2020. november 28., szombat

Philippa Gregory : A királycsináló lánya

 

 

 Az angol királyi család belharcait ismerhettem meg az 1400-as években. Az, hogy épp kit neveznek királynak és királynénak a legnagyobb kérdés és életcél volt. Ekkora sznobság meg sem fordult naív fejemben.

 Neville Anna meséli el saját együgyű módján a történetét. Apja nagyravágyó terveit mindkét lányába igen mélyre sikerült ültetni. Igaz, hogy ők az uralkodó ház közeli rokonai voltak és tanácsadóként szorgosan besegített az ország kormányzásába, de elragadta a hév. Királyt döntött, majd a frissen trónra ültetett ifjú ellen fordult belharcot szítva. Majd valódi háborút indított a trónért. Természetesen elbukott. Mindezt a 9 éves kislány kezdi el mesélni, dicsőítve apja törekvéseit, hogy mindent érte és nővéréért áldoz fel. Ahogy kibontakozik egyik puccs a másik után, úgy válik egyre érthetőbbé, hogy Anna is csak egy sakkfigura apja játékmezején. Amikor épp nem ment erővel, próbálkozott politikai-házassági játszmákkal megszerezni az uralmat. Halála után a család sokat szenvedett kapzsissága miatt. Ennek ellenére lánya egy pillanatig sem érzett megvetést felmenője iránt, inkább átvette örökét. Sajnos az úrhölgyekről eddig is gondolt figyelmetlenséggel próbált egyre feljebb törni. Rövid időre királyné lett. Boldogságát nem találta benne, mert nem volt eléggé eszes hozzá, inkább csak a jóérzés hajszolására törekedett. A halált vágyta...

  Még egyetlen olvasmányom sem zavart ennyire. Nagyon vártam, hogy a végére érjek. Két dolog ordított azz oldalakról: hataloméhség és naivitás. Elképzelhetetlen számomra, hogy ennyire beszűkült tudattal éljenek jómódú hölgyek. Az egész kötet csak az akkori hatalom gyakorlását helyezi előtérbe,anélkül, hogy a narrátor kellő figyelmet fordított volna környezetére. Ebből kifolyólag végül nem kerültem közelebb élete mindennapjaihoz, szokásaihoz. Kerestem az őszinte beszélgetési nyomát, hogy fejlődést mutasson a szociális hálója. Egyedül maradtam a reménnyel.

  Nagyon szeretem a történelmi témájú regényeket. Sajnos a szerzőnő jelen munkája, mert azért munka volt a javából, nem vitás, nem nyerte el tetszésemet. 

  Olvastad?Mit gondolsz róla? 

Meséld el! 

Legyen szép napod! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése