Letye-petye 2. - Ágica

Nagyon örültem, amikor láttam, mi lesz az e havi témánk, a szép borítók ugyanis különösen közel állnak hozzám. Ha többször olvastatok már tőlem bejegyzést, bizonyára feltűnt, hogy mindig kiemelem, ha valamilyen szempontból érdekesnek találom őket. Szerintem nagyon fontos, egy könyv milyen borítót kap, mert igencsak sokat hozzá tud tenni. Sőt, én a tökéletes jelzővel csak azokat a műveket illetem, ahol – ez nyilván szubjektív –, a könyv és annak borítója összhangban áll.

Ez nálam mit is jelent? Ha ránézek, valami azonnal megfog a borítóban. Ez lehet például a színe, egy szép betűtípus, a rajta szereplő dolgok harmonikus elrendezése. Engem az sem zavar, ha személy/személyek vannak rajta, bár sajnos azt tapasztalom, hogy ezzel kapcsolatban a legnehezebb kitűnni. Hiszen ilyenkor az a mérvadó, miután elolvastam a könyvet, körülbelül én is ilyennek képzelem-e a főszereplőt/főszereplőket. Ráadásul ez még a jobbik eset. Vannak olyan borítók, melyek sajnos finoman szólva is annyira jellegtelek ebből a szempontból, hogy odáig sem jutok el, egyáltalán elolvassam a könyveket. Mindezt annak ellenére, hogy amúgy nem lehetnek rosszak, mert a moly.hu-n például kifejezetten jóra vannak értékelve...

Éppen ezért tartom jónak a Könyvmolyképző Kiadó kezdeményezését – legalábbis máshol nem láttam ilyet – , amikor egy adott könyvhöz felteszik a lehetséges borítókat, és az olvasók szavazhatnak, melyik nyeri el jobban a tetszésüket. Természetesen ezt a későbbiek során figyelembe is veszik. Szerintem ezzel remekül fel lehet mérni az "igényeket", valamint a kiadó is hasznos ötleteket tud meríteni egy-egy építő jellegű hozzászólásból, például, amikor maga a borító jó lenne, de mondjuk más betűtípussal.

A legfontosabb persze, hogy pusztán esztétikailag is fontos egy jó borító: ha öröm ránézni, az adott mű a könyvespolcunk dísze lehet. :)

Következzenek az én nagy kedvenceim:

Mind a borítót, mint a tartalmat imádtam, egyszerűen fantasztikus, ahogy Sienna megírta. Még hozzá sem látunk az olvasáshoz, de a sötét háttér, a folyó, már thrillerhez méltó, borzongató hangulatot teremt a műnek. Érdekesség, hogy a "Lefelé" szónál a betűk ki vannak vágva, az alatta lévő lap egy részének piros sávja pedig átüt. Szerintem igazán kreatív megoldás. :)

Ez a borító számomra a tipikus egyszerű, de nagyszerű kategória. Ha jobban megnézzük, sokkal több annál, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. A könyv elolvasásának ismeretében pedig minden a helyére kerül… Ráadásul a betűtípus is gyönyörű.

Ha már virágos borító, akkor ez a könyv nagy kedvenc, ugyanis a történet szempontjából kiemelt szerepe van. A rózsaszín virág és a betűtípus együtt csodálatos, rendkívül figyelemfelkeltő.

Ez a másik kedvenc virágos borítóm. Az orgonának különleges szerepe van a könyvben, a borítón is remekül mutat, szinte az orromban érzem az illatát. :D

Mint a bejegyzésben is említettem, szerintem a legnehezebb személlyel/személyekkel kitűnni egy borítón. Itt viszont abszolút sikerült. Mikor először láttam Az arab című könyvet, a rajta szereplő férfi, annak nézése szinte megbabonázott. Miután elolvastam, arra gondoltam, hogy igen, ő a tökéletes Gamal.

Mint a Lefelé a folyón című könyv esetében, szintén a fekete, a piros, valamint a fehér szín köszön vissza. A nagy különbség viszont, hogy itt személy szerepel a borítón. A lány profilja gyönyörű, és igen, a főhősnőt is ilyennek képzeltem el a könyv alapján.

+1 Tudom, tudom, fekete, piros és fehér szín itt is, de ezt a borítót sem tudtam lehagyni a listáról. Bár kifejezetten egyszerű, mégis megragadja a figyelmet.

Most pedig következzenek azok a könyvek, amiket még nem olvastam, de tervben vannak, mert a borítójuk nagyon megfogott – többet közülük már be is szereztem:

 

 

 

 

 Nektek mitől lesz jó egy borító? Van kedvencetek? :)