Már hetekkel ezelőtt elkezdtem olvasni ezt a könyvet, aztán az 50. oldal környékén abba is hagytam. Hogy miért? Az ajánló (ld. később) egy pörgős, vicces, csajos regényt mutat be, az meg még jobban felkeltette az érdeklődésem, hogy egy családanya mindennapi nehézségeiről szól, nem egy szingli, párkereső nőről. Ehelyett kaptam egy – stílusilag is, tartalmilag is – gagyi olvasmányt.
Clara Hutt harminchárom éves, középosztálybeli angol fiatalasszony. Gyereket nevel, háztartást vezet, és egy magazinba írogat. Szép háza, no meg két imádnivaló gyereke van – akik többnyire idegesítik – nagy, különc, „darabokra hullott” ámde elbűvölő családja, valamint jóképű (bár egyre titokzatosabb) férje ... A várva várt párizsi hétvégén, amely romokban heverő házasságukat volna hivatott megmenteni, „hajdani szerelmük kihunyó parazsát újjáéleszteni” – mire észbe kap, elhagyott feleség válik belőle. A nem várt fordulat észre téríti, rátalál régi önmagára, és egy új, izgalmasnak ígérkező szerelem tűnik fel a láthatáron.
Végül mégis elolvastam a könyvet. Azért vannak benne jó gondolatok és humoros részek is.
Pl. (mikor is a barátnője nagy lazán közli, hogy az teljesen természetes, ha megcsalod a párod):
"Hazafelé kénytelen vagyok megvizsgálni annak növekvő lehetőségét, hogy én valamiféle maradi „retro” vagyok. Tényleg én vagyok az egyedüli, aki komolyan vette az esküvői ceremónia „légy hűséges társa” részét? És ez engem valamiképpen komikussá tesz?"
A főszereplő, Clara sajnos tipikusan az a (hisztis) nőszemély, akit a legkevésbé sem bírok elviselni és akit néha bizony szívesen felpofoznék. :)
A könyv végére azonban megváltozott róla a véleményem: amikor Clara Párizsban „hoppon maradt” (fú, de szemét volt a férje!), már őszintén sajnáltam, és ekkor kezdtem átérezni a helyzetét, a nehézségeit, vagyis amiről a regény szólni akart.
India Knight brit újságírónő másik ismert könyve a Miért nem tudok bepasizni?
Clara Hutt harminchárom éves, középosztálybeli angol fiatalasszony. Gyereket nevel, háztartást vezet, és egy magazinba írogat. Szép háza, no meg két imádnivaló gyereke van – akik többnyire idegesítik – nagy, különc, „darabokra hullott” ámde elbűvölő családja, valamint jóképű (bár egyre titokzatosabb) férje ... A várva várt párizsi hétvégén, amely romokban heverő házasságukat volna hivatott megmenteni, „hajdani szerelmük kihunyó parazsát újjáéleszteni” – mire észbe kap, elhagyott feleség válik belőle. A nem várt fordulat észre téríti, rátalál régi önmagára, és egy új, izgalmasnak ígérkező szerelem tűnik fel a láthatáron.
Végül mégis elolvastam a könyvet. Azért vannak benne jó gondolatok és humoros részek is.
Pl. (mikor is a barátnője nagy lazán közli, hogy az teljesen természetes, ha megcsalod a párod):
"Hazafelé kénytelen vagyok megvizsgálni annak növekvő lehetőségét, hogy én valamiféle maradi „retro” vagyok. Tényleg én vagyok az egyedüli, aki komolyan vette az esküvői ceremónia „légy hűséges társa” részét? És ez engem valamiképpen komikussá tesz?"
A főszereplő, Clara sajnos tipikusan az a (hisztis) nőszemély, akit a legkevésbé sem bírok elviselni és akit néha bizony szívesen felpofoznék. :)
A könyv végére azonban megváltozott róla a véleményem: amikor Clara Párizsban „hoppon maradt” (fú, de szemét volt a férje!), már őszintén sajnáltam, és ekkor kezdtem átérezni a helyzetét, a nehézségeit, vagyis amiről a regény szólni akart.
India Knight brit újságírónő másik ismert könyve a Miért nem tudok bepasizni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése