2009. november 30., hétfő

# életmód-nevelés-társadalomtudomány-tudomány

A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van?

Nagyon hirtelen felfaltam ezt a könyvet. Közben nagyokat nyeltem. No igen, mikor egy nő megszegi a "csak férfiaknak" táblácska szabályt, és belép.. Vagy nem azért van kiírva, hogy kíváncsiságra csaljon? :-)

Tökéletesen azonosulni tudtam a korábbi könyveit olvasva is A. J. Christian gondolataival, így nem történt semmi új, azt írta le, ami befogadható számomra, aha érzésem volt. Akkor miért nyeltem? Jaj, hát a sárkányfejeim miatt! Igen én is Rajta keresztül - a férfin keresztül - próbálkozom az élettel, rajta keresztül élem meg nőiességemet, anyaságomat, karrieremet, emberi létemet... Mi tehetnék? Vágyom rá, vágyom a férfira, vágyom az apára, vágyom a társra, vágyom a barátra, miközben élem az életem és ennek nem elhanyagolható része, hogy együtt szeretem élni. Úgy vágyom rá, hogy közben önmegvalósítok a szó jó és rossz értelmében is, és leszek mellette, tőle is nő, anya, feleség, ember...és sárkány.
Szerintem ez jól van így, de igaza van Christiannak a nőkkel csak a baj van! Tudom én, hogy osztom Neki az ívet, és néha már valódi gonosz sárkánynak érzem magam, mikor belelendülök egy-egy életfeladatba, nem kímélve a környezetem, logikusan leginkább nem kímélve Őt.
Na jó, oda adom neki, olvassa el és védekezzen! :-) Ezen hezitáltam kicsit, már előre látom majd jön nekem vigyorogva, idézve, felolvasva, és jól megmondja rajta kapott! :-)
Nem bánom, maximum elvesztek pár sárkányfejet..mmm már viszket is a nyakam..

Biztos vagyok benne ez az a féle könyv, ami egyszerre kézikönyv a férfiaknak nőpartnerükhöz, nekem önismereti okos. E mellett egy más szinten is működik, komoly mélyebb rétegeket is tárgyal, társadalmi kérdéseket, genetikai, energetikai összefüggésekkel. Miértjeinkre, sóhajainkra kapunk választ mindannyian, felnyit titkos vagy csak titkosnak vélt ajtókat. Nem csak mesél, magyaráz, elemez, de javaslatokat is tesz megoldásokra. Használható megoldásokat.

Mindezeket a néha kemény, hétköznapjainkat ólmos súlyokkal nyomorító jelenségeket, fojtó feszültségeinket úgy tárgyalja, hogy közben derültséget fest az arcunkra, megtalálja a hangot még egy drasztikus sárkánnyal is, aki most mindent átgondol, és önként felajánlja fejeit. Megéri.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates