2019. május 3., péntek

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

Szintén most már sokadszorra kiemelném, hogy az Athenaeum kiadó jóvoltából kaptam ezt a könyvet, amit immáron most is nagyon köszönök!


Nem tudtam hogyan álljak hozzá ehhez a könyvhöz. Megmondom őszintén első ránézésre nem nyerte el a tetszésem, de a borítón fel lett tüntetve, hogy ez a remek szerző Irodalmi Nobel-díjat kapott alázatos munkájáért. Ez a kis szöveg igen csak felkeltette az érdellődésemet. Ugyan miféle könyv lehet az, amelynek íróját egy hatalmas díjjal jutalmazták? Lássuk! :)
A könyv tartalmára áttérve, számomra a fülszöveg nem azt mutatta amit olvastam a könyvben. Ez lehet csak számomra sugallt mást, illetve az adott pillanatban csak nem úgy fogott az agyam, de pontosan emlékszem rá, amikor olvasom a könyvet, kellemes csalódás volt. Tehát, most azt akartam írni, hogy a fülszöveg alapján nem biztos hogy megvettem volna. A borítóját sem említettem annak a csábító, kábító borítónak pár sorral feljebb. Így már csak a tartalmában bíztam. Be is jött! Egy kellemes csalódás volt. :) Ne a borító alapján ítéljünk! Igaz?


Röviden egy bíróról szól ez a történet, aki próbál kiállni az igazáért. Ahogyan én elképzeltem, a nagy puszta közepén létezik egy falakkal körbekerített birodalom, ahol tisztességes emberek élnek. Próbálják a mindennapjaikhoz megteremteni a létfenntartási alapszükségleteket. Egyszer csak jön egy ember a nagyvárosból, Joll ezredes, aki fenekestül felforgatja ezeknek a békés embereknek az életét. Ugyanis ő úgy gondolja, hogy a barbárok, azaz az őshonos törzsek, vademberek el akarják pusztítani birodalmukat, el akarják zavarni a betelepült embereket, mert a saját területükön horgonyoztak le. De mindeddig nem volt nézeteltérés, csak kisebb apróságok. Ahogy ez az ezredes befészkelte magát ebbe az idilli falucskába minden rosszra fordult. Szó szerint ők mentek el ezekhez a törzsekhez háborúzni, produkálni magukat és felnyitni a szemüket, hogy velük nehogy packázzanak, mert rosszul járnak. Visszafelé sült el a puska.
Mindezek előtt, ami egy másik szálon futott katasztrófa, a bíró kedvességét próbálták keményen megbüntetni az ezredes emberei. Ugyanis a bíró úr szárnyai alá vett egy barbár lányt akivel csúnyán elbántak a katonák. Eléggé meghitt intim kapcsolatba kerültek, de mégsem voltak szerető viszonyban. A bíró ezt megelégelte, sajnos akárhogy szerette volna közelebbről megismerni, nem tudta, nem volt meg neki hozzá a vágy, és visszavitte a családjához a lányt, ahova csak az odavezető út két hétig tartott. Sivatagon, hegyvidéken keresztül. Mikor viszont hazaért étlen-szomjan, már nagyon rég nem tisztálkodott, bezárták egy tömlöcbe azzal az indokkal, hogy barátkozni ment a barbárokhoz. Kegyetlenül kínozták ezt a szerencsétlen embert, de nem tört meg. Később feladják a jogtalanul a birodalmat birtokló kegyetlen emberek, vagyis a katonák, és elmenekülnek annak hallatán, hogy a barbárok visszavágnak. Így a főszereplőnknek és a kis falucskának visszaállt a békéje, merthogy a barbárok sem rémisztgették tovább a gazdálkodó népet. Nagyjából egy kiegyensúlyozott végű történett lett belőle. Nem volt hatalmas boldogság, viszont minden visszaállt az eredeti körforgásba és boldogan éltek míg meg nem halltak. :)


"Minél idősebb egy férfi, annál groteszkebbnek találják intim kapcsolatait, akár egy haldokló állat utolsó rúgásait."

"Egyszerű dróthurok fúródnak át minden férfi tenyerén és az arcukba szúrt lyukakon. "Olyan kezesek lesznek, mint a bárányok". "

Döntsétek el, hogy rövid vagy hosszú beszámoló volt. Valamiért úgy éreztem, hogy ezt le kell írnom, és így is sok minden kimaradt. Persze nem a könyvet akartam újra leírni. Szóval összességében egy izgalmas könyvet olvashattam Coetzee tollából. Egyébként nem mellékesen fantasztikusan fogalmazott az író. Néha olyan bársonyosnak, lágynak éreztem a szavakat amiket megfogalmazott. Néha úgy elringatott. Kellemes volt olvasni az biztos.

Tudomásom szerint ez a regény már 1980-ban megszületett, amit most frissített a kiadó. A régebbi darabban voltak hiányosságok ami a könyv szövegét, tartalmát illeti, de szerintem ebben a formában, kiadásban nem nyúltak mellé. Egy remek darab ami még az 1001 könyv listáján is szerepel. Bátran olvassa el mindenki! Nekem ez a mű négy csillagot ér. Olvastatok már az írótól? Melyik könyvét ajánlanátok nekem? Úgy tudom, hogy sok jelentős regénye még nincs is lefordítva magyarra, és mégis többek szerint megkaphatnák azokat a szerepeket e könyvek, hogy több magyar könyvmoly is elolvashatná. :)

Sziasztok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése