"Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühit, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség." Mivel a történetet ismertem, ahogyan szinte mindenki ismeri szerintem, így nem nagyon kell szerintem a cselekményt leírnom. A történetről röviden összefoglalva:
Cselekményleírás következik!
"A kisregény első benyomásra konvencionális, hollywoodi ízű történet: Oliver Barret, e néven a negyedik, dúsgazdag bankárfi, harvardi egyetemista, éltanuló, válogatott jéghokizó és nagy szívtipró, megismerkedik az egyetemen Jenny Cavillerivel, aki tehetséges zongorista, középcsinos, szemtelen és nagyszájú kislány, egy szegény pék lánya. Hamarosan hevesen egymásba szeretnek és elhatározzák, hogy összeházasodnak. Az idősebb Oliver Barret, a zord atya nem egyezik bele a házasságba, nézete szerint fiának előbb el kellene végeznie a jogot és a társadalmi szakadék is akadály. Az elégedetlenség, a generációs ellentét most szakításban robban ki apa és fia között. Jenny a házasságkötés után a párizsi ösztöndíj helyett tanítani kezd, Oliver tanul, keményen és nehezen élnek. Oliver kitűntetéssel végez, tüstént pompás állást kap, és végre társadalmi rangjukhoz méltóan élhetnek. Csak egy baj van: nincs gyerek. Egy orvosi vizsgálatnál kiderül, hogy Jennynek gyógyíthatatlan leukémiája van; gyorsan közeledik a vég: kórház, halál, fájdalom, meg kell a szívnek szakadni. Majdnem meg is szakad: Oliver végül szerető atyja karjai között sírja ki fájdalmát.
Ezt a rengeteg banalitást az író kitűnően adja el: van atmoszférateremtő érzéke (hiteles és meggyőző az egyetemi környezet, a fiatalság légköre), nagyon jók a dialógusai, s halvány illatként még némi poézist is belecsempész az első személyben előadott kisregénybe."
Ezt a rengeteg banalitást az író kitűnően adja el: van atmoszférateremtő érzéke (hiteles és meggyőző az egyetemi környezet, a fiatalság légköre), nagyon jók a dialógusai, s halvány illatként még némi poézist is belecsempész az első személyben előadott kisregénybe."
Cselekményleírás vége!
2006 nyarán láttam filmben a Love Story. Az akkori 20 éves lényemnek nagyon tetszett, nagyon megfogott. Azóta többször is eszembe jutott ez a történet és nemrégen tudtam meg, hogy könyv formájában is létezik.
Budapesten, a Nyugati aluljárójában, a Westend bejárattal szemben van egy könyvárus, ahol akár 100 Ft-ért lehet könyveket kapni. A Szerelmi történetet is így szereztem be magamnak. :-)
Olvasás közben a film pergett előttem. Végre egy olyan könyv, ahol nem vettem észre, hogy a megfilmesített változatban sok minden hiányzik, vagy másként történt.
Minden olyanolvasónak ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a szerelmes történeteket! :-)
Egy rövid, könnyed könyv ez, amellyel el lehet tölteni egy kellemes estét.
Egy rövid, könnyed könyv ez, amellyel el lehet tölteni egy kellemes estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése