hogy 100%-ban kimaradtak a szülők, a családtagok. Egyszerűen meg se fordult a lány fejében, hogy megnézze mi van a szüleivel, elmenjek hozzájuk. Nekem ez nagyon fura volt.

A legtöbb ifjúsági regénynek a maga módján megvan az üzenete. Próbáltam rájönni, hogy ebben a könyvben mi is az, de igazán nincs neki. Inkább egy érzést próbál sugallni a tiniknek (és a nem tiniknek), akiknek egy része sokszor ugyanúgy láthatatlannak érzi magát, mint Charlotte.
Aranyos történet egy lányról aki meghal, hogy dolgozza fel, milyen a másvilág és hogyan próbál foggal-körömmel az élők között maradni és hogyan változik.
Könnyed, szórakoztató, néhol megmosolyogtató, egyszerű, bájos történet, gyönyörű kivitelezéssel. Átmenet a mese és azok között az ifjúsági regények között, amik sugallni szeretnének valami okosságot az olvasónak. Én szívesen adnám a 13-14 éves lányom kezébe.

Gigi blogján elolvastam, miről fognak szólni a folytatások, itt ti is megtehetitek, ha gondoljátok.