I’m a freak, a misfit, an odd end. Abandoned and unloved.
But my happiness is so close I can taste it.
Until he shows up.
Gorgeous, expensive, and all man.
Sad brown eyes and a brilliant smile.
And he wants me to go with him.
His intentions are hidden. His motives are unclear.
Yet, I leave with him because there’s no happiness here.
What he promises feels too good to be true…
A castle. A fortune. And horses too.
It’s too easy.
Nothing in my life has ever been easy.
What’s the catch?
There’s always a catch.
But my happiness is so close I can taste it.
Until he shows up.
Gorgeous, expensive, and all man.
Sad brown eyes and a brilliant smile.
And he wants me to go with him.
His intentions are hidden. His motives are unclear.
Yet, I leave with him because there’s no happiness here.
What he promises feels too good to be true…
A castle. A fortune. And horses too.
It’s too easy.
Nothing in my life has ever been easy.
What’s the catch?
There’s always a catch.
Hossz: 244 oldal
Megjelent: 2018. január 9.
címkék: new adult, romantikus, tabu
HEA: ✓
Csavar: ✓
Standalone: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdés: ✓
Váltott szemszög: ✓
Főszereplők: Casey Doe / Casey White 💗 Tyler & Torin Kline
Eredetiség 5/5 | Cselekmény 5/5 | Írói stílus 5/5 | Erotika 4,5/5 | Romantika 2/5 | Sötétség 2/5 | Humor 2/5 | Hős 5/5 | Hősnő 4/5 | Mellékszereplők 2/5 | Dráma - Konfliktus 5/5 | Rejtély 1,5/5 | Csavar 4,5/5 | Akció 2/5 | Borító 5/5 | Befejezés 3/5 | Klisék 1/5 | Realitás 5/5 | Összetettség 3/5 | Érzelem 5/5 | Függőséget okoz 5/5
Ha szeretnél utánakeresni, és beszerezni a könyvet:
Goodreads || Amazon
HEA: ✓
Csavar: ✓
Standalone: ✓
Cliffhanger: ✘
Morális kérdés: ✓
Váltott szemszög: ✓
Főszereplők: Casey Doe / Casey White 💗 Tyler & Torin Kline
Eredetiség 5/5 | Cselekmény 5/5 | Írói stílus 5/5 | Erotika 4,5/5 | Romantika 2/5 | Sötétség 2/5 | Humor 2/5 | Hős 5/5 | Hősnő 4/5 | Mellékszereplők 2/5 | Dráma - Konfliktus 5/5 | Rejtély 1,5/5 | Csavar 4,5/5 | Akció 2/5 | Borító 5/5 | Befejezés 3/5 | Klisék 1/5 | Realitás 5/5 | Összetettség 3/5 | Érzelem 5/5 | Függőséget okoz 5/5
Ha szeretnél utánakeresni, és beszerezni a könyvet:
Goodreads || Amazon
Zeneajánló
Fix You - Coldplay
Foolish Games - Jewel
Game of Survival - Ruelle
Unsteady - X Ambassadors
Renegades - X Ambassadors
Mess Is Mine - Vance Joy
Mr. Jones - Counting Crows
Stubborn Love - The Lumineers
The Monster - Eminem ft. Rihanna
Are You Alone Now? - Dead Sea Empire
No One's Gonna Love You - Band of Horses
What a Wonderful World - Louis Armstrong
Fix You - Coldplay
Foolish Games - Jewel
Game of Survival - Ruelle
Unsteady - X Ambassadors
Renegades - X Ambassadors
Mess Is Mine - Vance Joy
Mr. Jones - Counting Crows
Stubborn Love - The Lumineers
The Monster - Eminem ft. Rihanna
Are You Alone Now? - Dead Sea Empire
No One's Gonna Love You - Band of Horses
What a Wonderful World - Louis Armstrong
"(...) - 𝐼 𝒹𝑜𝓃’𝓉 𝓀𝓃𝑜𝓌 𝒽𝑜𝓌 𝓉𝑜 𝓁𝑜𝓋𝑒.
- 𝐿𝑜𝓋𝑒 𝒾𝓈𝓃’𝓉 𝓈𝑜𝓂𝑒𝓉𝒽𝒾𝓃𝑔 𝓎𝑜𝓊 𝒸𝒶𝓃 𝒸𝑜𝓃𝓉𝓇𝑜𝓁. 𝐼𝓉 𝒸𝑜𝓃𝓉𝓇𝑜𝓁𝓈 𝓎𝑜𝓊.
- 𝐿𝑜𝓋𝑒 𝒾𝓈𝓃’𝓉 𝓈𝑜𝓂𝑒𝓉𝒽𝒾𝓃𝑔 𝓎𝑜𝓊 𝒸𝒶𝓃 𝒸𝑜𝓃𝓉𝓇𝑜𝓁. 𝐼𝓉 𝒸𝑜𝓃𝓉𝓇𝑜𝓁𝓈 𝓎𝑜𝓊.
𝐹𝒾𝓁𝓁𝓈
𝓎𝑜𝓊 𝓊𝓅 𝒶𝓃𝒹 𝒾𝓃𝒻𝑒𝒸𝓉𝓈 𝑒𝓋𝑒𝓇𝓎 𝓅𝒶𝓇𝓉 𝑜𝒻 𝓎𝑜𝓊
𝓊𝓃𝓉𝒾𝓁 𝒶𝓁𝓁 𝓎𝑜𝓊 𝒸𝒶𝓃 𝒹𝑜 𝒾𝓈 𝒿𝓊𝓈𝓉 𝓁𝒾𝓋𝑒 𝒶𝓃𝒹
𝒷𝓇𝑒𝒶𝓉𝒽𝑒 𝒾𝓉 𝑒𝓋𝑒𝓇𝓎 𝓈𝑒𝒸𝑜𝓃𝒹 𝑜𝒻 𝑒𝓋𝑒𝓇𝓎 𝒹𝒶𝓎.
- 𝒮𝑜𝓊𝓃𝒹𝓈 𝓁𝒾𝓀𝑒 𝒶 𝒹𝒾𝓈𝑒𝒶𝓈𝑒.
- 𝐿𝑜𝓋𝑒 𝒾𝓈 𝒶 𝒸𝓊𝓇𝑒.”
- 𝐿𝑜𝓋𝑒 𝒾𝓈 𝒶 𝒸𝓊𝓇𝑒.”
Clickclickclick. Ideáig hallom, ahogy kattogtatja a sz*ros tollát. :D K.Webster,
és a My Torin megmutatta, milyen egy igazi pszichothriller - az agyadra
megy, kishíján zártosztályra kerülsz miatta, közben pedig azt motyogod,
"magasságos szűz mária, és a mindenható kegyelmes, ez egyszerűen
tökéletes. Perfect. Phenomenal. Divine. Flawless. Exquisite. Faultless. Brilliant.
Lehet fintorogni, hogy most csak a rajongó beszél belőlem, de ha valaki
emlékszik, az előző olvasmányom az El Malo volt, ami után egyenként
téptem volna ki a hajszálaimat, és kecskeáldozással
egybekötött...tudjátok. Felajánlom a könyvet a szellemeknek, csak vigyék
a szemem elől. Egy olyan alkotónak, mint K. Webster, 2 oldalt is ki
kell tudnia jól használni, őt gyakorlatilag arra teremtette az ég, hogy
éjszaka ébren tartsa az olvasót - ám akkor ezek nem sikerültek 200
oldalon, a hitem úgy szállt el a levegőbe, mint a héliumos lufi. Így
ahhoz, hogy a My Torin lenyűgözzön, nagyot kell szólnia, az írónő
hitesse el velem, hogy van valami a markában, annak ellenére, hogy az
teljesen üres.
Nagyot szólt. Elhitette.
2 napja gondolkozom, hogy írom meg ezt az értékelést.
Gondoltátok volna, hogy pszichothrilleren Everglow valaha sírni fog? Remek. Mert ő se.
Feltételezem,
mindenki látta, hogy három főszereplős könyvről van szó - így
felmerülhet, hogy szerelmi háromszög miatt vagyok ennyire besózva. De ha így lenne, a cselekményre, az eredetiségre miért adtam maximálisat, mikor a szerelmi háromszögeket gyűlölöm legjobban? Valóban,
ha egyik oldalról nézzük, lehet szerelmi háromszög...amíg el nem
mondom, hogy a női karakter 18, az egyik férfi 25, a másik pedig 35
éves. Ez alapján úgy tűnhet, mintha, és vannak jelenetek, amik erősítik a
tényt - de véleményem szerint nem ez az, amire az írónő fókuszálni
akart. Fontosabb, hogy akármilyen hibád van, attól még igenis vannak
értékeid, lesz valaki, aki beléd lát, és nem azt kérdezi, hogy "neked
meg mi bajod van?! Há' nooooormális?" Ha úgy nézzük, a társadalom elé is
tükröt tart - csak közben kettészakítja, aki épp olvassa. Elismerem, az
elején majdnem abbahagytam, mert azt hittem, kavarás, undorító
nyálazás, értetlenkedés lesz, de amikor a fejem felett a körte
kigyulladt egy bizonyos szónál, tudtam, hogy ez más. Nem fogják odatolni
senki orra elé a lényeget, de aki úgy érzi, hogy tud olvasni a sorok
között, és figyel is, nyert ügye lesz. Mondhatom, hogy szorító
mellkasi nehézségem van, és kilégzéskor jelentkező sípoló hangot adok
ki...de ez csak annak esik le, aki rájött, hogy nekem asztmám van. :)
Néha csak egy szó, nem több. Ráadásul keretsztoriról van szó, hogy mi
miért történik az elején, nem fog egyből kiderülni, a homály csak egy
alig 10 soros levélben tisztul. Nem sikerült visszafognom, ott elsírtam
magam. Az írónő ért hozzá, hogy kell elrejteni, egyúttal az arcába
tolni valakinek a dolgokat. De ez még közel sem minden. Ugyanis ha
megérzi az olvasó, hogy fennáll egy édeshármas, akkor elkezd az egyik
karakternek szurkolni. Itt azonban úgy alkották meg a karaktereket, hogy
egyik se legyen jobb a másiknál, és senki ne tegyen olyat, ami miatt a
másikat jobban lehetne szeretni - ezzel pedig egyenes út nyílik ahhoz,
hogy mindkét karakternek szurkoljon valaki, és véletlen se tudja, akkor
most melyik jobb, ha ezért, vagy azért izgul. Azért fogsz sírni, mert
azt gondolod, úgy helyes, ha amellé a karakter mellé állsz, amelyiknek
rendben van mindene. Mert ez van beléddiktálva. De amikor egy
hiányosságot ellensúlyoz a szív? Biztos, hogy mindenki egészséges marad,
örökké? És ha valaki rosszul érzi magát, mert tudja, hogy
liliomtiprás egy alig 18 éves kislány és egy felnőtt férfi közötti
kapcsolat, mégis ott a szíve - lelke, közben sajnál egy másik karaktert,
mert miért nem ők, vagy "a másik jobb lenne, de mégse, inkább az, nem
beteg, egészséges, de mi van ha, ááá, ezer ördög és pokol, nem
tudoooom", szívből ajánlom a Rapülők számát.
Látjátok, mennyire megkavarja az embert egy jól megírt pszichothriller? Igen, én is csak hadoválok, de egy értelmes mondatot még nem tudtam kinyögni. Ebben
a könyvben minden csak látszólagos, és könnyen lehet, hogy az fordul az
olvasó ellen, ami máskor esetleg vezetné. Van az elején egy jelenet,
amikor az egyik karakter azt mondja, "a little blood never hurt anyone", vagyis "egy kis vér senkinek nem fáj."
Elnézést, hogy mi...? A karakter a semmiből tűnik elő, senki nem tudja,
ki fia - borja, mint egy pszichopata. Itt ráordítottam a főszereplőre,
hogy mutasson békejelet, és gyorsan váljon köddé, míg megteheti. Odafigyelünk mindenre, igaz? Nem akarjuk, hogy rosszul járjon egy karakter? Nem ám. Közben meg bohócot csinálnak belőlünk. Egyébként
a főszereplő lány neve Casey Doe - de utóbbi nem egy vezetéknév, hanem
transzform változata a "Jane Doe"-nak, ezt használják azokra, akiknek se
anyjuk, se apjuk, csak úgy vannak a világban. Ugyanis a könyv azzal
kezdődik, hogy egy templom előtt hagyott beteg lány 18 éves korára
családról - családra jár, mert senki nem akar beteg gyereket maga mellé venni. Nemsokára
beállít az akkori családjához egy jóképű férfi, aki a viselkedése, és
mondatai alapján inkább pszichopata - sejti ezt a lány is, de minden
kétsége ellenére a férfival tart egy olyan házba, aminek nincsenek
ablakai, (!) zajok hallatszódnak mindenfelől, és a feláll a szőr a
hátán, mert valaki állandóan figyeli...és nem érdemes a fülszöveget
nézegetni, mert szörnyen félrevezető. Nehéz megmondani, hogy ebben a
sztoriban valójában ki az igazi misfreak. Talán pont én, mert
bevállaltam egy könyvet, amiben minden második mondat "bzzzzzzzz" -
amikor rezeg a telefon, "clickclickclickclick", amikor a tollát
kattogtatja a karakter, "bump-thump", a szívverést utánzó hang, de a
legjobb a "Casey - Casey", ami konkrétan a sz*rt is kiijesztette
belőlem...és egy jó tanács: ha egy olyan házban vagy, aminek nincsenek
ablakai, nyilvánvalóan nem a szél csinál zajokat, és olyan filmeket
akarnak veled nézetni, mint az Annabelle, a Kör, az Az, a Fűrész, az
Ördögűző, a Sinister, vagy a Valami Követ, akkor...fussatok, bolondok!
"4,5-et adtál az erotikára...ez hogy lehet? Ebben van erotika?" Persze
hogy van, méghozzá az erősebb, nem szívbajosoknak való fajtából. Mert
ha lesz valami, amivel a többség nehezen fog tudni megbirkózni, akkor az
a My Torin legelső szexjelenete. Ugyanis az, ami Casey, és adott
karakter közt történik, gyakorlatilag erőszak. Nehéz elmagyarázni, de a
lényeg, hogy aki a lánnyal van akkor, az máshogy nem tudja magát
kifejezni, ezért kígyó módjára bekúszik a szobába, a lány meg arra
ébred, hogy valaki a nyakát (!) nyalja, és ránehezedik. Látjuk, tudjuk,
hogy mi áll mögötte, hiszen emberünk olyan szerelmes, mint az ágyú -
csakhogy van, ami nehezíti a dolgát. Például hogy szörnyen ijesztő, alig
beszél, és csak ennyit hallani tőle: "Casey - Casey," miközben a
fejében...egy szuszra például ezeket mondja el a lányról, és ez mind egy
szó szinonimája. "Alluring. Appealing. Charming. Cute. Dazzling.
Delicate. Delightful. Elegant. Exquisite. Fascinating. Fine. Gorgeous.
Graceful. Lovely. Magnificent. Marvelous. Pleasing. Splendid. Stunning.
Wonderful. Superb. Angelic. Bewitching. Classy. Divine. Excellent.
Enticing. Foxy. Fair. Pulchritudinous. Radiant. Ravishing. Resplendent.
Shapely.". Ő az egyik legjobban, legtökéletesebben megformált
karakter, aki az írónő fejéből valaha kipattant. Nem tökéletes, mégis
akkora a szíve, mint összesen 10000 férfinak. De visszakanyarodva az
erotikus jelenetekhez, amikor a fenti résznél jártam, gyomorgörcsöm
volt. Ugyanis emberünk szörnyen labilis, ideg,- és lelki gyenge, a
robbanáshoz elég egyetlen apróbb szikra - ami többször látható is. Az
azonban érdemes benézni a színfalak mögé, mert az indítékait, a
szándékait nem látjuk kívülről, és azt gondoljuk, "mekkora marha, eh,
miért nem zárták már be valahova..." de belülről iszonyatosan okos,
pontosan tudja, mi zajlik körülötte, és tigrisként védi, aki hozzá
tartozik. Rendben, elmondom, én szerelmes lettem belé a végére. Nagyon
dicsérem az írónőt, mert 3 szemszögből írta a cselekményt, de a
legfontosabb azé a karakteré, aki más kívülről, és belülről. Ha az ő
szemszöge hiányozna, akkor tényleg csak egy káosz lenne a könyv -
egyszerűen mert nem látnánk a gondolatait. De így...minden megvan ahhoz,
hogy megértsük azt is, amit elsőre lehetetlen. Nagyon fontos, hogy sose
ítéljünk elsőre, mert az szörnyen képlékeny, és bármikor változhat. A
hibákkal kapcsolatban pedig - 200 oldalt úgy megírni, hogy csak egy
helyen van bajom, de akkor nagyon...tehetség. Amikor Casey feltette a
kérdést, "miért nem mondott semmit"? Kérdem én,
hogy mondott volna bármit is, ha megszólalni se tud? Édes lányom, hova
tetted az eszedet?
"𝐵𝓊𝓉 𝐼 𝒹𝑜𝓃'𝓉 𝓌𝒶𝓃𝓉 𝓉𝑜 𝑔𝑜 𝒶𝓂𝑜𝓃𝑔 𝓂𝒶𝒹 𝓅𝑒𝑜𝓅𝓁𝑒," 𝒜𝓁𝒾𝒸𝑒 𝓇𝑒𝓂𝒶𝓇𝓀𝑒𝒹.
"𝒪𝒽, 𝓎𝑜𝓊 𝒸𝒶𝓃'𝓉 𝒽𝑒𝓁𝓅 𝓉𝒽𝒶𝓉,"𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝒞𝒶𝓉. "𝒲𝑒'𝓇𝑒 𝒶𝓁𝓁 𝓂𝒶𝒹 𝒽𝑒𝓇𝑒. 𝐼'𝓂 𝓂𝒶𝒹. 𝒴𝑜𝓊'𝓇𝑒 𝓂𝒶𝒹."
"𝐻𝑜𝓌 𝒹𝑜 𝓎𝑜𝓊 𝓀𝓃𝑜𝓌 𝐼'𝓂 𝓂𝒶𝒹?" 𝓈𝒶𝒾𝒹 𝒜𝓁𝒾𝒸𝑒.
"𝒴𝑜𝓊 𝓂𝓊𝓈𝓉 𝒷𝑒," 𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝒞𝒶𝓉, "𝑜𝓇 𝓎𝑜𝓊 𝓌𝑜𝓊𝓁𝒹𝓃'𝓉 𝒽𝒶𝓋𝑒 𝒸𝑜𝓂𝑒 𝒽𝑒𝓇𝑒."
"𝒥𝓊𝓈𝓉 𝒶 𝓁𝒾𝓉𝓉𝓁𝑒 𝒸𝒽𝒶𝓃𝑔𝑒
𝒮𝓂𝒶𝓁𝓁 𝓉𝑜 𝓈𝒶𝓎 𝓉𝒽𝑒 𝓁𝑒𝒶𝓈𝓉
𝐵𝑜𝓉𝒽 𝒶 𝓁𝒾𝓉𝓉𝓁𝑒 𝓈𝒸𝒶𝓇𝑒𝒹
𝒩𝑒𝒾𝓉𝒽𝑒𝓇 𝑜𝓃𝑒 𝓅𝓇𝑒𝓅𝒶𝓇𝑒𝒹
𝐵𝑒𝒶𝓊𝓉𝓎 𝒶𝓃𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝐵𝑒𝒶𝓈𝓉"
"Mennyire
helyeződik az érzelmekre a hangsúly?" Őszintén? Erotika sokkal több van
benne, de ez nem azt jelenti, hogy az olvasót nem fogják zsinóron
rángatni érzelmileg. Egyszer kishíján falhoz vágtam a kindle-t. Ugyanis
az egyik fejezet végén történt valami, és a szó közepén félbeszakadt a
cselekmény. Mintha azt mondanám: ugyan már, lehetetlen, hogy egy pszichothriller megbőg...ezzel
a húzással több legyet is lehet ütni egy csapásra. Egyrészt nem állok
meg gondolkozni, hogy folytassam-e, másrészt pedig ott az érzelmi, lelki
hatása. Darabokra szed. "Tökéletesek a karakterek, vagy vannak hibáik?"
Szerencsére az írónő hagyta a francba a botsáska modelleket, a
mocskosul gazdag fickókat, ehelyett alkotott három karaktert hibás
szériaszámokkal. Gyakorlatilag leugranak a lapokról - az egyik pedig
különösen. Hölgyeim, ha nem lesznek belé szerelmesek a 200. oldal
végére, fogják a seprűjüket, és repüljenek el. "Mennyire vannak benne
dark elemek?" A címkén kívül gyakorlatilag semennyire, bár amikor mégis,
az a legtöbb olvasónak zavaró lehet. Fent hoztam rá példákat, ott
vannak az egyik karakter elég érdekes megnyilvánulásai, vagy az első
erotikus jelenetet - ami inkább erőszak, ismerve a körülményeket. A
hősnő akkor még szűz, a másik karakter pedig nincs olyan kondícióban,
amiben egy egészséges férfi. Habár belülről sokkal többet ér, mint
bármelyik. Nem a látható dolgokra koncentrál, hanem bekúszik a bőr
alá, és nem lehet onnan kitakarítani még pár napig (hétig), mindezt dark
elemek nélkül. "Van kedvenc jeleneted?" Az a rész, amikor Tyler és
Torin is tátott szájjal bámulta Casey formáit, majd ránéztek egymásra,
és pontosan tudták, mi jár a másik fejében...hilarious. És egyébként az
összes rész, ami Torin szemszögéből íródott. Amikor pedig közölte, hogy
nem érdekli az sem, ha 40 oldalas PowerPoint prezentációban kell
bemutatnia, mennyire szereti Casey-t, végleg eltört a mécses.
Annak
ellenére, hogy a My Torin pszichothriller, a sötétség pontszáma
alacsonyabb, mint esetleg várnánk. Az írónő nem kizárólag vérrel,
emberrablással, drogokkal, vagy tonna erotikával, hanem alaposabb,
finomabb eszközökkel dolgozik, a végeredmény pedig olyan lesz, mint
amikor bűvészt figyel az ember: próbál értelmezni, tartalmat keresni, de
hiába hiszi, hogy látja a lényeget, valójában attól egyre távolabb
kerül. Válogatott - sokszor láthatatlan - dolgokkal, lelki terrorral,
csavarokkal bolondot csinálni az olvasóból, és elérni, hogy egyre
mélyebbre süllyedjen a saját kétségeiben, ez a pszichothriller lényege.
Nem véletlen az írónő a műfaj egyik amazonja, és most már az én
kedvencem is. Szívből ajánlom a könyvet azoknak, akik ugranak, ha az
írónő neve, vagy bármelyik könyve feltűnik valahol, akik nem bánják, ha
200 oldal után eszmélnek rá, hogy az orruknál fogva vezették őket - és
akik szívesen olvasnak olyat, ami fejtetőre állítja a világukat. A My
Torin lebilincselő, csavaros történet a szabadságra vágyó, terrorban
tartott hercegnőről, a különös, szerelemre vágyó, terrorban tartó
hercegről, és a rókáról, akinek az indulása közelebb van, mint azt bárki
is gondolná...
A lány - Alternatív Alice az Alice Csodaországból
készen áll, hogy szabad legyen
"𝒪𝒽, 𝓎𝑜𝓊 𝒸𝒶𝓃'𝓉 𝒽𝑒𝓁𝓅 𝓉𝒽𝒶𝓉,"𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝒞𝒶𝓉. "𝒲𝑒'𝓇𝑒 𝒶𝓁𝓁 𝓂𝒶𝒹 𝒽𝑒𝓇𝑒. 𝐼'𝓂 𝓂𝒶𝒹. 𝒴𝑜𝓊'𝓇𝑒 𝓂𝒶𝒹."
"𝐻𝑜𝓌 𝒹𝑜 𝓎𝑜𝓊 𝓀𝓃𝑜𝓌 𝐼'𝓂 𝓂𝒶𝒹?" 𝓈𝒶𝒾𝒹 𝒜𝓁𝒾𝒸𝑒.
"𝒴𝑜𝓊 𝓂𝓊𝓈𝓉 𝒷𝑒," 𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝒞𝒶𝓉, "𝑜𝓇 𝓎𝑜𝓊 𝓌𝑜𝓊𝓁𝒹𝓃'𝓉 𝒽𝒶𝓋𝑒 𝒸𝑜𝓂𝑒 𝒽𝑒𝓇𝑒."
Testvér nr. 1. - Alternatív szörny a Szépség és a Szörnyetegből
készen áll, hogy szerelmes legyen
"𝒥𝓊𝓈𝓉 𝒶 𝓁𝒾𝓉𝓉𝓁𝑒 𝒸𝒽𝒶𝓃𝑔𝑒
𝒮𝓂𝒶𝓁𝓁 𝓉𝑜 𝓈𝒶𝓎 𝓉𝒽𝑒 𝓁𝑒𝒶𝓈𝓉
𝐵𝑜𝓉𝒽 𝒶 𝓁𝒾𝓉𝓉𝓁𝑒 𝓈𝒸𝒶𝓇𝑒𝒹
𝒩𝑒𝒾𝓉𝒽𝑒𝓇 𝑜𝓃𝑒 𝓅𝓇𝑒𝓅𝒶𝓇𝑒𝒹
𝐵𝑒𝒶𝓊𝓉𝓎 𝒶𝓃𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝐵𝑒𝒶𝓈𝓉"
Testvér nr. 2. - Alternatív róka a Kis Hercegből
készen áll, hogy elinduljon
"𝒮𝑜 𝓉𝒽𝑒 𝓁𝒾𝓉𝓉𝓁𝑒 𝓅𝓇𝒾𝓃𝒸𝑒 𝓉𝒶𝓂𝑒 𝓉𝒽𝑒 𝐹𝑜𝓍. 𝒜𝓃𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝒽𝑜𝓊𝓇 𝑜𝒻 𝒽𝒾𝓈 𝒹𝑒𝓅𝒶𝓇𝓉𝓊𝓇𝑒 𝒹𝓇𝑒𝓌 𝓃𝑒𝒶𝓇.
"𝒜𝒽," 𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝐹𝑜𝓍., "𝐼 𝓈𝒽𝒶𝓁𝓁 𝒸𝓇𝓎."
"𝐼𝓉 𝒾𝓈 𝓎𝑜𝓊𝓇 𝑜𝓌𝓃 𝒻𝒶𝓊𝓁𝓉," 𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝒫𝓇𝒾𝓃𝒸𝑒. "𝐼 𝓃𝑒𝓋𝑒𝓇 𝓌𝒾𝓈𝒽𝑒𝒹 𝓎𝑜𝓊 𝒶𝓃𝓎 𝓈𝒽𝑜𝓇𝓉 𝑜𝒻 𝒽𝒶𝓇𝓂.
"𝐼𝓉 𝒾𝓈 𝓎𝑜𝓊𝓇 𝑜𝓌𝓃 𝒻𝒶𝓊𝓁𝓉," 𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝒫𝓇𝒾𝓃𝒸𝑒. "𝐼 𝓃𝑒𝓋𝑒𝓇 𝓌𝒾𝓈𝒽𝑒𝒹 𝓎𝑜𝓊 𝒶𝓃𝓎 𝓈𝒽𝑜𝓇𝓉 𝑜𝒻 𝒽𝒶𝓇𝓂.
𝐵𝓊𝓉 𝓎𝑜𝓊 𝓌𝒶𝓃𝓉𝑒𝒹 𝓂𝑒 𝓉𝑜 𝓉𝒶𝓂𝑒 𝓎𝑜𝓊." (...)
"𝐼𝓉 𝒽𝒶𝓈 𝒹𝑜𝓃𝑒 𝓂𝑒 𝑔𝑜𝑜𝒹,"𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝐹𝑜𝓍, "𝒷𝑒𝒸𝒶𝓊𝓈𝑒 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝒸𝑜𝓁𝑜𝓊𝓇 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝓌𝒽𝑒𝒶𝓉 𝒻𝒾𝑒𝓁𝒹𝓈."
"𝐼𝓉 𝒽𝒶𝓈 𝒹𝑜𝓃𝑒 𝓂𝑒 𝑔𝑜𝑜𝒹,"𝓈𝒶𝒾𝒹 𝓉𝒽𝑒 𝐹𝑜𝓍, "𝒷𝑒𝒸𝒶𝓊𝓈𝑒 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝒸𝑜𝓁𝑜𝓊𝓇 𝑜𝒻 𝓉𝒽𝑒 𝓌𝒽𝑒𝒶𝓉 𝒻𝒾𝑒𝓁𝒹𝓈."
Dióhéjban az alkotóról
Ha érdeklődsz K. Webster munkássága iránt, folytasd itt:
Részlet a könyvből
I’m sick.
Sure, I’ve read the stories, but hearing them spoken aloud by someone who has barely said two words to me was devastating. It soured the delicious Thanksgiving dinner in my belly. I threw it all up and spent hours crying.
Why?
Was it some sick joke?
To ridicule and humiliate me?
Once I was done throwing up, I showered, brushed my teeth, and crawled back into bed. Normally, I’m cold, but tonight I’m clammy and hot. I stripped down to just a tank top and panties, choosing to lie on top of the covers rather than beneath them.
Numbness has taken over my body.
My heart and head hurt as I try to make sense of Torin’s humiliating outburst. Tyler couldn’t make him stop. I just sat there and endured the reminder that I’m Cocaine Casey. Orphan. A sad soul with no family.
Slowly, sleep wraps its tentacles around me and pulls me under. My dreams are simple at first, but soon I wake to a sensation of being trapped. Pinned. Held hostage. Taken. A scream gets lodged in my throat but doesn’t escape because of the hand over my mouth.
Wake up!
“Casey-Casey.” The sad whisper in my dream has me calming considerably. My chest still rises and falls in rapid succession, but I no longer thrash. The fire has long gone out and my room is pitch-black.
This is a dream.
A very real dream.
I’m aware now that the heaviness on top of me is a body. Strong. Muscled. Hard. All male. Since I’m sucking in air, I catch his scent. Familiar and masculine. Despite being pinned by his large body, desire sparks in my core and ignites a fire. One of my hands is pushed against the mattress by his, but the other is free. I reach up in the dark and my suspicions are confirmed when I finger Torin’s longish hair.
This is a dream.
His nose nudges against my ear as he inhales me.
Sure, I’ve read the stories, but hearing them spoken aloud by someone who has barely said two words to me was devastating. It soured the delicious Thanksgiving dinner in my belly. I threw it all up and spent hours crying.
Why?
Was it some sick joke?
To ridicule and humiliate me?
Once I was done throwing up, I showered, brushed my teeth, and crawled back into bed. Normally, I’m cold, but tonight I’m clammy and hot. I stripped down to just a tank top and panties, choosing to lie on top of the covers rather than beneath them.
Numbness has taken over my body.
My heart and head hurt as I try to make sense of Torin’s humiliating outburst. Tyler couldn’t make him stop. I just sat there and endured the reminder that I’m Cocaine Casey. Orphan. A sad soul with no family.
Slowly, sleep wraps its tentacles around me and pulls me under. My dreams are simple at first, but soon I wake to a sensation of being trapped. Pinned. Held hostage. Taken. A scream gets lodged in my throat but doesn’t escape because of the hand over my mouth.
Wake up!
“Casey-Casey.” The sad whisper in my dream has me calming considerably. My chest still rises and falls in rapid succession, but I no longer thrash. The fire has long gone out and my room is pitch-black.
This is a dream.
A very real dream.
I’m aware now that the heaviness on top of me is a body. Strong. Muscled. Hard. All male. Since I’m sucking in air, I catch his scent. Familiar and masculine. Despite being pinned by his large body, desire sparks in my core and ignites a fire. One of my hands is pushed against the mattress by his, but the other is free. I reach up in the dark and my suspicions are confirmed when I finger Torin’s longish hair.
This is a dream.
His nose nudges against my ear as he inhales me.
I stiffen and squint in the darkness, trying to make out his face.
This isn’t real.
A hot tongue licks my flesh just below my ear, drawing out a mewl from me. My panties dampen at the way his breath tickles me where my skin is wet. Something huge hardens between us. Holy shit. That thing is giant.
This time when I whimper, it’s more from fear than desire.
But then his tongue runs up the side of my neck again to the back of my ear. His lips brush along my hairline and when his tongue makes contact with my skin, I shudder. I attempt to wriggle free, but he’s too big and too heavy.
“Casey-Casey.” His words are so soft I more or less feel them rather than hear them. My entire body tingles with a raw need. Need for what, I don’t know. I’m frozen. Caught in his trap. I’m stuck somewhere between wanting to push him away from me and running and pulling him to me and begging. His cock throbs between us. He’s not wearing jeans like usual. There is no hoodie separating us. The skin rubbing against a sliver of my own skin between my shirt and panties is bare.
Bare. Naked. Hot.
This isn’t a dream.
My heart rate skitters in my chest. When I pull at my trapped hand, his grip tightens. The licking on the side of my neck intensifies. Holy shit, I feel teeth again. Scraping and nipping. Torin Kline is biting me. Gently. Softly. In a possessive way that doesn’t match up to the man who cruelly delivered my life’s story as though it were an evening news broadcast.
As I recall how emotionless he was as he recited those ugly reminders, horror washes over me. I whimper as tears spring in my eyes. With his hand clamped over my mouth, I can’t scream for help. My breathing becomes erratic as a terrified moan manages to rumble from me.
Torin groans—the frustration in his tone evident. His forehead bumps against mine and he rests it there. Our noses brush against each other as he breathes on me. A minty scent that surprises me.
“Casey-Casey.”
I sniffle as my body trembles with sobs aching to be released. Just as I think I might pass out, the heavy weight is lifted. Quick thuds pound across the wood floors and then a creak. Before I can register what’s happened, I realize he’s gone.
This isn’t real.
A hot tongue licks my flesh just below my ear, drawing out a mewl from me. My panties dampen at the way his breath tickles me where my skin is wet. Something huge hardens between us. Holy shit. That thing is giant.
This time when I whimper, it’s more from fear than desire.
But then his tongue runs up the side of my neck again to the back of my ear. His lips brush along my hairline and when his tongue makes contact with my skin, I shudder. I attempt to wriggle free, but he’s too big and too heavy.
“Casey-Casey.” His words are so soft I more or less feel them rather than hear them. My entire body tingles with a raw need. Need for what, I don’t know. I’m frozen. Caught in his trap. I’m stuck somewhere between wanting to push him away from me and running and pulling him to me and begging. His cock throbs between us. He’s not wearing jeans like usual. There is no hoodie separating us. The skin rubbing against a sliver of my own skin between my shirt and panties is bare.
Bare. Naked. Hot.
This isn’t a dream.
My heart rate skitters in my chest. When I pull at my trapped hand, his grip tightens. The licking on the side of my neck intensifies. Holy shit, I feel teeth again. Scraping and nipping. Torin Kline is biting me. Gently. Softly. In a possessive way that doesn’t match up to the man who cruelly delivered my life’s story as though it were an evening news broadcast.
As I recall how emotionless he was as he recited those ugly reminders, horror washes over me. I whimper as tears spring in my eyes. With his hand clamped over my mouth, I can’t scream for help. My breathing becomes erratic as a terrified moan manages to rumble from me.
Torin groans—the frustration in his tone evident. His forehead bumps against mine and he rests it there. Our noses brush against each other as he breathes on me. A minty scent that surprises me.
“Casey-Casey.”
I sniffle as my body trembles with sobs aching to be released. Just as I think I might pass out, the heavy weight is lifted. Quick thuds pound across the wood floors and then a creak. Before I can register what’s happened, I realize he’s gone.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése