„Ez a könyv olyan izgalmas, hogy nem fogod tudni letenni” – ezekkel a szavakkal adták nekem kölcsön a regényt (miután az összes könyvtári könyvemet kiolvastam és azon szenvedtem, hogy nincs mit olvasnom).
Hát tényleg nagyon izgalmas volt, sőt, néha már szinte hátborzongató!
A történet röviden: a bostoni Memorial kórházban egyre sűrűbben fordulnak elő olyan esetek, hogy rutinműtét közben kómába esnek a betegek. Susan, a fiatal (23 éves) orvostanhallgató, aki a gyakorlatát tölti a kórházban, önhatalmúlag elkezd nyomozni e rejtélyes ügyben.
Orvosi krimiről van szó tehát, amely, mint írtam, tényleg nagyon izgalmas és fordulatos. Bár néha kicsit idegesített Susan, hogy nem bír a fenekén maradni, amivel aztán rendesen kihívja maga ellen a Sorsot…
„A parkoló körül nem látott semmi gyanúsat. Behúzta a függönyt, égve hagyta a villanyt, és bezárta az ajtót. A folyosón megállt, és ahogy a filmekben látta, a padlótól pár centire összehajtogatott papírdarabot dugott az ajtó hasadékába. A kollégium alagsorát folyosó kötötte össze az Anatómiai és Kórélettani Intézettel. Itt futottak a központi fűtés csövei, az elektromos kábelek, és rossz idő esetén a diákok is erre jártak át. Susan nem tudta, nem követik-e, csak azt tudta, hogy ha igen, nem adja meg könnyen magát, és igyekszik lerázni az illetőt…”
A félelmetes részek mellett voltak azért fantasztikus részek is a könyvben (ld. Jefferson intézet), és volt, ami félelmetes akart lenni, de nekem inkább nevetségesnek tűnt, ilyen volt a hulla-hűtőkamrás rész.
(Meg furcsa volt, hogy mennyire fejletlen volt még a technika a hetvenes években – 1977-ben íródott a regény- , ld. csak egyetlen egy ősi számítógép van a kórházban.)
A történetben van persze szerelem is, feltűnik még barát(nak tűnő) orvos, ellenséges orvos, bérgyilkos…
Többet ígérem nem árulok el! Csupán annyit, hogy Robin Cook tényleg nagyon jól fel tudja idegelni az olvasót, mert nyitott a könyv vége!!! Legalábbis az nem derül ki konkrétan, hogy Susan vajon… :)
A regény olvasása közben egyébként két dolog fogalmazódott meg bennem: 1. Sose kerüljek kórházba. 2. Sose műtsenek altatásban!
És bár tetszett a könyv, nem hiszem, hogy sok Robin Cook-ot fogok olvasni. Ne kérdezzétek, miért. Régebben jobban bejöttek nekem az ilyen sztorik, ma már nem annyira.
A könyvből film is készült 1978-ban.
Hát tényleg nagyon izgalmas volt, sőt, néha már szinte hátborzongató!
A történet röviden: a bostoni Memorial kórházban egyre sűrűbben fordulnak elő olyan esetek, hogy rutinműtét közben kómába esnek a betegek. Susan, a fiatal (23 éves) orvostanhallgató, aki a gyakorlatát tölti a kórházban, önhatalmúlag elkezd nyomozni e rejtélyes ügyben.
Orvosi krimiről van szó tehát, amely, mint írtam, tényleg nagyon izgalmas és fordulatos. Bár néha kicsit idegesített Susan, hogy nem bír a fenekén maradni, amivel aztán rendesen kihívja maga ellen a Sorsot…
„A parkoló körül nem látott semmi gyanúsat. Behúzta a függönyt, égve hagyta a villanyt, és bezárta az ajtót. A folyosón megállt, és ahogy a filmekben látta, a padlótól pár centire összehajtogatott papírdarabot dugott az ajtó hasadékába. A kollégium alagsorát folyosó kötötte össze az Anatómiai és Kórélettani Intézettel. Itt futottak a központi fűtés csövei, az elektromos kábelek, és rossz idő esetén a diákok is erre jártak át. Susan nem tudta, nem követik-e, csak azt tudta, hogy ha igen, nem adja meg könnyen magát, és igyekszik lerázni az illetőt…”
A félelmetes részek mellett voltak azért fantasztikus részek is a könyvben (ld. Jefferson intézet), és volt, ami félelmetes akart lenni, de nekem inkább nevetségesnek tűnt, ilyen volt a hulla-hűtőkamrás rész.
(Meg furcsa volt, hogy mennyire fejletlen volt még a technika a hetvenes években – 1977-ben íródott a regény- , ld. csak egyetlen egy ősi számítógép van a kórházban.)
A történetben van persze szerelem is, feltűnik még barát(nak tűnő) orvos, ellenséges orvos, bérgyilkos…
Többet ígérem nem árulok el! Csupán annyit, hogy Robin Cook tényleg nagyon jól fel tudja idegelni az olvasót, mert nyitott a könyv vége!!! Legalábbis az nem derül ki konkrétan, hogy Susan vajon… :)
A regény olvasása közben egyébként két dolog fogalmazódott meg bennem: 1. Sose kerüljek kórházba. 2. Sose műtsenek altatásban!
És bár tetszett a könyv, nem hiszem, hogy sok Robin Cook-ot fogok olvasni. Ne kérdezzétek, miért. Régebben jobban bejöttek nekem az ilyen sztorik, ma már nem annyira.
A könyvből film is készült 1978-ban.
Még a tiniéveim közepén volt egy Robin Cook-os korszakom, akkor olvastam, és nekem is tetszett. A másik nagyon jó tőle a Láz.
VálaszTörlés