A fülszöveg:
„Létezik rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása? Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte. Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is. A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása.
Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét? Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét."
A könyv borítója nálam az egyszerű, de nagyszerű kategóriába esik. Abszolút nincs túlbonyolítva, az üres, magányos hinta mégis tökéletesen passzol a történethez. A borító piros színe pedig csak úgy vonzza a tekintetet. Ha semmilyen háttér-információm nem lett volna a könyvvel kapcsolatban, az üzletben valószínűleg akkor is levettem volna a polcról, amint meglátom.
A fülszöveg ismeretében sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ilyen témáról, egy gyermek elrablásáról olvasni, ez valóban így is volt. Tökéletesen tudtam azonosulni Dórával, az érzéseivel, a vívódásaival. Mindezt úgy, hogy nekem nincs gyerekem. Dóra magát hibáztatta, mert egy munka miatti hívás elvonta a figyelmét. Ez a pillanatnyi szünet pedig pont elég volt valakinek arra, hogy elvigye kisfiát, Matyit a játszótérről. Sőt, Dórát azt sem hagyta nyugodni, ehhez az egészhez egy régi cikkének lehetett köze, ami végül sosem jelent meg. Bevallom, nekem az eleje lassabban indult be – ettől egy kicsit meg is ijedtem –, de ahogy haladtunk a történetben, úgy vált egyre izgalmasabbá a cselekmény. Az idő haladtával, amikor a keresés már kezdett egyre reménytelenebbé válni, egy újabb kisfiú tűnt el a játszótérről, és innentől gyorsultak fel az események. A végén pedig annyira izgalmas volt, hogy szinte le sem tudtam tenni a könyvet, úgy fejeztem be.
Nagyon tetszett, ahogy az írónő felépítette a regényt: a fejezetekben a jelen és a múlt váltogatja egymást, így mindig egyre több információval gazdagodunk. Nemcsak Dóra korábbi életébe nyerhetünk bepillantást, hanem a hozzá közel álló emberek sorsának alakulásába is. Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, azt hiszem, hogy leginkább az életszerű jelzővel tudnám illetni. Meg tudtam érteni Dóra viselkedését, azt, ahogyan beleroppant a kisfia elvesztésébe, majd az alkoholba menekült, de a körülötte élők reakcióit is. Bármennyire nehéz, egy ilyen esetet mindenki másképp dolgoz fel. Dóra férje például feladta, míg ő anyaként végig kitartott. Megjelent egykori nagy szerelme, Bihari Levente is, hogy felajánlja a segítségét, Puskás András nyomozó legfőbb célja pedig az volt, végre sikeresen pontot tehessen az ügy végére.
A könyv befejezéséhez közeledve már volt egyfajta sejtésem a lezárást illetően, de az írónő remekül szőtte a szálakat, még bőven okozott meglepetést. A szereplők közül különösen megkedveltem a nyomozót és a két fiatal fiút, akik számítógépes tudásukat kihasználva végig Dóra segítségére voltak.
Összegzés:
Ha szeretnél egy izgalmas, remekül felépített thrillert olvasni, ráadásul mindezt egy magyar írónőtől, bátran ajánlom a könyvet! Nagyon tetszett a fiatalos írásmód, hogy nem volt semmilyen túlzó, már-már szirupos lezárás. Kedves Judit, köszönöm szépen az élményt! Egészen biztos, a folytatást is el fogom olvasni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése