Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?
"Mégiscsak az apró dolgok szépítik meg az életet."
Imádom Kelly Oram könyveit, nem is értem miért vártam ennyi ideig, hogy ezt a történetet elolvassam. Nagyon sokat sírtam rajta, nemcsak amiatt ami Ellával történt, hanem amiatt is, mert elkeserített az emberek előítéletei egy olyan emberrel szemben, aki nem tehet arról, hogy milyen a külseje.
A történet röviden:
A főszereplőnk Ella, kettesben él az Édesanyjával. Nem dúskálnak a pénzben, de boldogok. Ella születésnapján meglepetés síelésre indulnak, amikor egy tragikus baleset következtében Ella elveszíti az édesanyját, ő pedig súlyos égési sérüléseket szenved. 8 hónapot tölt kórházban, majd az apja új családjához költözik. Ahhoz az apához, aki egy szó nélkül hagyta el a családját. Ahogy az várható volt, nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, miután Ella odaköltözött. Az sem segített a helyzetén, hogy a baleset miatt csak bottal tudott közlekedni. Emiatt, és az égési sérülései miatt gúnyolják, nem fogadják be a társai maguk közé. De még az apjának a nevelt lányai is gúnyolják minden pillanatban.
Ella élete közel sem irígylésre méltó, azonban mégis van valaki, aki a legjobb barátja, akivel a blogján keresztül ismerkedett meg, és aki nem más, mint Cinder. Évek óta kapcsolatban állnak, azonban még személyesen nem találkoztak, sőt, még egymás valódi nevét sem tudják, ezért Ella még csak nem is sejti, hogy a Cinder név mögött egy sztár rejtőzik.
Észrevételeim:
Ahogy már említettem, nagyon szerettem ezt a könyvet, nagyon meghatott, sokszor összeszorult a gyomrom rajta. Amit Ellának át kellett élnie, az még egy sokat látott felnőttet is a padlóra küldene, nemhogy egy gyereket. Fiatalon elhagyta az apja, majd elveszíti az édesanyját is, az iskolában a gúnyolódás céltáblája, nemcsak lelkileg, de testileg is bántják, otthon sem látják szívesen. Rettenetesen dühös voltam az emberekre. És sajnos az a probléma, hogy ez nem csak egy kitalált dolog a regényben, hanem a való világban is gyakran előfordul. Ella magára maradt, hiába volt ott az apja. Nagyon dühös voltam rá, hiába derül ki hogy mi is történt valójában évekkel ezelőtt, ez nem mentség arra hogy szó nélkül, végleg elhagyjuk a gyerekünket.
A diákokat egy szóval tudnám leírni: undorítóak! Ella nem tehetett arról, hogy egy szörnyű baleset nyomait viseli magán, mégis szörnyként kezelik. Ismerek egy lányt, akinek szintén égési sérülések borítják a teste nagy részét. Elmondta mi történt vele, de a környezetünkben senkin nem láttam, hogy előítéletei lennének. Egy végtelenül aranyos, vicces lány, és kb 5 perc beszélgetés után már fel sem tűnnek a sebhelyek. Elfogadás! Ez a titka!
Borító:
Borzalmas! Nem tudom ki gondolta, hogy ehhez a történethez illik ez a borító, de az illető biztos nem olvasta a kötet.
A főszereplőket imádtam, Ella szókimondása, és Cinder teljes lénye valami fantasztikus. A történet vége ismét előidézett néhány könnycseppet. :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kötetet életkortól függetlenül. Ha más miatt nem is, de amiatt érdemes elolvasni, hogy megtanulják az emberek mit is jelent az elfogadás.
(kép és fülszöveg: www.moly.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése