Kossuth, 2018 |
Képzeld el, hogy mész a városban és szívesen elszürcsölgetnél egy frissen lefőzött jóféle kávét, miközben megpihensz a nagy rohanás közepette. Tudom, hogy már beköszöntött az ősz, de próbáld meg ezt mind elképzelni a nagy nyári hőségben, méghozzá Japánban, ahol találsz is egy nagyon eldugott kis Funiculi Funicula nevezetű kávézót, amely egy alagsori pincében található. Miután beléptél, megcsap a hűvős levegő, a kávéillat, összesen három vendéget látsz és egy felszolgálót a pultban. Sikerül kicsit lehűlnöd, érzed, ahogy csukódnak le a szemeid, ezért úgy döntesz, ez a hely megfelelő lesz számomdra egy kis megnyugvásra. Kávéd iszogatása közben, eszedbe jut egy bizonyos legenda, miszerint ebben a helységben lehetőség van az időutazásra, egész pontosan addig, amíg ki nem hűl a kávéd. ,,Tuti egy nagy átverés!" - gondolod. Az utolsó kortyoknál azon kezdesz el gondolkodni, mi van, ha mégis igaz? Milyen lenne visszamenni a múltba? Melyik időpontot választanád és miért? Melyik az a legfontosabb pillanat az életedben, ahova, ha visszamehetnél, megtennéd? Mégis min változtatnál? Lenne-e egyáltalán értelme?
Mindenkivel előfordul az élete során, hogy számba veszi magában azokat a dolgokat és eseményeket, amelyeket szíve szerint, ha megtehetné, újraélné és megmásítaná. Kavagucsi Tosikadzu 1971-ben született japán szerző, egy nagysikerű színdarab alapján íródott, a Mielőtt a kávé kihűl című regényében 4 összefüggő sorsba és 5 alkalommal utazhatunk a szereplőkkel együtt az időben. Persze, mint minden időutazásnál, itt is vannak bizonyos szabályok, amelyek betartása kulcsfontosságú. Mert ha nem tesszük, felettébb borzasztó dolgok történhetnek velünk.
Lássuk, melyek ezek a szabályok!
A mű olvasása során négy történetet ismerhetünk meg a Funiculi Funicula kávézóban, amelyekben az elfogadásnak jelentőségteljes szerepe van. Először A szerelmesek címmel ellátott fejezetbe kapunk betekintést, amelyben (talán nem fogok nagy titkot elárulni) egy szerelmes pár legfájdalmasabb pillanatát olvashatjuk végig, amelyre ebben a kicsike kis kávézóban kerül sor. A hőn szeretett férfi több évnyi együttlét után egy másik államba megy dolgozni, és a nőt elhagyja. De miért? Talán nem is volt ez szerelem? Miért nem vitte magával? Miért nem mondta, hogy szereti és menjen vele? A második fejezetben egy házaspár komplikált házasságába nyerünk bepillantást, amelyben egy súlyos döntésnek lehetünk szemtanúi. Ennél a résznél világossá vált számomra, hogy ez a könyv könnyű olvashatósága ellenére, nem lesz egy egyszerű olvasmány. A férj egy súlyos betegségben szenved évek óta, viszont a felesége ennek ellenére nem hagyja el őt. Pedig megtehetné. Mégsem teszi! Ennek a betegségnek a következményei nagyon súlyosak, olyannyira, hogy a férj azon elmélkedik, mégis miért van még mindig vele a felesége? Lehetetlen, hiszen ő már nem tud elsőrangú férj lenni. Akkor mégis miért tart ki mellette ennyi időn át? Ezek után két nővér között zajló elromlott testvéri kapcsolatot követhetünk végig, amelyben erősen szerepet játszanak a családi hétterük által okozta problémák. Ennek a résznek meghatározó elemei a gyász és a testvéri szeretet. A húg hiába próbálja felvenni a nővérével a kapcsolatot. Viszont történik közben egy baleset, amely mindent megváltoztat. Egy ilyen előre meghatározhatatlan eseménynél a megbánás és lelkiismeretfurdalás kerekedik felül, amely szép lassan végigmarja az embert belülről. De meddig? Az utolsó fejezetben Anya és lánya, szülő-gyermek közti kapcsolatába kapunk betekintést, ahol talán az ember egyik legnehezebb döntését érezhetjük át az anya szemszögéből. Egy anya, aki szívbetegséggel küzd, mégis úgy dönt, hogy megtartja a babáját, amellyel nem csak a születendő gyermekét, de saját magát is veszélyezteti. Mégis úgy érzi, ez a helyes, ő élete értelme. De vajon túléli a gyermeke a szülést? Ő túl fogja élni? Ha nem, akkor a későbbiekben jó dolga lesz? Milyen lesz? Utálni fogja őt azért, amit tett?
A 4 sors különböző, mégis mindannyiuknak egy célja van: Választ kapni a kérdéseikre, aggályaikra! Kétségbeesésükben mit sem törődve a kockázattal visszautaznak az időben és vállalják, hogy esetleg ott ragadhatnak, és átvehetik egy a kávézóban, fehér öltözékben ülő asszony helyét, aki egy szellem. Mindig ugyanott ül. A kávéját iszogatja és folyamatosan egy könyvet olvas. Ez a nő nem tudjuk pontosan kicsoda, csak annyit, hogy azon a bizonyos széken ül, amelyen időutazni lehet és csak egyszer megy ki a toalettre, és akkor, de csakis akkor foglalható el az a szék. Ő az, aki nem tért vissza mire kihűlt a kávéja. A könyv szereplői kockáztatnak, és már időérzéküket elveszítve is megvárják, hogy elfoglalhassák a helyét. Te is meg mernéd kockáztatni? Én biztosan. Össze sem tudom számolni, hányszor visszamennék a múltba, ha képes lehetnék rá.
Kavagucsi Tosikadzu könyve igazán nagy hatással volt rám, és nem csak azért, mert kávé nélkül nem tudnék élni. A könyv borítója elképesztő, a fejezetek illusztrációja mutatós, és maga a történet is számomra nem csak szórakoztató volt, hanem egyben lehangoló is, de a maga szeretetreméltó módján. Minden időutazás végén attól függetlenül, hogy a múltunkat nem változtathajuk meg, a jelenünket igen. És ez, ez volt az, amely nem csak elgondolkodtatott, de magával is ragadott. Mert gondoljunk bele! Milyen lenne, ha a múltban akár csak egy szó, egy levél, egy ölelés által más lehetne a jelenünk, és ezáltal a jövőnk is?
Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szeretne elveszni kicsit a múltban és egy könnyedebb olvasási élményre vágyik, de közben a nehezebb témák is foglalkoztatják! ;-)
Található a regényben pár ismétlés, amely véleményem szerint elhanyagolható lehetett volna, így 4,5 csillagot adtam ennek a könyvnek! 😍
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése